A második az vesztes – még 50 nap a rajtig

Budapest, Kvangdzsu, Tokió – a harmadik volt a legszorosabb.

A tokiói úszóversenyek legnagyobb várakozással várt döntője igazi csatát hozott a két gigász között: az amerikai Caeleb Dressel világcsúccsal győzött (49.45) – Milák Kristóf Európa-rekorddal (49.62) lett második.

Az első párharc egyébként igazi meglepetés volt, éspedig mindenkinek, hiszen a zöldfülű Milák akkor robbant be a felnőttmezőnybe, s bár kétségtelen, hogy a budapesti vb-ezüstje nagyot szólt, ott még nemigen rúgott labdába Dressel mellett.

Két évvel később a kvangdzsui világbajnokságon meg azért nem, mert még tartott az eufória, vagyis a 200 pillangó utáni mámor: az arany mellett az űridőnek vélt csúcs (1:51:51), Michael Phelps világrekordjának megdöntése (1:50.73).

Aztán jött a harmadik, az a bizonyos tokiói ütközet, amelyre nagyon készült a magyar fiú, aki akkorra már olimpiai bajnoknak is mondhatta magát, hiszen „behúzta” a 200 pillangót. Igaz, a célban visszafogottan, egyáltalán nem mosolygósan, már-már csalódottan konstatálta a győzelmét, és még az sem vigasztalta, hogy valójában volt mentsége arra, hogy elmaradt az újabb világrekord, hiszen a rajtkő felé vezető úton elszakadt a dressze, cserélnie kellett, ez pedig még egy ekkora tehetséget is kizökkent abból a bizonyos zónából.

Ez a nagyon várt finálé 100 pillangón amúgy úgy kezdődött, ahogyan azt Caeleb Dressel megálmodta: hogy az amerikai a rajtjával és a víz alatti delfinezésével messze a világ előtt járt akkor, nem képezte vita tárgyát. Emellett Dressel nem buta fiú, jól tudta, csak akkor van esélye az aranyra, ha megnyomja az elejét, mert az 2021 nyarán szintén vitathatatlan volt, hogy nincs a világon Milákon kívül még egy olyan úszó, aki a száz pillangón olyan második ötvenre képes, mint ő.

Csak a tisztánlátás végett: Milák a második ötvenen 26.03-at tepert, míg Dressel 26.45-öt, de az első hosszon valamivel nagyobb volt köztük a különbség – értelemszerűen fordított felállásban (Dressel: 23.00, Milák: 23.65).

És akkor jött Milák Kristóf, akivel felelevenítettük a 2017-es párharcot, mert az akkori ezüstérem után mondandóját Tokióban is elővette a bajnok: „Második lettem, más szóval: vesztes. Mert szerintem egy versenynek egy győztese és egy vesztese van, aztán van az, aki örül, hogy felállhat a dobogóra, majd jön a mezőny.”

Párizsban amúgy akár jöhet is a negyedik forduló (az amerikai válogatót még ezután rendezik, Miláknak ugyan van szintje, ám még nem tudni, vállalja-e a 100 pillangót Franciaországban), és akkor ezt a mondatot itt most el is vágjuk…