A Märcz-csapat elsőre kiváló volt, de ezután jön a neheze

Megnyerjük a döntőt! Nem tudjuk, hogyan, ráadásul erősebbek is a horvátok, de akkor is megnyerjük!
Ezzel az attitűddel vágtunk neki a férfiválogatott szombati fináléjának, s ezért Märcz Tamás a „felelős".
Ezzel az attitűddel vágtunk neki a férfiválogatott szombati fináléjának, s ezért Märcz Tamás a „felelős".

A decemberben kinevezett kapitány és csapata (meg egy kicsit a könnyebb ág) elhitette velünk, hogy a magyar válogatott valóban világbajnok lehet. Persze tudjuk, hogy a horvátok azért győzték le a topfavorit szerbeket, mert nagyon jók voltak, és azt is láttuk, hogy mi az orosz, görög könnyebb úton mentünk be a döntőbe. Mégis, hinni akartunk abban, hogy a magyar válogatott világbajnok lehet. Hogyan lehetne másként hozzáállni egy itthoni vb-döntőhöz? Olyan két hét végén, amely során végig felszabadult, rendkívül tudatos magyar válogatottat láttunk.

Hát így. Hogy nyerünk.

Aztán amikor mégsem, visszaléphetünk kettőt, s megvizsgálhatjuk reálisan, hideg fejjel, hogy valójában mit ér az ezüstérem, s ami még fontosabb, mit ér a most mutatott teljesítmény.

A nagy vetélytársak közül a szerbekkel nem találkoztunk, a horvátoktól kikaptunk, az olaszokkal ikszeltünk, míg a görögöket elképesztő magabiztossággal győztük le – a többieket pedig még egyértelműbben –, ami azért mutatja, hogy ez a magyar válogatott továbbra is a világ egyik legjobb csapata. Nem, még mindig nem a legerősebb, azonban a legerősebb egy-két gárda mögött van, s azokat is el tudja kapni.

Ráadásul a 2014-ben szerzett három ezüst óta, két hatodik (vb, világliga), egy harmadik (Eb) és egy ötödik (olimpia) hely jutott a csapatnak, s amikor kinevezték Märcz Tamást, nem sokan fogadtak volna arra, hogy az új kapitány döntőbe viszi a gárdát. Az új kapitány, aki nem kiabál, aki magabiztosságot sugároz, s többnyire felszabadultan várja az aktuális feladatokat. És talán éppen ez a fajta hozzáállás kellett a csapatnak is, hiszen a szakember természetesen nemcsak velünk, hanem a játékosaival is elhitette, hogy sokra képesek.

Ebben sokat segített a hazai környezet, sokat segített, hogy válogatott szereplésben bizonytalan rutinos ászok közül mindenki igent mondott, hiszen a Nagy Viktor, Hosnyánszky Norbert, Hárai Balázs, Varga Dénes tengely igen fontos része a nemzeti csapatnak. Sőt, Vámos Mártonnal kiegészülve azt az öt pólóst adják, akik nemzetközi szinten is a legjobbjaink jelenleg.

Ezért is van bennünk cseppnyi aggodalom, hogy mi lesz, ha közülük valaki azt mondja, elég volt. Jelenleg ugyanis nem nagyon látunk olyan játékost, aki bármelyiküket is pótolni tudná. Azonnal semmiképp, hosszabb távon talán. S éppen itt jön Märcz Tamás újabb feladata, aki gyakorlatilag egy plusz három év felosztása szerint dolgozhatja végig ezt a ciklust.

A hazai vb előtt nem lehetett fiatalítani, mert az eredményességi kényszer mindent felülírt, most viszont már muszáj lesz új arcokat találni, hiszen a nyár végére hat 30 feletti játékosunk lesz – a két védőnk együtt 67 éves –, miközben az újoncok között két 26 esztendős pólós is volt. Igaz, a másik két vb-újonc, a Manhercz Krisztián (20), Zalánki Gergő (22) páros a következő évtizedben is meghatározó lehet, ahogy van egy 25 éves kiforrott világklasszisunk is Vámos Márton személyében.

Sokat segíthet, hogy Märcz Tamás az universiadecsapatot is kézbe vette, amely egyfajta előkészítője lehet a felnőttválogatottnak, akárcsak a Horkai György vezette juniorgárda, hiszen a két szakvezető rendszeresen konzultál egymással szakmai kérdésekben.

Szóval Märcz elsőre jelesre vizsgázott, fél év alatt világbajnoki ezüstig juttatta az olimpiai 5. együttest, most viszont talán még ennél is nagyobb feladat vár rá. Meg kell találnia azokat a játékosokat (s hozzájuk a megfelelő taktikát), akik a következő három és fél évben a magyar férfi vízilabda meghatározó emberei lehetnek.

Mi hiszünk benne.

EGYÉNI ÉRTÉKELÉSEK