Mi tagadás, impozáns a látvány. Takaros kis fedett uszoda (ebben melegítenek a fiúk), egy nyitott aréna (a meccsek helyszíne), mindezek körül műugrótornyok, továbbá napozó-, hűsítő medence. Az utóbbiban az európai szövetség nagyurai múlatják idejüket, hiába no, ami jó, az jó. Drága jó ismerős bírónk, Mr. Kratochvil éppen akkor csobbant a vízbe, midőn Létay Krisztián második bombagólját ragasztotta az orosz kapuba. Sokan irigykedtek ugyan a szlovákra, ám a magyar válogatott első félidei produkciója elviselhetőbbé tette a perzselő, forró napsugarakat.Legfeljebb a rivális játékosainak főhetett a fejük, elvégre az istenért sem tudtak túljárni az előttük tornyosuló, Nagy Viktor irányította védelmi falon – első hat fórjukat egytől egyig parlagon hagyták. Így vált a csoportrangadó lélekemelő edzőmeccsé, ahol Varga Dániel mesterien vezette csapatát, az említett Létay sorra lődözte góljait ("Jó passzokat kaptam, elsősorban Danitól, ami nem csoda, hiszen éveken át nap mint nap együtt játszottunk” – mosolygott az újpesti balkezes a lefújás után egy jeges zacskó szájához szorítása közepette), Nagy Viktor pedig ziccereket hárított. De nem lehet kétséges, mindenki megtette a magáét, a tavaly ifi Eb-t nyert gárda ezúttal is igazi csapatként operált.
Ugyan leült kicsit a társaság 7–1 után, ám Godova Gábor érezvén ezt, rögvest hangosabb figurára váltott. És lőn az eredménye: az ejtőző tisztségviselők kíváncsiságát is sikerült kiváltania Varga Daninak, miután a rá jellemző csuklóból ellőtt (ellőtt? inkább elpasszolt…) labdát látván hördült fel a publikum. A felső sarkos találat végképp demoralizálta az oroszokat, akik a négy közé jutásért zajló versenyben a jugoszlávoktól kikapó spanyolokkal együtt lépéshátrányba kerültek a mieinkkel szemben. Kedden szünnap következik (holmi napozásról ekkor sem lesz szó, ezt inkább meghagyják a pólósok Kratochviléknek), majd a spanyolok és a jugoszlávok ellen szállnak vízbe Szabó Nándorék. Látván őket, higgyék el: ez a 10–5 még csak a kezdet volt…
Mestermérleg
Godova Gábor: –Elégedett vagyok. Volt ugyan egy kis hullámvölgy, ám öszszességében megfeleltünk a várakozásnak. Dolgozunk tovább, és megpróbálunk mindig nyerni. Vlagyimir Fomenko: – El kell, hogy ismerjem, sokkal jobbak voltak a magyarok.
