Vízitúrázás: a leégett dunaföldvári csónakház nyomában

Szekeres István – utanpotlassport.hu Dunaföldvár hangulatos és szép kisváros Tolna megye észak-keleti csücskében, Paks térségében. Az egyik gyöngyszeme a csónakháza – volt. Az égett le.Szekeres István – utanpotlassport.hu Dunaföldvár hangulatos és szép kisváros Tolna megye észak-keleti csücskében, Paks térségében. Az egyik gyöngyszeme a csónakháza – volt. Az égett le.

A vízitúrázás egyik kulturált, sokak által használt bázisának természetesen van szárazföldi címe is, a vízről nézve azonban az 1561. folyamkilométer a támpont. A vízitelep jó kikötési lehetőséget, füves sátorhelyet kínál a Duna vándorainak, az egyéb, a vendégek komfortját szolgáló lehetőségek nagy része azonban odalett. Bennégett az épületben.

A tűzoltók felvétele: így égett a csónakáz

Harminchét esztendő elhivatott, lelkes munkája veszett kárba. 1980-ban, iskolai vízitúra-szakkörökkel kezdték meg a működésüket. Eleinte vándortáborokat szerveztek, kölcsön hajókkal. A későbbi csónakház akkor düledező romhalmaz volt, rossz tetővel, földes padlózattal, és sem víz, sem villany nem volt benne. Önkormányzati támogatással, társadalmi segítséggel, pályázati lehetőségek kiaknázásával hozták rendbe. És felmérhetetlen értékű társadalmi munkával. Nem az övék, hiszen a területet és az épületet is az önkormányzattól bérlik.

Az azóta megalakult Beszédes József Vízitúra Sportklubnak hetven tagja van. És a tevékenységének a középpontjában a gyerekek állnak, akik jórészt a hajdan itt foglalkoztatott gyerekek gyermekei. Nagyon népszerűek a Vizicsibe táborok, az ideire is már betelt a létszám. Csak hát elégtek a kajakok, kenuk, evezők, mentőmellények, sátrak, matracok, a tűz martaléka lett a Vízicsibe ügyben nélkülözhetetlen vizesblokk, konyha, a berendezett közösségi helyiség, a sátorhely karbantartásához szükséges eszközök. A leszerelt szúnyogháló, a csodálatos és egyedi, Dunára néző teraszon lévő asztalok, padok.

Linka Jánosné, az egyesület elnöke, vagyis Éva asszony úgy idézi fel a történteket, hogy őt éjjel fél 12-kor riasztották, s mire a partra ért, a dunaföldvári és a solti tűzoltók már küzdöttek a lángokkal. De a teljes tetőzet égett, lehetetlen volt megmenteni az épületet és a benne tárolt sportszereket.

A tűz után, másnap reggel

A tűzoltóság szerint valószínűsíthetően elektromos gyulladás okozta a tüzet. Éva azt mondja: két nappal korábban jártak ott, mindent rendben találtak, egyetlen elektromos berendezés sem működött. Áramtalanítani nem szoktak, mert akkor a riasztó nem lett volna üzemképes.

Hogy a biztosító mekkora kárt állapít meg, nem tudja, hiszen az önkormányzat kötötte a biztosítást. Mást sem tudni, hiszen az önkormányzat azóta nem tartott ülést. De bízik abban, hogy a képviselőtestület mindent elkövet a helyreállításért, hiszen a város egyik nagy értékéről van szó.

Bár elnök asszonynak természetesen nagyon fáj a veszteség, nem siránkozik. Amikor előkerül a nagy kérdés, a hogyan tovább, azt mondja: újra nekilátnak, mint harminchét éve. A legelső feladat a vízitúrázáshoz és az evezéshez szükséges eszközök pótlása, hogy nyáron ne maradjon el a gyerekek vízitúrája. Az pedig fontos a magyar vízi sportágaknak is, mert nagyon sok lurkó ment el evezni, kajakozni, miután itt megbarátkozott a vízzel és a sporteszközökkel.

Aztán egészen természetes egyszerűséggel sorolja: amikor felépül az új csónaktároló, a közösségi helyiség, a fürdő, és ismét élvezni lehet a teraszról a látványt, ott üldögélve a nyugalmat, és a hely ismét alkalmas lesz a sporteszközök tárolására, a Vízicsibe táborra, a vízitúrázók fogadására, akkor érik utol magukat.

Az egyesület közleménye azt fogalmazza meg: „Hiszünk az összefogásban, támogatásban, segítségben, hiszen az elmúlt négy évtized alatt is így tudtuk kialakítani a sokak által kedvelt és használt, csodálatos vízitelepünket. Minden eddigi, és ez utáni segítséget, felajánlást köszönünk és szívesen fogadunk. Megháláljuk azzal, hogy nem adjuk fel, tovább folytatjuk széleskörű és közkedvelt tevékenységünket, sokak örömére.”