Újabb pólósiker a szerbek ellen

Benedek lövése gólt érne az elején, de a léc másképp dönt – átellenben egy kibekkelt fór után Sapics messziről visszatett labdája bevágódik a kapufáról, ennyit a hazai fák előnyéről. Túl sok filozofálásra nem marad idő, Kiss Gergő ugyanis rögvest válaszol, szédületesen nagy gólt ragaszt a hosszú felsőbe. Aztán "ül" az első fór is, Fodor helyez szépen a hosszúba, s bár később egy támadáson belül két előny is kimarad, Várinak elege lesz a cifrázgatásból, s messziről, akcióból lő bitang nagy gólt.
A második szakaszt is remekül nyitjuk: Kásás úgy dönt, felesleges passzolgatni emberelőnyben, s ugyanúgy átejti Sefiket, mint a pénteki parti végén. A szerbek ekkortájt határozottan szenvednek, uraljuk a meccset, amikor is… Szóval Trbojevics előnyben leadott lövése nem úszik be a hoszszúba, mert Kiss a vonal táján bravúrosan megállítja. Még a nagytáblán látható visszajátszás alapján sem egyértelmű, miért jelez a magyar gólbíró – amúgy szíve-joga, csakhogy. Csakhogy egyszer, egyetlenegyszer szeretnénk azt látni, hogy Belgrádban közepesen hasonló szituációban akár a szeme megrebben egy helybéli székben ülőnek… Mindennek azért szentelünk fél mondatnál többet, mert az addig vergődő vendégek kisvártatva egyenlítenek: köszönik az ajándékot, s ezt további két góllal fejelik meg, nálunk meg a zavar jelei mutatkoznak. Kásás a lécre vág egy négyest, szóval sok minden benne volt addig a meccsben, csak az nem, hogy a szerbek többször is a vezetésért támadhassanak. Mielőtt a szakadék mélyére érnénk, Fodor rálép a fékre: egészen elképesztően nagy gólt lő vagy hét méterről.

Egy-egy kimaradt előny vezeti be a harmadik periódust, Sapics lövését Szécsi szedi le, nálunk Biros próbálkozik, de túl sűrű a vendégkarok erdeje. Eztán fórtalanul, kontrafaultokkal és centerszerelésekkel fűszerezett percek következnek, iszonyatos őrlés, le-felúszás – ebből végül mi jövünk ki rosszabbul, Vujaszinovics egy rekontránál egyedül marad, s neki négy méterről ez abszolút ziccer. Hanem kiderül, hosszú távon a magyar izmoknak kedvezett az őrületes hajtás, avagy a friss vér rögvest csörgedezni kezd. Steinmetz Ádám káprázatos forgatását szédületes centergóllal fejezi be, Szécsi megint véd hátrányban, átellenben Steinmetz kiharcol egy négyest, ezt Kiss teszi be, kettő az előny. Nincs megállás: mosolyogva jutunk túl az újabb szerb-montenegrói fóron (Sapics előtt úgy lemegy a függöny, hogy mellélő), átellenben Steinmetz ezúttal mezőnyben szállít egy kiállítást, Kiss pedig, miután senki sem hajlandó figyelni rá, még Sefik sem, hanyagul a léc alá helyez (8–5). Két perc, három támadás, három gól – több mint fenomenális.

Egyszersmind a győzelem kulcsa. Elvégre a magyar válogatottat Budapesten hárommal legyőzni az utolsó kilenc percben – azért ez embert próbáló feladat. Vagy fogalmazzunk úgy: megoldhatatlan. A szerbek sem tudják: extázisban védekezik a magyar gárda, két hátrányt is kivédünk, miközben a támadásban túl sokat már nem kockáztatunk. Szécsivel az élen egy vízzáró réteghez hasonlít a hátsó alakzat, kilenc perc alatt nem kapunk egyetlen gólt sem, holott remek támadók vezetik az ostromot. Hogy mi sem lövünk? Egy mentség van: három góllal vezetünk. A ritkaságszámba menő, 0–0-s utolsó negyed tehát azt jelenti, két magabiztos sikerrel rajtolunk Szerbia-Montenegró ellen.
Méltóan a trónszéken ülőhöz. ---- M ---- &