Varga Zsolt jól bejátszotta magát

Egy emlékezetes pillanata
"Varga II Zsolt. Sorozatban bizonyítja tehetségét. Az utolsó felvonás óriási fel-le úszását remekbe szabott találata törte meg – hiába lógott a nyakán védője, csodás gólt ragasztott a kapuba."
Részlet az NS 2003. június 29-i számából
Világliga: Magyarország–Ausztrália 14–7

Tamás bátyjának kissé visszafogottabb "kiadása”. Egy öccshöz méltóan kicsit alacsonyabb, kicsit vékonyabb – no nem annyira, hogy ne látszódjék rajta is: az ő izmaiban is afféle őserő lakozik. Szép fokozatosan a magyar bajnokság egyik legjobbjává nőtte ki magát, maximálisan terhelhető, jól bírja a gyűrődést, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a kilencvenes évek elején szülővárosában, Szolnokon minden olyannal felvértezték, amit egy jó pólósnak illik tudnia. Remekül centerezik, jól tartja meg a pozíciót, és elsőrangúan akciózik. Csavarjai élményszámba mennek, bizony, nem irigyeljük az őt őrző védőket… A Vasas üdvöskéje akkor sem jön zavarba, ha neki kell fognia az ellenfél középcsatárát, hiszen minden ereje megvan ahhoz, hogy akár a legnagyobbakkal is elbánjon – ha pedig máshogy nem sikerül, egy kis csibészségért sem megy a szomszédba. Külön szólni kell a lövéseiről is: gond nélkül képes "kilyukasztani” az előtte tornyosuló kézerdőt, ahogy mondani szokták, az ő bombáival is falat lehetne dönteni. A "kis Csuvi” becenévre hallgató fiatalember remekül ragadta meg a Kemény Dénestől kapott bizalmat, a tréningeken elszántan, szívósan dolgozott, majd élete első felnőttvilágversenyén, a kranji Európa-bajnokságon is bizonyított: három nehéz meccsen, az oroszok, a spanyolok és a horvátok ellen is gólt lőtt, kiállításokat harcolt ki. A kontinensviadalt követő héten sem lazsált, a levegőből húzott a szerbek kapujába, triplával szórta meg az ausztrálokat, egyszersmind bejátszotta magát a vb-n fellépő válogatottba. S ez még csak a kezdet…