Hozzánk járnak kupát nyerni

Mindazonáltal ez nem az akkori reváns a helléneknek, ünnep van, színpadi bemutatással, továbbá zászlófelvonással: az angyalföldiek harmadik KEK-sikerét megörökítő textília kúszik fel a Komjádi oldalán. Elnézve a beosztást, a szuperkupás lobogónak nem igazán jutna kényelmes hely, holott járna neki: ez az egyetlen cím, amelyik hiányzik a piros-kékek fényességes történetéből, elvégre az ezt megelőző két-két BEK-, illetve KEK-diadalt nem követte az abszolút betetőzés.
Talán most. Egy meccs az Olympiakosszal, itthon, Budapesten. Nem kezdődik rosszul: Tomakosz nagy fölénnyel elhozza a labdát, nagyképűen maga mögé vágja a vízre, Madaras pedig a kékek közé vágtázva elhozza. Sajna, a támadást nem koronázza siker – másodjára viszont igen: Hadzitheodoru kissé könnyedén ellőtt labdáját Kósz leszedi, Madaras elspriccel, és mandinernek használja Deligiannisz mellét (1–0). Varga Tamás nem érzi ennyire a kaput, centerből "mellébikázza” a labdát, a túloldalon viszont Kalakonasz biztosan értékesíti az első előnyt – kár, 2–0 helyett 1–1. A hellének az első elmulatott akció után ráállnak a maguk fegyelmezett stílusára, a centerbejátszásokat azonban hatástalanítja a hazai zóna. Más kérdés, hogy ismét elmegy néhány elsőrangú helyzet, elvégre kimarad egy fór, majd Madaras újabb megúszásából ezúttal kapufa lesz – korántsem diszkrét női sikolyok olvasztják az uszoda bádogtetejét… –, még jó, hogy Tomakosz ziccerénél Kósz is zseniális.

A negyedvégi vízforralást taktikai sakkozgatás váltja a következő periódusban: nálunk az átlövés a blokkban akad el, náluk a fórból elengedett labdát Kósz a kapufával szoros szövetségben hárítja. Az ellenfél védekezésének megfejtése elég sok energiát emészt fel mindkét oldalon – minthogy a görögök rendszeresen eljutnak egy szögletig, kétszer annyi időt töltenek a kapunk előtt. Amikor meg előnybe kerülünk, nincs igazi elképzelés az adogatásban, így Madaras helyzet nélkül kénytelen lőni, el is akad a labda a kézerdőben. Hátul ugyanakkor nincs baj, Kósz egy centerezésbe és egy távoliba is bele tud nyúlni, míg átellenben Varga Zsolt végre beforgatja a bekkjét, és úgy simítja rá a labdát, ahogy csak az igazán jó pólósok tudják: csupán a csuklója van a víz felett, ám így is meglöki úgy, hogy a sárga gömb a kék szőnyegen "guruljon” a sarokba. Akciógól – ez egy ilyen óriási csatában aranyértékben számolható, de ami az igazán fontos: a Vasas vezet a félidőben (2–1).
A szünet mindenesetre harmóniában telik, a piros-kék ultrák túláradó szeretettel köszöntik a térfélcsere után érkező Kásás Zoltánt. A mester kisvártatva a szokottnál is idegesebb sétába kezd a tábor előtt, minthogy Platanitisz remetei magányában két méterről a felső lécet zúzza telibe emberelőnyben. Szemközt Varga Dánielnek sokkal nehezebb szituációból is megy: át tudja passzírozni a labdát a blokkoló kézen és a kapuson is. Mielőtt megnyugodnánk, Platanitisz javít, és centerből a léc alá csavar – Kósz rajta van, de nem eléggé (3–2). Hadzitheodoru átlövéséhez viszont nincs sok köze, a görögök zsenije szokásához híven nagyon pontos, habár vállalkozókedvét erősíti, hogy előtte a védő nem eléggé takarja a tájat. Hanem Varga Tamás némi higgasztó pihentetést követően olyannyira összeszedetten tér vissza, hogy csakis gól lehet a következő emberelőnyből: valami hasonló volt az a kapáslövés, amellyel megnyerte csapatának a Mladost elleni zágrábi hosszabbítást (4–3). A görögöknél viszont időkérés után sem születik gól a létszámfölényből, avagy a védelem elsőrangúan repked – ez a szédületes mozgás meg az itteni KEK-finálét idézi.

Most nem kéne három gól közte, mint áprilisban, elég lenne ezt az egyet megtartani a révbe éréshez. A görögök tesznek az ügy érdekében, illetve, egy frászt ők: hátrányban megint jó a védelem, két lövés is indul, egy sem ér célt. Binder lövése a kapufát csókolja, s ez baj, a zónánk ugyanis nem szűr kellőképpen, és az újabb fórt már kihasználják a vendégek: Hatzisz hosszúsarkosára Kósz nem ér oda (4–4). Egy időkéréses fór pedig kis híján a kutyáké lesz, míg végül az intelligencia meghozza gyümölcsét: a kirontással próbálkozó pireusziakat a helyzetet felismerő Madaras és Varga Dani egy oda-vissza keresztpasszal szétzilálja, a balkezes így az üres kapuba zúdíthat. Egy véleményes szögletet követően viszont bántóan elalszik a védelem, a gyönyörűen kibekkelt támadás után másodjára három érintésből Kósz mögé jut a labda, a táblára Platanitisz neve kerül. Egy perccel a befejezés előtt egy rossz középreadás után a vendégek jöhetnek, ami a kisebbik probléma, a nagyobbik akkor jön, amikor 2 másodperccel a támadóidő lepergése előtt Humbert újabb gólt szerez centerből (a harmadik – ez rengeteg…): az idősödő amerikai régi varázslataiból idéz valamit, amikor a vízről a hosszúba söpri a labdát. Először vezet az Olympiakosz – hogy megérdemelten-e, legalábbis kérdéses… –, ám ezen az estén ez is elég: a maradék 41 másodperc ugyanis szintén elég volna a hosszabbítás kiharcolására, de Varga Zsolt túlságosan sokáig tartja a labdát centerben, mire megérlelődne a gondolat, hogy mit kezdjen vele, leverik a kezéről. Ebben a sportágban ez a szerelés csimboraszszója, azaz kivételesen igazuk van a bíróknak, amikor továbbot intenek – ez persze senkit sem vigasztal.
Merthogy végig vezetett a Vasas, mégsem tudott győzni. Ötödszörre sem. Az eddigi négy Szuperkupa-finálé rendre az utolsó lövésen múlott: ha az ellenfél lőtt, zörgött a háló. Ha az angyalföldiek, érintetlen maradt. Most sem történt másképp. Amiben csak az az idegesítő, hogy korábban a Fradi, a CSZKA Moszkva, a Spandau és a Catalunya világklasszisokkal teletűzdelt gárdáira mosolygott Fortuna. Ezúttal a maguk színtelen-szagtalan vízilabdáját mívelő, igaz, szervezetten, s a lehetőségeikkel igen jól sáfárkodó görögökre. Akik úgy fest, idén Budapestre járnak trófeát gyűjteni.
Csekély ellentételezés, hogy mindemögött egy zseniális magyar tréner áll.

Mestermérleg
Somossy József: – Sajnos feszültebbek voltunk a kelleténél, ami nem csoda, hiszen elég viharos félév van mögöttünk. A végén a szerencsével is hadilábon álltunk. Sajnálom, hogy nem tudtuk megörvendeztetni lelkes és kitartó szurkolóinkat, akiknek ezúton is boldog új esztendőt kívánok.
Kásás Zoltán: – A végén jobban bírtuk idegekkel, azt hiszem ez a titok nyitja. A Vasas fiatal csapat, mi rutinosabbak vagyunk, az angyalföldiek a végén centerben eladták a labdát, mi centerből gólokat lőttünk. Ennek köszönhető ez a szép siker.