Bohókás edzés és bajnoki cím

„Mennyi?” – szegezi a kérdést Váradi Ákos edző a Császár uszoda nyitott 25-ös medencéjében nyüzsgő növendékeknek.

„Tíz!” – érkezik a lurkók határozott válasza, jelezve, a kiadott penzumból már tíz „adagot” teljesítettek, amíg az edző figyelő szeme máshol járt. Sehogy sem jön ki ilyen rövid idő alatt, ráncolja is a homlokát Váradi, aki a nyári táborban felügyel a gyerekekre. Végül megegyeznek hétben, s a gyerekek folytatják az úszóedzést, Váradi pedig mesélni kezd: „Szeretnének sumákolni, de ilyen könnyen nem tudnak lóvá tenni.”

Természetes, hogy a vízipólós kölykök nem rajonganak túlzottan a labda nélküli edzésekért, de az alapozás ilyen, délelőtt úsznak 3-4 ezer métert, a Mikasák csak délután kerülnek elő. Ami már az első pillanattól mindenkinek feltűnik: itt minden gyerek remekül érzi magát, mosolyogva, egymást ugratva róják a hosszokat, pedig igen szűkös a hely a medencében negyven gyereknek. Nem könnyű mindig elegendő vízfelületet szerezni, kiváltképp ilyenkor, a nyári, edzőtábor jellegű foglalkozások alatt, amikor a T-com Pólósuli ifjoncai reggeltől délutánig az uszodában vannak.

Több okból is roppant népszerű a gyerekek között – és persze a szülők körében is, mert a 6-8 éves kölyköknek elsősorban ők keresik a sportolási lehetőséget – a Csapó Gábor és Faragó Tamás vezette egyesület. A hangulat remek, az eredmények nemkülönben – az 1993-as korosztály csapata az előző szezonban százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a bajnokságot –, a tagdíjért sem kell túl mélyen a zsebbe nyúlni, ráadásul a legjobbak edzőtáborba is utaznak. A tavasszal Zágráb volt a cél, ahol többek között a Mladost Zagreb korosztályos csapatát is magabiztosan felülmúlták a srácok. Nem is véletlen, hogy a válogatott keretbe öt játékost delegál a csapat. Ők (Manhercz Ádám, Francsics Dániel, Kovács Levente, Bendes Viktor és Somlai Tamás) kissé dideregve a szokatlanul hűvös augusztusban, de csillogó szemmel kezdenek mesélni „pályafutásuk” első lépéseiről. Céljaikról érdeklődve kiderül: a magyar első osztálynál senki sem adná alább, de „szóvivőjük”, Manhercz Ádám a londoni olimpiát is emlegeti. „Hat év múlva tizennyolc-tizenkilenc évesek leszünk, nem könnyű ilyen fiatalon bekerülni a válogatottba, de talán nem lehetlen, hogy esetleg ott legyünk már Londonban is” – mondja „Manó”. A gonosz kérdéstől, melyiküknek lehet erre a legjobb az esélye, elzárkóznak: „A csapat a fontos” – néhányan megirigyelhetnék ezt a hozzáállást. Még egy téma van, amelyről nem szívesen beszélnek, pedig jogos a felvetés: mi a helyzet a lányokkal? Némi mellébeszélés után: „Az a baj, hogy a mi osztályunkban csak egy csinos lány van” – böki ki egy, a neve és elsősorban osztálya elhallgatását kérő jókötésű legény.