Így kell nyerni Belgrádban

A mieink idomulnak. Csatakiáltás előtt nagy röhögés a vízben. Mondjuk, jogos. Molnár Tamás sapkáján az egyik oldalon 12-es, a másikon 13-as szám virít. A kóbor partizánok megtévesztésére. Hiába, eddig csak hazai meccseink voltak, a kék szett most került elő. Kemény kidobja a stábnak: "Tegyétek el, kuriózum."
Az előzményeknek megfelelően csendesen kezdődik: Sapics az első fórból telibe vágja a kapufát, nálunk Kiss Gergő nem téveszt: 0–1. Vujaszinovics pattintása sajnos befér, időnél, hétről – ezt tán kibekkelhettük volna. A következő hátránynál nincs esélyünk, Pijetlovics közelről húzhat, máris 2–1. Két támadást kell átvészelnünk, ez sikerül, átellenben a második fórunk is bent van, Sefik ül bele Kásás hintájába (2–2).


Parádésan védekezzük ki a negyedet nyitó jugó előnyt – holott Sapicsot a hátsó sorba viszik az új figuránál, ehhez képest kapura sem tudnak lőni –, nálunk Kiss Gergő újfent telibe veri a hosszú vinklit, eddig jó (2–3). Lehetne jobb is, de Gomez übereli Bookelman kontrafaultját, kiállít és Vujaszinovics finoman meglövi a hosszú alsót – eztán az olasz bíró két centerbejátszásunknál sem méltat minket sípszóra, Szécsi labdaszerzésnél bezzeg fütyülnek, más kérdés, hogy kapusunk megint odaér Sapics bombájára (a szerbek nehézbombázója 4/0-nál tart ekkor). Valahára megkapjuk az előnyt, s megint értékesítjük, ezúttal Madaras kapáslövése akad be. A zónavédekezésbe vegyülő helyezkedési hiba megint könnyű góllal ajándékozza meg a hazaiakat, itt mintha egy kicsit megbillennénk. Jokics második gólja már jugó vezetést jelent, s minthogy támadásban újfent semmi nem történik, Nikics ügyes löbbje centerből "elviszi" az első félidő pozitív élményeit. Ahhoz képest, hogy 11 percig mi irányítottunk, az utolsó háromban szétcsúszik minden: 3–4-ből 6–4.

---- És úgy fest, ez sokba kerül: Sapics – aki a jugó feltörés idején a kispadon száradt – rögvest bepakolja az első fórt, így már hárommal mennek a szerbek. Molnár hiába paskolja be a mi fórunkat, Vujaszinovics átlövése beakad, ez a negyedik akciógóljuk, nekünk ilyen eddig nem sikerült… Szóval, eléggé gyatrán fest az összkép, amikor szinte a semmiből támad egy másfél perces forgószél, mire a nézők felocsúdnak, már 8–8. Vári és Fodor fórból, közte Biros lefordulásból eredményes (huh, mekkora gólt lőtt a balkezesek oldaláról), s bár Jokics becsempész egyet, ránk is mosolyog a szerencse: Kásás labdája a kapufáról Sefik hátára, onnan meg a hálóba pattan – nem semmi: 8/8-nál tartunk emberelőnyben itt, a festői Nándorfehérváron. Ôk meg kihagynak egymás után kettőt, majd Szécsi védi Vujaszinovics ziccerét, azaz 9–9-ről fordulunk a zárórészbe.
Na, ekkorra már megjön a füttykoncert is, el is megy a kilencedik előnyünk – hanem egy rossz ejtés után parádésan megkontrázzuk őket, Kiss Gergő nem téveszt Kásás keresztpasszánál, előny megint itt. Nem sokáig, hiába röpköd a védelem, Szécsi ma nem érzi a labdát, Udovicsics lövése – előnyben - besurran a karja mellett. Másodjára azért nem esszük meg a figurát, ezúttal Szécsinél köt ki a labda – fájó, hogy a kevésbé tisztára játszott lefordulásunk végén Kiss Sefikbe törli a labdát. Hanem a másik Kiss, Csaba, aki eddig szenvedett, akkora gólt lő nyolc méterről, hogy az valami félelmetes (10–11). A hajrá már eszeveszett izgalmakat hoz: a magát épp ziccerbe brusztoló Molnár ellen kontrát fújnak, a róla leforduló Jokics meg beteszi Szécsi hóna alá a labdát, 11–11. Átellenben megkapjuk az emberelőnyt, és Kásás valami bődületesen nagy bombát gyújt meg: a labda a lécről vágódik be: 11–12. Egy-egy eredménytelen akció után, 25 másodperccel a befejezés előtt a jugók időkérés után érkezhetnek a kapunk elé, gyorsan kapnak egy fórt, Sapics pedig nem téveszt 9 másodperccel a vége előtt. Egy időkérés maradt – és a csodálatos vég. Kásást brutálisan letépik a levegőből, ezért előnyt kapunk, Tomika egy kicsit táncoltatja a labdát, feladja Birosnak, aki a duda pillanatában behúzza. Ez a tizedik előnygólunk, tizenegy kísérletből.
Így lehet nyerni Belgrádban.
Pontosabban: így kell. ---- Nenad Manojlovics, a szerb-montenegrói válogatott szövetségi kapitánya:
"Az emberhátrányos védekezésünk ma nem működött, a kapusunk sem remekelt, bár kissé pechesek voltunk a végén."

Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya:
"Az egész meccsen idegesek voltunk, és rengeteget hibáztunk. A végeredmény alakulhatott volna fordítva is, talán nekünk több szerencsénk volt."