A PSN Zrt. 19 éves paraúszójának, Konkoly Zsófiának már jó ideje nem ismeretlen a „nemzetközi siker” fogalma, hiszen a 2016-os riói paralimpián mindössze 14 esztendősen, a magyar küldöttség legfiatalabb tagjaként nyert bronzérmet 100 méteres pillangóúszásban. A tokiói játékokat hasonlóan motiváltan várta, a koronavírus miatti egy éves csúszás azonban nem csak a felkészülési idő meghosszabbodása miatt volt lényeges az ő szempontjából.Konkoly Zsófiának már jó ideje nem ismeretlen a „nemzetközi siker” fogalma, hiszen a 2016-os riói paralimpián mindössze 14 esztendősen, a magyar küldöttség legfiatalabb tagjaként nyert bronzérmet 100 méteres pillangóúszásban. A tokiói játékokat hasonlóan motiváltan várta, a koronavírus miatti egy éves csúszás azonban nem csak a felkészülési idő meghosszabbodása miatt volt lényeges az ő szempontjából.
„Idén érettségiztem, ami óriási stresszforrás volt számomra. Az, hogy az iskolapadban is bizonyítanom kellett, az úszásomra is kihatott, nem tudtam úgy lejárni az edzésekre, mint korábban. A nehézségek ellenére sikerültek a vizsgáim, aminek nagyon örülök, de nem volt egyszerű, hiszen a portugáliai Európa-bajnokság is beleesett ebbe az időszakba. Emlékszem, még az előfutam és a döntő között is a töri emeltre tanultam, de szerencsére ez a megosztott figyelem nem látszódott az eredményeken. A paralimpia ebben a tekintetben könnyebb volt, hiszen az iskolai teher lekerült rólam, felvettek az egyetemre – ettől függetlenül nagy versenydrukkal vágtam neki a tokiói kalandnak – meséli Zsófi, aki a paralimpia előtt nem érzett magán extra nyomást a korábbi eredményei miatt. – Helyezések nem jártak a fejemben az esemény előtt, egyedül attól tartottam, hogy a tudásom alatt teljesítek; nem akartam alulmúlni magamat. Szerencsére ez az érzés hamar elmúlt, a 400 gyors után már éreztem, hogy jó formában vagyok.”
A „jó formát” nyugodtan átfogalmazhatjuk „remek formára”, hiszen az említett első számában rögtön ezüstöt érően úszott a pécsi versenyző, majd a 100 méter háton és gyorson, valamint a 4x100-as gyorsváltóban elért top 10-es helyezés után 200 vegyesen is második lett, hogy végül a fő számának nevezhető 100 pillangón paralimpiai rekorddal verje az egész mezőnyt.
„Nem számítottam éremre 400 gyorson, viszont nagyon örültem, hogy összejött az ezüst; ez szerintem az egész magyar csapat hangulatát megalapozta. Megnyugtatott a medál, hogy már biztosan nem fogok üres kézzel hazatérni, majd ezt az érzést duplázta a második érem; leírhatatlan érzés volt ott állni a dobogón, ráadásul olyanokkal, akiket nagyon tisztelek. A 100 pillangón már bármi történhetett, egyet kívántam csak: ne ezüst legyen a vége – nevet a 19 éves sportoló, akinek nem volt oka bosszankodni a döntő után. – Tudtam, hogy nagy csata lesz az új-zélandi lánnyal, amiből én jöttem ki jobban. Sokkolt az eredmény – alig hittem el, hogy meglett az első hely, ráadásul paralimpiai rekorddal.”
Az emlékezetes pillanatok listáján érthető módon előkelő helyen szerepel a három éremszerzés, Zsófi azonban ezeken kívül is tud számára édes momentumokat említeni.
„A versenyek utáni pillanatokat emelném ki, amikor újra találkoztam az edzőmmel (Jancsik Árpád – a szerk.),és a csapattársammal, Iván Bencével, akiken láttam, mennyire örülnek a sikeremnek. Pap Bianka győzelmére is örökké emlékezni fogok, amit a helyszínen láthattam; felnézek rá, nagyon szurkoltam neki.”
Zsófi jelenleg a jól megérdemelt pihenőjét tölti, október elejétől azonban folytatódik a munka a medencében.
„A jövő évi vb van most szem előtt, amire a lehető legjobban fel akarok készülni. Utána Európa-bajnokság, majd újra paralimpia, amiken szeretnék részt venni. Konkrét célom nincs a versenyeken, de vannak olyan Európa-csúcsok, amiket szerintem el lehet kapni; emellett saját magamat szeretném fejleszteni, hiszen mindig van hova.”
További korosztályos hírekÚSZÁSBANa sportági aloldalunkon.