Arrivederci, Noémi!

Kinek meglepő, kinek nem, kikérőt hozott a postás a pólószövetségnek. Kikérőt, amelyben a magyar elöljárók hozzájárulását kérvényezik abban, hogy Tóth Noémi az olasz válogatott rendelkezésére állhasson. Álljon. Így van vele Faragó Tamás szövetségi kapitány is, ha azt akarja, tegye, mondja határozottan.
A történet, amely ezennel befejezettnek tekintetik, montreali hősünk kinevezése után vette kezdetét. A hazai Európa-bajnokságra készült a mester, aki számított, hogyne számított volna a világ- és Európa-bajnok átlövőre, a magyar válogatott, sőt talán nyugodtan mondhatjuk, a világ egyik legjobbjára, aki 160 alkalommal húzhatta fejére a HUN feliratú sapkát. Kulcsszerepet szánt neki, nem titok, ám az élet közbeszólt. A szentesi születésű hölgy áldott állapotba került, olasz barátjával ikreket várt. Az élet legcsodálatosabb pillanatai miatt nem számíthatott hát a mester elődje, Tóth Gyula lányára, egészséget és sok boldogságot kívánva (hiszen ő aztán tudja, milyen az ikrekkel…) nélküle építgette csapatát. Hogy milyen sikerrel, arra a margitszigeti arany- és a fukuokai ezüstparádé adott választ.
2001-et írtunk, már akkor is az athéni olimpia lebegett a szemünk előtt, nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy az egykori klasszis a szülés után visszatérjen a legjobbak közé. Az esztendő végén az itáliai hírek arról szóltak, hogy végre elkezdte az edzéseket, sőt a gyengécske Volturno színeiben újra bajnoki mérkőzésen szállt vízbe. Faragó Tamás várta, telefonáljon neki a játékos, tájékoztassa az elképzeléseiről, mindhiába. Napvilágot látott, hogy Pierlugi Formiconi, a taljánok szakvezetője szemet vetett az átlövőre, ám lapunk hasábjain Tóth Noémi azt nyilatkozta, a magyar válogatottban kíván szerepelni. Jobb híján az olasz légiósaival üzente kapitányunk, nyitva áll a kapu, a keretedzéseken szívesen megnézné a játékost, aki csak nem akart megérkezni. A gyermekek mellett nyilvánvalóan problémásnak ígérkezett egy budapesti út, ám azzal mindenkinek tisztában kellett lennie: Faragó Tamás nem a név, hanem a tudás alapján válogat.
"Természetesen nem keresztezzük az útját, erőszakkal nem kötelezhetjük arra, hogy a magyar válogatottban szerepeljen. Hozzáteszem, ahhoz előbb bizonyítani kellett volna, legalább egyszer eljönni egy edzésre, hogy lássuk, mire képes. Úgy látszik, úgy gondolta, az olasz válogatottba könnyebb bekerülni, mint a magyarba…”–kommentálta a kérvényt a csapatával tavaly decemberben sporttörténelmi diadalt, Világkupa-aranyat szerző edző. Arrivederci, Tóth Noémi!