Minek megriadni magunktól?

Mindezt úgy, hogy a komplett keret nyolc napot készült együtt, s voltaképpen két félből kellett összeillesztenie az Eb-csapatot Kemény Dénesnek.
"Játékban nem vártam ennyit, meg voltam lepődve, hogy többször milyen teljesítménnyel rukkolnak elő a fiúk, és azon is, hogy milyen kiváló a csapatszellem – beszélt első összbenyomásairól a kapitány.
Persze közbe lehet köhinteni, hogy ha a lehetőségeket rendre reálisan látó kapitány meglepődött, akkor miért csupán a harmadik helyen kötött ki a válogatott? "Ezek szerint az én elvárásaimat felülmúlták a bronz megszerzésével… – adott választ első olvasatban. – Komolyra fordítva, harminckét negyedből, vagy ha csak a legfontosabb ki-ki mérkőzéseket veszem, akkor tizenkét negyedből játszhat rosszul másfél negyeden át a csapat, ez szerintem belefér. Pláne látva a mezőny kiegyensúlyozottságát: egyre szélesebb a paletta, hiszen a rendre éremesélyesként érkező olaszok kilencedikek lettek, míg a tavaly kettőből kettőt nyerő oroszok nem állhattak dobogóra.”

Egy hónap múlva kezdődik a világbajnokság, a nemzetközi pólóélet rejtelmein elmerengőknek persze eszébe jut: talán nem is baj, hogy most csak a harmadik helyen kötöttünk ki, elvégre ki tudja, hagyták volna-e a duplázást? Kemény szerint nem érdemes feltenni ezt a kérdést: "Duplázhattunk volna, elvégre egy bizonyos szinten nem mennek túl. Az viszont kétségtelen, hogy az elődöntő során a mindent eldöntő gól előtt nagyon durván hibáztak a bírók. Elsősorban magunk miatt kaptunk ki a horvátok ellen, s lehet, ha nincs a kettős hátrány, akkor is veszítünk, ebben azonban így nem lehetünk biztosak.”
Kemény egyébként a döntőt övező őrület kellős közepén magához vette a kikészített bronzérmeket, s azt a hotelben kiosztotta játékosainak: mint kiderült, neki volt igaza, az eredményhirdetés ugyanis elmaradt. Barcelonában viszont bizonyosan lesz ceremónia, amelyen illene ott lennie a csapatnak is. "Játéktudás alapján bennünk van az elsőség, még nyolc nap összetartás után is. A világbajnokságig meg kell tanulnunk átlendülni a holtpontokon: az törvényszerű, hogy hét-nyolc mérkőzés során egy csapat rosszul játszik, ám ha ez ki-ki mérkőzésre esik, akkor össze kell szednie magát. Egyvalamit kell elérnünk: amikor nem megy, akkor ezt ne tetézzük azzal a riadtsággal, hogy észleljük, hogy nem megy. Amennyiben ezt megoldjuk, jók lesznek az esélyeink.”