Úszás: Kapás még mindig értetlenül áll a történtek előtt

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2021.09.01. 08:40
null
Kapás Boglárka amondó, nincs értelme kifogásokat keresni (Fotó: Tumbász Hédi)
Sohasem kapott még két hónapos pihenőt Kapás Boglárka, aki a leállás alatt sok alvással dolgozza fel a tokiói negyedik helyet.

 

– Javában zajlanak a Nemzetközi Úszóliga küzdelmei, a harmadik kiírásban az első évadban győztes Energy Standard csapatát erősíti, ám nincs ott a nápolyi viadalokon. Hogyhogy?
– Többen megkerestek, mindenkinek jeleztem, hogy csak novembertől vállalom a versenyzést – árulta el a tokiói olimpián 200 méter pillangón negyedik helyezett Kapás Boglárka (UTE). – Őszintén szólva meglepődtem, hogy az Energy Standardnak így is szüksége van rám, de örömmel indulok a versenyeken.

– Mely távokon számít önre a csapat?
– Erről még nem egyeztettünk, de úgy vélem, kétszáz pillangón és négyszáz gyorson úszom – a négyszáz vegyeshez olyan nagyon nem ragaszkodnék...

– Hogyan illeszthető bele a felkészülésébe az ISL-sorozat?
– Mivel olimpia után vagyunk, kaptam két hónap pihenőt az edzőmtől, Virth Balázstól. Novemberben viszont már újra ott leszek az uszodában, és belefér a felkészülésbe, hiszen a következő nagyon fontos versenyt, a világbajnokságot májusban rendezik Fukuokában.

A Nemzetközi Úszóliga csapatainál is népszerű Kapás Boglárka novembertől versenyez újra (Fotó: Tumbász Hédi)
A Nemzetközi Úszóliga csapatainál is népszerű Kapás Boglárka novembertől versenyez újra (Fotó: Tumbász Hédi)

– Megy is a pihenés? Képes elengedni az úszást?
– Ó, azzal nincs gond, ki tudok kapcsolni mindent. Nagyon furcsa, mert ahogy távolodunk az olimpiától, egyre erősödik bennem az érzés: mintha nem is ebben az évben rendezték volna meg. Előfordult már, hogy odajöttek hozzám az emberek, én meg majdnem vissza­kérdeztem, milyen olimpiához gratulálnak? Ennek egyébként örülök, mármint, hogy így érzek, mert ez azt is jelenti, képes vagyok szebben látni Tokiót. De hogy valaha is örülni fogok a negyedik helynek, azt nem hiszem...

– Megsiratta?
– Meg, egy egész napig. Persze az edzőmmel is megbeszéltük a történteket, volt szó sok mindenről, de nem hiszem, hogy a kifogáskeresésnek van értelme, mert kiúsztam magam – persze alakulhatott volna jobban minden, ám kár boncolgatni azt a döntőt. Próbálom elfogadni, hogy ezúttal a negyedik helyet sikerült elérnem.

– De egyértelműen csalódás önnek?
– Igen, és leginkább azért, mert rengeteg munka volt bennem. Még mindig értetlenül állunk a történtek előtt, hiszen az előfutamban és a középdöntőben is minden úgy történt, ahogy terveztük, ahogy szerettük volna. A döntőben nem.

– Hogyan dolgozza fel a történteket, hogyan emészti meg a kudarcot?
– Sokat kell rá aludni, az segít! És az is, hogy körülöttem mindenki támogat, biztat, mondván, a negyedik hely is szép. Ez ugyan elsőre sohasem hat meg, de minél több embertől hallom, egyre inkább rájövök, hogy igazuk van. Az viszont biztos, hogy a tokiói szereplésem sosem válik a szívemet melengető emlékké. Jólesik, hogy rengetegen írnak, bátorítanak, sokan gondolják fontosnak, hogy gratuláljanak. Ez is segít, és erőt ad a folytatáshoz, de ha a következő olimpiára is kijutok, biztos, hogy igyekezni fogok kevesebb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy ez egy olimpia. Tokióba is így utaztam, legalábbis azt hittem, hiszen igyekeztem nem foglalkozni ezzel, levenni a terhet a vállamról, aztán a döntő napján mégiscsak úgy keltem fel, hogy itt van a nap, most kell a legjobbnak lenned. És ezt éreztem végig – túlságosan is.

– Mi pakoltuk a terhet a vállára?
– Pakoltam én is a magaméra, nem féltem kimondani, hogy az éremszerzés a célom. A saját elvárásom nekem sokkal fontosabbak, mint másoké.

– Nem kifogás, nem mentség, mégis tény: az európai úszóknak nem sikerült túl jól a tokiói olimpia.
– A női mezőnyre ez a kijelentés még inkább igaz, hiszen európai nem is nyert, és a dobogón is csak négyen állhattak. Tudtuk, nem lesz ideális, hogy reggel ússzuk a döntőket, s ez így is volt, de kár ezen tűnődni most már. Ilyen a sport – egyszer így sikerül, másszor úgy.

– De ugye folytatja?
– Igen, mindenképp!

– A tokiói negyedik hely miatt is?
– Eleve úgy terveztük, hogy folytatom, bár ha jól sikerült volna Tokió, nem biztos, hogy kitartottam volna a következő olimpiáig, így viszont addig minden bizonnyal maradok az uszodában.

– Ráadásul Párizs már csak egy nagy levegővételnyire van.
– A három év mindenképpen beláthatóbb idő, mint a négy, tényleg nincs már olyan nagyon messze.

– És kétszáz pillangón jut el odáig?
– Maradok ennél a számnál. Bárhogy is sikerült Tokió, az már bebizonyosodott, bejött a váltás, az, hogy a gyorsról pillangóra tértem át. Beletettem a szívemet-lelkemet a felkészülésbe, és rengeteget dolgoztam, ezt szeretném folytatni Párizsig. Mindent összevetve nagyon boldog vagyok, hogy megrendezték az olimpiát Tokióban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik