Egy zseni 50. születésnapjára

Ez amolyan köszöntőféle volna, de messze nem szabályos. Az ünnepeltet ismerve talán meg sem kellene írni. Ha Faragó Tamást valami nem izgatja, az az efféle protokollízű, nosztalgikus írásocska, amelyhez mindössze az szolgál ürügyként, hogy hősünk hétfőn ünnepelte ötvenedik születésnapját.Hagyomány, ilyenkor illik valamit elhelyezni egy efféle újságban, mint a miénk. Mégiscsak egy sportág élő legendájáról van szó. Másnak másutt nyilván rendeznének valami nagyszabású partit, lampionok, pezsgő, régi játszótársak, meg persze azok, akik eljöttek, hogy megnézzék, ki jött el. Ha egyszer rá tudják venni Faragó Tamást, hogy mosolyogva álljon egy terem közepén, fogadja boldog-boldogtalan gratulációját, majd vegyen magának az aszpikkal bevont halpástétomból, szóljanak, s cégünk javított, bővített kiadásban jeleníti meg a világ hét csodája című könyvet, módosított főcímmel.Mindazonáltal vesszük magunknak a bátorságot, hogy írjunk valamit e géniuszról. Pusztán azon okból, hogy immáron mögötte áll fél évszázad. Alighanem unalmas pillanatok nélkül. Egy ilyen embernek nincsenek üresjáratai. Nem bírja. Azért az, aki. Kezdőknek annyit: mindháromfajta olimpiai éremből jutott neki, volt világ- és Európa-bajnok. 1976-ban szinte egy személyben nyerte meg a montreali játékok legfontosabb, olaszok elleni meccsét, egy 6–5-ös találkozón négy gólt lőve, a medence minden sarkából betalálva. Bajnoki aranyak sorát nyerte a Vasassal, persze BEK-et is, a megosztott mezőny egyik jelentős része vallja, ő minden idők legnagyobb játékosa.Imidzsének fenntartásáról hosszú hajjal, csapatfényképek idejére öltött hosszú, kantáros fürdőnadrággal, továbbá egyedi tettek özönével gondoskodott. Ô az, aki jobbal és ballal egyaránt tudott gólt lőni. Ô az, aki igazságérzetének mérhetetlen sérülése okán megütötte idősebb bajnoktársát a nyílt színen. Ô az, aki egy végzetesnek tűnő vállsérülés után, bőven harmincon felül még KEK-győzelemre tudott vinni egy közepes olasz csapatot. Ô az, akinek minden mondatára nemhogy illik, muszáj figyelni. Ô az, aki félelmetesen érti és érzi ezt a játékot, s immáron edzőként is igazán sikeressé vált.A felsorolást napestig lehetne folytatni, Faragó Tamás személyiségét hűen visszaadni legfeljebb könyvben lehetne – ha egyáltalán. Szubjektív elem, de szerintem olyan ecsetvonás, amely elég jellemző kontúrral egészíti ki az ezerszínű összképet. Tél volt, valamit elintézendő meghívott a saját lakásába. A kapun belül, a hirdetőtáblán a következő volt olvasható: "Megkérem a T. lakótársakat, hogy a lépcsőház tisztán tartása érdekében szíveskedjenek eredményesebben lábat törölni. Köszönettel: F. T.”Tipikus. A szöveg is és az is, hogy még itt, a társasházban is ő a főnök. Ha most azt mondják, illendőbb lett volna egy interjút készíteni vele, a válaszom az: igazuk van. De: ehhez meg kellene találni. Mobiltelefonja természetesen nincs. Ami tudható: tündéri feleségével és három porontyával valahol a déli parton nyaral. Aztán: meg kellene győzni, hogy hát ezen jeles alkalomból…Nem biztos, hogy sikerülne.Így az általa legkevésbé kedvelt, tutista, sunyi módon, a könnyebbik utat választva kívánunk neki boldog születésnapot!