Műkorcsolya: a 15 éves Berei Mózes József már magyar színekben

„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken” – idézhetné a 15 esztendős Berei Mózes József Arany János Toldijából, minután valóban ő az egyetlen juniorkorú műkorcsolyázó fiú, aki hazánkat képviseli a sportág nemzetközi színterén. A Sebestyén Korcsolya SE sportolója az elmúlt hónapban a cseljabinszki, valamint a zágrábi Grand Prix-viadalon is belekóstolhatott a nagybetűs versenyek hangulatába (előbbin a 20., utóbbin a 22. helyen végzett), és elmondása szerint életre szóló élményekkel, jókora adag tapasztalattal gazdagodott.Berei Mózes József Arany János Toldijából, minután valóban ő az egyetlen juniorkorú műkorcsolyázó fiú, aki hazánkat képviseli a sportág nemzetközi színterén. A Sebestyén Korcsolya SE sportolója az elmúlt hónapban a cseljabinszki, valamint a zágrábi Grand Prix-viadalon is belekóstolhatott a nagybetűs versenyek hangulatába (előbbin a 20., utóbbin a 22. helyen végzett), és elmondása szerint életre szóló élményekkel, jókora adag tapasztalattal gazdagodott.

Berei Mózes József egyedüli fiúként indult a juniorok hazai tesztversenyén  •  Fotó: Lehotzky István/MOKSZ

„Mindig is az volt az álmom, hogy rangos nemzetközi versenyeken méretem meg magam. Az, hogy Oroszországban, ennyi ember előtt debütáltam, külön öröm, mert rajongok az orosz kultúráért, nagyszerű napokat éltem meg Cseljabinszkban. A rendezés, meg a verseny miliője szinte már olyan volt, mintha sztárok lennénk, pedig attól még elég messze érzem magam, noha egyes juniorok valóban bámulatos programokat mutatnak be már ilyen fiatalon is. Ami engem illet, sokat tanultam a két világkupa-állomáson, nagyon hálás vagyok, hogy elindulhattam rajtuk.”

A korcsolyaberkekben csak Pepének elkeresztelt fiatalember boldogságába csak az a fránya sérv rondított.

„Igen, hát ez tényleg bosszantó, a szezon kezdete előtt néhány nappal vettem észre magamon, hogy kidudorodik egy kis golyó a hasamon. Aztán elmentem az orvoshoz, és kiderült, hogy sérvem van. Nem fáj folyton, de előfordul, hogy kiugrik, például Oroszországban is újra megtörtént a baj, de szerencsére engedtek versenyezni, ha csak rajtam múlna, akkor pedig nem kérdés, hogy a programok alatt félreteszem, eltessékelem a rossz gondolatokat, másképp fogalmazva igyekszem nem foglalkozni a sérvvel. Persze ugrás közben van, hogy belenyilall a fájdalom, főleg az edzéseken fordul ez elő, olyankor nyilván az egész felkészülésemet hátráltatja.”

A nem túl ideális egészségügyi állapotot leszámítva azonban a tervek szerint menetel, amikor tavaly Bécset maga mögött hagyva hazaköltözött családjával, pontosan így képzelte el magát egy év múlva.

„Nagypapám, aki végig hitt benne, hogy sokra vihetem a sportban – többek között ő vette meg az első korcsolyámat –, a halálos ágyán kérte, hogy jöjjek haza, és a hátamra nagybetűvel legyen ráírva, hogy Magyarország. Egyrészt tehát fogadalmat tettem neki, másrészt pedig úgy éreztem, itthon, az Európa-bajnok Sebestyén Júlia mellett többet fejlődhetek. Sosem felejtem el, amit az osztrákoktól kaptam, de az az igazság, hogy Magyarországról nagyobb lehetőségem van a profi karrier elérésére. Az új edzőimmel nagyon élvezem a közös munkát, nagyjából éppen ott tartok, ahol egy évvel ezelőtt elképzeltem magam. Hála az égnek, most már semmi akadálya sincs, hogy folyamatosan rangos versenyeken vehessek részt (az országváltás miatt az előző szezonban nem indulhatott nemzetközi viadalon – A szerk.), márpedig ezek nagyon fontos tapasztalatokkal halmoznak el, olyanokkal, amelyeknek hazai riválisok hiányában itthon nehezen férnék a birtokába. A tanulságokat levonva nekiveselkedem a junior-világbajnokságnak, bízom benne, hogy megszerzem a kvalifikációhoz szükséges minimumpontszámot. Szerintem megcsinálhatom, tehát ez abszolút reális célkitűzés. Úgy érzem, most szinte minden a helyére került, tökéletesen megérte hazajönni.”

További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.