Játékvezetői ars poetica a csapatsportokban

 

Budai Zoltán – utanpotlassport.hu A játékvezető feladata, hogy a játékosokkal betartassa a játékszabályokat. Ami persze nem játék. Ráadásul az sem igaz, hogy a bírónak mindig igaza van. „Te ilyen vagy s ők olyanok, és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás” – írta Szabó Lőrinc Az Egy álmai című versében. Hasonló a helyzet a játékvezető, játékos, edző, szülő négyszögben is.

Ahány szereplő, annyiféle álláspont.

Hogy a sportesemény mégse váljon bábeli zűrzavarrá, szükség van regulákra. Az utánpótlásban is tevékenykedő bíróknak azonban – azon kívül, hogy a szabályokat szem előtt tartják – más fontos szerepük is akad.

ELŐTÉRBEN A PEDAGÓGIA

Szabó Zsolt egykori FIFA-játékvezető szerint a legmagasabb szintű bajnoki futballmérkőzésekhez hasonló gondolkodásmódban csak az első, illetve másodosztályú ifjúsági meccseket érdemes vezetni, hiszen az ott szereplő fiatalok nemsokára az idősebbek között szerepelnek, így fontos, hogy ízelítőt kapjanak a későbbi bánásmódból. Viszont azoknak a gyerekeknek a meccsein, akik nem profi futballra készülnek, és csupán a labdarúgás szeretete hajtja őket, a pedagógia kerül előtérbe.

„Ilyen esetekben a szabálytalanság részletes elmagyarázása nem ördögtől való. Erre időt szakít az ember, hiszen a tanítás hozzátartozik a szerepéhez, míg magasabb osztályokban az edzők is felkészültek. Én minden találkozómat úgy vezettem, mintha életem csúcsmeccse lenne, és igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a játékosokkal.”

Erre példa az a korosztályos FTC–Honvéd a múltból, amelyen a 14-16 éves srácok között egyik oldalon Lisztes Krisztián, Zavadszky Gábor, Hrutka János, a másikon Bárányos Zsolt, Mátyus János, Dragóner Attila volt a csapat tagja.

„Látták, hogy mennyire komolyan veszem a mérkőzésüket, és amikor a felnőtt első osztályban találkoztunk, akkor az ismeretség révén könnyebben elfogadták az ítéleteimet.”

ELENGEDHETETLEN PARTNERSÉG

Soós Balázs, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség játékvezető-ellenőre ugyanúgy a nevelési kötelezettséget emeli ki. Ha a gyerekek a sportágat és annak szabályait még tanulják, akkor bizony bele kell férnie az aprólékos szóbeli magyarázatoknak. A gond csak az, hogy ebben még csak elvétve tapasztalható az edző és a bíró közötti együttműködés.

„ A felnőttmeccseken jelen van az érdekellentét. Ez leginkább az eredménykényszernek tudható be. Az utánpótlás-mérkőzéseken azonban csak a játékosok korrekt nevelése lehet a cél. A kézilabdában a fiatalok gyakran követnek el lépéshibát, de a bírónak törekednie kell arra, hogy ne fújja szét a mérkőzést, az élvezetes maradjon, közben a gyerekek is tanuljanak az esetekből. Ilyenkor elengedhetetlen az edző partnersége, mert ha ő reklamál, a szülő is felhatalmazva érzi magát, sőt a gyerek is ugyanazt teszi. Utána ezt nehéz kinevelni a játékosból, még akkor is, ha később belátja, nem neki volt igaza. Jelentős feladat, de minden döntésnek a gyerekek sportágban maradásának az érdekét kell szolgálnia.”

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó Fodor Rajmund nemzetközi játékvezetőként úgy érzékeli, hogy a komolyabb ifjúsági mérkőzések olykor tudásban és ritmusban is elérik a felnőtt első osztályú összecsapások szintjét. A különbség abban rejlik, hogy míg az idősebb pólósok jelentős része tisztában van a szabályokkal, addig a fiatalabbak hiányosságai jelentősek. Véleménye szerint az edzőknek illene fejleszteni tanítványaik tudását, hiszen a játékvezető senkivel nem lehet elnéző.

„Én a két lábon járó, fehér ruhás szabály vagyok. Mindenkire vonatkozom. Sajnos, sok félreértés adódik az ismeretek hiányából. Az utánpótlásban gyakran fordul elő gond például a kiállítás utáni bejövetelben. Ha tehetem, olyankor odamegyek, és az edző helyett elmagyarázom, mi volt a probléma. Van, hogy elnézem az üvöltöző trénert, és csak mosolygok magamban. Nem a gyerek a hibás.”

Fodor Rajmund úgy fogalmaz, hogy a pályafutása során elért eredményei miatt „kávéskanálnyival” több tiszteletet kap kollégáitól, de ettől függetlenül számos esetben találkozik makrancos játékosokkal. Ilyen szituációkban jól jön, ha a játékvezető tisztában van a sportolók előéletével (azaz, hogy milyen kihágásaik voltak a közelmúltban), azzal, hogy kitől milyen fegyelmezetlenségre számíthat a medencében. Ha idejében kezdi orvosolni a konfliktust, megakadályozza a későbbi jelentős szabálytalanságokat.

A nézőtéri rendetlenkedéssel már nehezebb boldogulni:
„Az ifik bajnoki döntőjén tele a lelátó szülőkkel, hiszen mindenki ott akar lenni a gyereke felnőtt sportolóvá válásának utolsó stációján. Ha minősíthetetlen módon viselkednek, a bíró megállíthatja a játékot. A bírói testület a rendező csapattól kérhet biztonsági felügyeletet. Nem mintha félnénk, hogy bedobnak a vízbe minket, de mégis egy méterre sétálunk tőlük, és főleg azt halljuk meg, amit nem akarunk. Nemrég az egyik budapesti együttes háza táján volt ilyen probléma, így a szövetség minél hamarabb igyekszik megtalálni a megoldást. A vízilabdázókat intelligens, több diplomás embereknek ismerik, megköveteljük, hogy a szülők se süllyedjenek bizonyos szint alá.”

A GYERMEKEK VÉDELME

A jégkorongszövetség játékvezető mentora, Gebei Péter leszögezi: a gyermekek védelme a legfontosabb. Emellett nem utolsó szempont, hogy a játékvezetők a fiatalokat a profisportra készítik fel. A felnőtt jégkorongban a szabályokat tágabban értelmezik, hiszen a fizető vendégnek showra van igénye. Az utánpótlásban viszont minden úgy működik, ahogyan az a szabálykönyvben szerepel. A kisebb bottal akasztások, visszahúzások is szigorúan büntetendők, még akkor is, ha ez alaposan megváltoztatja a mérkőzés folytonosságát. Éppen ezért Gebei úgy tartja, a gyerekek meccsén könnyebb fújni, hiszen csak a „szentírásra” kell támaszkodni. A felnőtteknél a mérkőzés menedzselése a cél, ott igyekeznek egyforma arányban meghozni a szankciókat. A bírók pedagógiai érzéke a hokiban is elengedhetetlen tulajdonság, de a tapasztalatok szerint előnyt élvez az, aki maga is szülő.

 

 

„Akinek nincsenek gyerekei, máshogyan szemléli a srácokat. Szülőként könnyebb harmóniát teremteni a játékosokkal. Számtalanszor elég a hangos szó, és már meg is oldódott a probléma. Nem kell szétfújni a találkozót.”

Persze az apukák és az anyukák itt is jelen vannak. A játékvezető szerint ők az egyik legfontosabb, de legnehezebben kezelhető részecskéi a mozaiknak, hiszen rajtuk kívül a játékost, az edzőt, sőt még a zsűrit is ki tudja állítani, meg tudja fegyelmezni. A szövetség igyekszik koordinálni a hozzátartozóként jelenlévő szurkolókat. A szülők ingyenes szabályismereti képzésen vehetnek részt, továbbá kiadványokat is kapnak a játék működéséről.

„Elég fura, amikor leshelyzetben ordibálnak, hogy nem volt az, pedig a kisfiuk is látta, mi történt. Ha az ember társasjátékot kap karácsonyra, nem azzal kezdi, hogy elhajítja a dobókockát. Először elolvassa a játékszabályt.”

Kisbüntetés szövegért
Az angol Labdarúgó-szövetség (FA) már két idény óta teszteli az alacsonyabb osztályú és utánpótlás-bajnokságokban a kisbüntetés intézményét. Különös figyelmet szentelnek a reklamálásnak: a hevesen szövegelő játékosok utánpótlásban 8, felnőttmérkőzéseken 10 perces pihenőre kényszerülnek, majd visszaállhatnak. A kísérlet fogadtatása pozitív volt, a játékosok 72, az edzők 77, a játékvezetők 84 százaléka támogatta. Az FA statisztikái szerint a szövegelés a kisbüntetés hatására 25 százalékkal esett vissza. Az FA a 2019–20-as idénytől a grassroots futballban kötelezővé teszi az új szabályozást. Az angol szövetség Respect (Tisztelet) elnevezésű programjában is kitér az utánpótlásfutballban tapasztalt negatív jelenségekre, így az erőszakosan viselkedő szülőkre, akik nem egyszer biztonsági kockázatot jelentenek a mérkőzéseken.