Car coaching: amikor a szülő szakmázik

Dr. Géczi Gábor a Testnevelési Egyetem Sportmenedzsment Tanszékének vezetője, többszörös magyar bajnok jégkorongkapus, szakedző, akinek kutatási területei között kiemelt helyet kap az utánpótlássport. Vele beszélgettünk azokról a negatív hatásokról, amelyek a szüleik irányából érik a fiatal sportolókat.Dr. Géczi Gábor a Testnevelési Egyetem Sportmenedzsment Tanszékének vezetője, többszörös magyar bajnok jégkorongkapus, szakedző, akinek kutatási területei között kiemelt helyet kap az utánpótlássport. Vele beszélgettünk azokról a negatív hatásokról, amelyek a szüleik irányából érik a fiatal sportolókat.

Maga a kifejezés Kanadában született, hokis körökben. Lényegében a szülőknek, a felnőttgondolkodásnak a gyerekekre gyakorolt hatásáról van szó.

Dr. Géczi Gábor  •  Forrás: Testnevelési Egyetem

„Car coachingon azt értjük, amikor autóval hozzák-viszik a gyerekeket, és út közben mondják el nekik, mit hogyan kellene csinálniuk a sportpályán. A kifejezést persze érdemes kiterjesztve értelmezni, hiszen nem feltétlenül kell jármű a tanácsadásokhoz, amelyek általában akkor különösen veszélyesek, ha a szülők nem szakemberek, így nem szakmai javaslataik sem lehetnek.”

A versenysport evolúciójával fokozatosan természetesen a szülők viselkedése is változott.

„Úgy gondolom, a társadalmak modernizációjával mind nagyobb szerepet kap az autós tréning. Hazánkban százötven éve például a családmodell öt-hat gyereket jelentett, így megosztott volt a szülői figyelem. Manapság az a jellemző, hogy az edzésekre a szülők viszik a gyerekeiket, és azzal párhuzamosan jóval nagyobb beleszólást engednek meg maguknak, mint korábban. Természetesen régen is drukkoltak az apukák-anyukák, de szurkolás és okítás között hatalmas a különbség.”

Az észak-amerikaiak egyébként nem csak a kifejezést alkották meg, a megoldást is keresik a problémára.

„Mint mindenhol, a tengerentúlon is erőteljesen befolyásoló tényező a szülő. A kanadai hokiban több videó is készült kifejezetten nekik.”

A Relax, It’s Just a Game (Nyugi, ez csak egy játék!) elnevezésű kampány 2002-ben indult Kanadában. Ez olyan közszolgálati kezdeményezés volt, amelynek célközönségét a sportolók szülei jelentették. Arra a viselkedésre igyekezett felhívni a figyelmet, amelynek eredménye a fiatal sportolókon kialakuló nyomás, ebből következően pedig a nem megfelelő mentális állapot. Bár a videók lassan húszévesek, máig elérhetőek a hockeycanada.ca honlapon, hiszen a téma változatlanul aktuális.

S hogy lehet-e a szülők neme alapján különbséget tenni? Sokan azt gondolnák, az apukák a forrófejűbbek a lelátókon, és ők szólnak bele szívesebben a gyerek sportolásába, ez azonban nem teljesen van így.

„A dolog általában sportágfüggő: a férfias sportoknál legtöbbször az apák a vehemensebbek, míg a nőiesek esetében inkább az anyák. A saját gyermekeik befolyásolásán túl gyakran előfordul a szülők közötti vita is, ami akár tettlegességig, verekedésig is fajulhat még a legkisebb gyerekek sporteseményein is. Elképzelhető, milyen kárt okoz a gyermek fejében, amikor azt látja, hogy velük együtt a szülők is birkózni kezdenek a lelátón” – magyarázza Géczi, aki úgy véli, a megoldást elsősorban a kommunikáció területén érdemes keresni.

A szülőkkel gyakran nem egyszerű...  •  Forrás: Mediabook Kiadó

„Nem az a megoldás, hogy kizárjuk őket a sportpályákról, inkább be kell őket vonni és megértetni velük, hogy ne dolgozzanak a saját gyerekük ellen. Érdemes a klubhonlapokon különféle informatív írásokat megjelentetni, a szülői értekezleteken pedigrendszeresen ismertetni a folyamatokat. Fontos, hogy partnernek kell tekinteni a szülőt, hiszen a legfőbb kincsét viszi el a klubba. Meg kell értetni vele, hogy jobb, ha az edzővel kommunikál, neki mondja el a laikus tapasztalatait, meglátásait. Persze, ha a gyerek kérdez valamit, akkor válaszolni kell neki, de az önkéntes fejlesztés legtöbbször nem vezet jóra. Általában azokkal a szülőkkel akad ilyen jellegű gond, akik sportoltak, de nem értek el olyan sikereket, amilyeneket szerettek volna.”

A jégkorongszakedzők képzésében mindenesetre már megjelent a téma. A pedagógiai és a pszichológiai modulok esetében is tananyag a sportszülők gyerekekre gyakorolt hatása, illetve a folyamatokba történő eredményes bevonásuk. Merthogy a probléma gyakran eredményezi azt, hogy a gyerek abbahagyja a versenyszerű testmozgást. A túlzott elvárás, az elégedetlenség érzékeltetése könnyen válthat ki ellentétes reakciót a fiatalokból. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülőnek nem szabad a sportról beszélnie a gyermekével, hiszen a megfelelő támogatást neki kell megadnia, a versenyzés szintjétől függetlenül. Így a gyerek sporttal kapcsolatos legrosszabb élménye biztosan nem az autóban töltött hazaút lesz.

Győri megoldás
A Győri AC az idősebbekre is gondolt, amikor 2019-ben elindította futóklubját, amely kifejezetten a szülőket célozza meg.
„Rájöttünk, hogy a szülő is jól jár a testedzéssel, és a kisgyerekek figyelme sem terelődik el azzal, hogy az apukájuk, anyukájuk ott ül a lelátón. Aztán egyre népszerűbb lett az Olimpiai Sportparkban tartott foglalkozás, egy idő után gyerekek nélkül is fogadtuk a mozogni vágyókat” – mondja Kiss Dániel, a győriek szakosztályvezetője a programról. A pandémia sem akadályozta őket: online versenyeket is rendeztek a felnőtteknek, azokon az egyéni kilométergyűjtés volt a cél.