Egy nap az utánpótlásért: korszerű módszerek az erőnléti munkában
A Lurdy Ház Konferencia- és Rendezvényközpontjában tizenkettedik alkalommal rendezte meg az Egy nap az utánpótlásért elnevezésű konferenciát az Utánpótlássport.hu szerkesztősége. A Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével létrejövő eseményen klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, a legfontosabb ügyekről. Ezek közül az erőnléti felkészítés jelenti az egyik legégetőbb problémát a hazai sportvilágban.
– hangzik el gyakran a megállapítás a különböző sportágak berkeiben, legyen szó éppen csapat- vagy akár egyéni sportágról.
Így a múlt csütörtöki, telt házas utánpótlás-konferencián természetesen erről a kérdésről is szó esett. A témát Sáfár Sándor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem docense, a Nemzeti Sportügynökség projektigazgatója és Pozsonyi Zsolt erőnléti edző, a férfi vízilabda-válogatott szakmai stábjának tagja dolgozta fel.
Sáfár kiemelte,
mert a kiskorban összeszedett jellegű hátrány a későbbiekben már csak nagyon nehezen ledolgozható.
„A különböző tanulmányok azt javasolják, hogy már nagyon fiatal kortól – az idegrendszeri optimum miatt – el kell kezdeni mobilizálni, fejleszteni az agilitást, valamint a robbanékonysági és a további célzott erőfejlesztést. Az általános, kardiorespiratórikus állóképességi munka később is követheti a fentieket” – fogalmazott Sáfár Sándor.
Pozsonyi előadásában a gyereksportolók erőfejlesztését illető alapvető tények mellett – többek között – a különféle tévhitek is szóba kerültek.
Mint kiderült, a megfelelő erőnléti munkával a mostanában egyre gyakrabban előforduló sérülések jelentős hányada megelőzhető lenne, így a nagymértékű lemorzsolódás is csökkenthető volna.
„Ha az adott sportoló nem kontakt-sérülést szenved el, az egyértelműen a rossz edzésmunkának a következménye.”
A sportágspecifikus képességek fejlesztését meg kellene előznie az alapfittség kialakításának, ám a hazai utánpótlás-nevelésben ez gyakran elmarad.
„Piramis rendszerben gondolkodom: funkcióra építünk fittséget, majd arra pedig a teljesítményt. Vagyis első körben az egyéni szükségleteket kell meghatározni, illetve ki kell küszöbölni a diszfunkciókat, majd csak ezután jöhet az alap-állóképességi munka, végül a sportági igények, a specifikus erőfejlesztés követi az előbbieket a piramis csúcsán. A számok azt mutatják, hogy a túl korai specializáció gyakran korai befejezést is jelent.”
(Kiemelt képen: Pozsonyi Zsolt / Fotó: Mura László)
