Tavaly ősszel lett az egyik legjobb európai vízilabdacsapat, a Club Natació Atlètic-Barceloneta játékosa a 14 éves Toma Kornél, aki az idén nyáron máris spanyol bajnoki címet ünnepelhetett a klub U14-es csapatával.
Az ígéret korábban hat esztendőt töltött a Debrecen utánpótlásában, kettőt a Miskolcéban, majd szüleivel együtt úgy gondolta, hogy különösen hasznos lehet a számára, ha másik játékstílust, kultúrát és nyelveket is megismer. Spanyolországra esett a választásuk, és igencsak sikeres első évadot tudhat maga mögött.
Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy az idén nyáron spanyol bajnok leszek a Barceloneta utánpótláscsapatával, akkor biztosan nem hiszem el neki
– kezdi Kornél. – Nagyon jól sikerült évadon vagyok túl, a bajnoki aranyérem nagy büszkeség a klubnak, már csak azért is, mert ez a korosztály tavaly a harmadik helyen végzett. A döntőt Malagában rendezték, az aranyért pedig a CN Sabadellt győztük le. A siker felejthetetlen élmény marad a számomra, és örülök, hogy én is hozzá tudtam tenni a magamét.”
Kornél tavaly nem véletlenül került a Barcelonetához, az egyesület Xavi Domenech által irányított korosztályos gárdája éppen hozzá hasonló adottságú tinédzsert keresett.
„A magyar utánpótlásban átlagosnak számít a testalkatom, Barcelonában viszont kifejezetten nagytermetű vagyok a többiekhez képest. Ez jól jön a csapatnak is, hiszen van egy játékosuk, aki centerben és bekként is eredményesen tud harcolni. Amikor az edzőm először meglátott, már tudta, hogy milyen szerepet fog szánni nekem a csapatban. Több poszton is jól érzem magam, és a bekkelést is nagyon megszerettem. Rengeteget lehet tanulni védekezésben is, és ugyanúgy érik a játékost sikerélmények. Régebben jó néhányszor kiszórtak a játékvezetők, de sokat gyakoroltam, hogy miként lehet megúszni a kiállítást kemény védekezés közben és ebben is látványos az előrelépésem. Persze, gólt lőni is szeretek, de nem az a fő feladatom. A támadásoknál én maradok leghátul, viszont a lövőerőm is sokat fejlődött, így onnan is veszélyes vagyok a kapura.”
Kornél alázatos munkájának elismeréseként nemcsak a katalán válogatott tréningjein vehetett részt, hanem Juhász Zsolt szövetségi edző meghívta az U15-ös magyar nemzeti csapat összetartására is.
„A katalán válogatottban el tudtam menni a falig, azaz a végén már csak azért nem utaztam velük tornára, mert ahhoz spanyol állampolgárságra vagy letelepedési engedélyre van szükség.
A magyar válogatott meghívója hatalmas öröm és megtiszteltetés volt.
Bevallom, amikor tavaly kiköltöztünk a családommal, elgondolkodtam rajta, hogy ez talán a korosztályos válogatottságba kerülhet. Éppen akkor zárult le számomra a tehetséggondozós időszak, és következett az a kor, amikor már válogatott edzésekre hívják a játékosokat. De szerencsére nem estem ki a látókörből és nagyon hasznos edzéseken vehettem részt az U15-ösökkel a Margitszigeten.”
A spanyol utánpótlás a férfi és a női vonalon is a világ legjobbjai közé tartozik. Az idén eddig két korosztályos világeseményt rendeztek. A zágrábi U20-as férfi-világbajnokságon, valamint az isztambuli U16-os leány Európa-bajnokságon is nagyon meggyőző játékkal hódították el a trófeát a spanyolok.
„Nehéz lenne megítélni, hogy a Magyarországon vagy a Spanyolországban folyó nevelőmunka a jobb, hiszen mindkettő világszínvonalon történik. Én csak annyit tapasztalok, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben eltérnek egymástól. Például, amíg Magyarországon azt éreztem, hogy nagyon fizikális a játék, addig Spanyolországban fürgébben, sokszor az ellenfelet körbe úszva igyekszünk érvényesülni. Az is a barcelonai taktikánk része, hogy próbálunk mindig a labda felől állni, ezzel is kevesebb esélyt adva az ellenfélnek arra, hogy passzt kapjon.”
Kornél remekül érzi magát az egyesület a Földközi-tenger partján fekvő, minden igényt kielégító vízi sportkomplexumában, amelynek falai között a sztárokkal teletűzdelt Barceloneta felnőttcsapatának két kiváló magyar pólósa, Burián Gergely és Vigvári Vince is bajnoki címet érően gyakorolt év közben.
„Mindketten nagyon segítőkészek és normálisak, én is tisztelettudóan közelítek feléjük, és bár nem vagyok az a nyomulós típus, amikor tudom, akkor megállítom őket néhány szóra” – mondja a tinédzser, aki a vízilabdázás mellett amerikai iskolába jár, az órákat angolul hallgatja és a spanyol, valamint a katalán nyelvvel is egyre jobban megismerkedik. Nem is kérdés, hogy a következő idényt is Barcelonában képzeli el.
„Hasonló évben reménykedem, mint a legutóbbi. A bajnokságban ugyanúgy a legfényesebb éremért ugrunk majd vízbe, személy szerint pedig szeretném, ha a fejlődésem folyamatos maradna.
Az edzéseken és a meccseken továbbra is a százszázalékos munkára törekszem, és bízom benne, hogy hamarosan a magyar korosztályos válogatottban tétmeccsen is megmutathatom magam.
(Kiemelt képünkön: a Barceloneta bajnok gyermekcsapata Fotó: Arsenio Waterpolo)