"Mit mondjak, az érzéseim ezúttal nem túl biztatóak. Eléggé elfáradtam, de ezt talán mondanom sem kell… A szakasz elején sikerült bekapcsolódnom egy jó szökésbe, annak ellenére, hogy már akkor sem éreztem valami jól magam. A Col d’Aubisque lábáig sikerült némi előnyre szert tennünk, ráadásul az emelkedő első hosszabb szakasza még úgy ahogy kedvezett is nekem, de az ötödik-hatodik kilométer tájékán egyre nehezebb lett. Elöl Laurent Jalabert elment, én a német Voigttal ragadtam, igyekeztünk a saját tempónkban menni, így körülbelül négy kilométerre a hegy csúcsától ért utol az élboly. Megpróbáltam, de nem tudtam tartani velük a lépést, leszakadtam róluk, de szerencsére a lejtőn könynyedén utolértem őket. A szökés egyébként nem előre eltervezett akció volt a részemről, és igazából nem is sikerült jól, hiszen előnnyel kezdtük a hegymászást, mégsem sikerült olyan tempóban tekerni, hogy az előny ki is tartson a csúcsig. A Col d’Aubisque után a lejtőn, aztán a sík szakaszon még mindig nem éreztem jól magam, ennek ellenére nem okozott gondot a mezőnyben maradni. Fáradtan kezdtem az utolsó emelkedőt, de igyekeztem kitartani, amíg lehet. Végül nyolc-kilenc percet kaptam. Ilyenkor a szokásos masszázs sokat segít, de a vacsorával is jobb minél előbb végezni, s minden időt a pihenésre fordítani. Tudom, hogy pénteken még nehezebb szakasz vár ránk, s nem vagyok túlságosan bizakodó. De amíg bírom, menni fogok…”
Legfrissebb hírek
