Könyvújdonság: Nagy László, az űrtechnikus

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Michelisz Norbert, Jakabfi Zsanett és Nagy László sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

A kis Norbi a nagybátyja által készített házi gokarttal repesztett Himesháza poros földútjain

MICHELISZ NORBERT
autóversenyző

A két éve a túrautósok összetett világbajnoki pontversenyében másodikként végző sportolónak ralis nagybátyja épített egy kisautót, amely méretében „félúton” volt a gokart és a kis Polski között. Simson motor hajtotta, amit a Polski négysebességes váltójával szerelt össze, s mint az igazi autókban, három pedál is járt hozzá. Na meg egy deszkaülés.

„Amikor jól viselkedtem, vagy eleget segítettem otthon, akkor nem egyesbe tette a váltót, hanem hármasba, és harminccal vagy negyvennel is repeszthettem. Májustól szeptemberig úgy teltek a napjaim, hogy egy kétliteres műanyag kólásüveget megtöltöttek benzinnel, adtak hozzá valamennyi olajat, és ezzel a mennyiséggel majdnem háromnegyed óráig pöfögtem a környező földes utakon. Sajnos nagyon hamar kinőttem belőle, tízévesen már alig-alig fértem bele. Ráadásul ahogy nőttem, az egész már egyre kevésbé hozott lázba.”

Az óvodás Zsanettet szokatlan módon gumilabdával fényképezték le szülei a somogyvári családi ház udvarán. Pedig a kislány már ekkor is csak a bőrlasztit tartotta az igazinak

JAKABFI ZSANETT
labdarúgó

A Wolfsburg kétszeres BL-győztes és ötszörös német bajnok futballistája kislányként Fonyódligeten játszott, és egy alkalommal ott alapoztak az MTK női labdarúgói is. Zsaninak csak néhány mozdulatot kellett volna tennie, és máris felhívhatta volna magára a szakemberek figyelmét. A kislányt azonban hiába nógatták. A nagy múltú klub játékosai és edzői láttán zavarában még labdába rúgni sem volt hajlandó.

„Jól megvoltam a kis világomban, nem akartam mutogatni magamat, meg egyébként sem gondoltam, hogy én, a falusi kislány érdekes lehetnék az MTK szakembereinek. Féltem is, túl nagynak éreztem a kihívást. A nyaggatást sem igen szerettem, úgyhogy megmakacsoltam magamat. Konokságért azóta sem megyek a szomszédba. Persze ma már pontosan tudom, hol húzódnak a határok, mi az, ami az érdekemet szolgálja, és mi az, ami nem. Tizennégy évesen azonban eszembe sem jutott, hogy azon a néhány órán dőlhet el az egész további életem.”

A kis Laci szinte a kosárlabdacsarnokban nőtt fel, de végül a kézilabda győzött…

NAGY LÁSZLÓ
kézilabdázó

A kétszeres olimpiai negyedik helyezett, a Barcelona színeiben kétszeres BL-győztes játékos emlékei szerint egészen jó gyerek volt. Illetve…

„A pályán nem is követtem el igazi nagy hülyeséget. Otthon megesett, hogy az öcsémmel kardoztunk, persze nem igazi karddal, hanem konyhakéssel, bár az sem volt veszélytelen. Belevágtam az ujjába, kicsit vérzett, de túléltük. Azt is, amikor űrtechnikust játszottam, és azzal kísérleteztem, hogy meggyújtottam a Macskanyelv dobozát, de túl jól sikerült. Hirtelen nagyobb lángra kapott, ettől megijedtem, a panelban, ahol laktunk, volt csőkonténer, abba beledobtam, és a nagy, közös gyűjtőben landolt. A házmester lent eloltotta a tüzet, és mindenkit végigkérdezett, mi történt, amire én azt mondtam, semmi, nekem legalábbis fogalmam sincs. Nagyjából ez volt a legnagyobb baj, amire emlékszem. Kézilabdában ennyi sem. Gyengébb napjai mindenkinek vannak, talán pillanatnyi dühkitörései is, amikor elveszíti az ember a fejét, de ezeket a helyzeteket megtanultam kezelni.”