Milák Kristóf nem indul a szingapúri világbajnokságon, és ebben a döntésében támogatom – Szabó Álmos

– Az április országos bajnokság óta egyre több a találgatás arról, hogy Milák Kristóf – aki egy főszponzorának adott interjúban tett erre vonatkozóan ígéretet –, vajon elindul-e a szingapúri világbajnokságon. Kedd éjfélkor zárul a nevezési határidő, a legidőszerűbb, hogy első kézből, edzőjétől kapjunk erre választ. Indul?
– A rövid válaszom az, hogy nem, nem indul. Ha kicsit hosszabban válaszolok, akkor pedig arról van szó, hogy Kristóf jelezte nekem ilyen irányú szándékát, mi ezt megbeszéltük, és én ebben a döntésében támogatom.

– Ha az akkori ígéretét komolyan vesszük, akkor mi történt, hogy ez a döntés végül megváltozott?
– Tegye mindenki a szívére a kezét, mert bárkivel előfordult már, hogy nem feltétlenül úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt eltervezte. És még ezt sem teljesen igaz erre a helyzetre, hiszen mi együtt nem teljesen úgy indultunk ennek az évnek neki, hogy száz százalékig biztos volt Kristóf szereplése a szingapúri világbajnokságon. Az volt a célunk, hogy az úszás iránti szeretetét, a vágyát, azt a tüzet próbáljuk meg felcsiholni, ami egyébként megvan benne. Neki más, nehezebb vívódásai vannak, mint a fizikális részek. Úgyhogy az, hogy a világbajnokságon idén, egy olimpia utáni évben nem indul, abban én nem találok akkora kivetnivalót. A világon már számos ilyen elit sportoló választotta azt az utat, hogy kicsit megpihen. Ez különösen igaz azokra a sportolókra, akik kimagaslóan eredményesek, mint ahogy Kristóf is. Ha ő most így érez, hogy erre van szüksége, akkor én ebben őt támogatom, szerintem nem feltétlenül rossz döntés ez.

– Jogos lehet-e ugyanakkor az a szakmai felvetés, hogy egy, mind életkorban, mind fizikailag ereje teljében lévő úszónál szerencsés-e az, hogy három egymást követő világbajnokságot is kihagy?
– Hogy szerencsés-e vagy sem? Nos, sajnos vele kapcsolatban nem fognak simogató interjúk megjelenni... Azért, mert ő eldöntötte, hogy nem nyilatkozik, sokszor a „másik fél” feljogosítva érzi magát, hogy akkor hányjuk rá a földet, mert „mi az, hogy nem”... Így döntött, el kell fogadnunk. Szerintem ő ezt nem így méri, hogy most világbajnokság, vagy sem. Neki az számít, hogy épp milyen erős célt képes találni magának, amit el szeretne érni. Nehéz ebbe nekünk belegondolni egy olyan sportoló esetében, aki a korszakos úszó, a huszonháromszoros olimpiai bajnok Michael Phelps világcsúcsát megdönti. Nem tudhatjuk, ő utána mit érez, mekkora lehet benne az űr. „Menjek tovább? Vagy menjek egy másik úszásnem irányába?” Nem tudhatjuk, milyen kérdések cikáznak benne, de annyi biztos, hogy komoly, mély pszichológiáról van itt szó. Összességében, még egyszer mondom, ez a döntés nem rossz.

– Ha már szakmailag ezt a döntést indokoltnak tartja, akkor menjünk picit vissza az áprilisi országos bajnokságig, hiszen ott azért volt mit kiértékelni. Többféle megközelítése volt Kristóf szereplésének: egyes vélemények szerint nem jó jel, hogy az olimpiai bajnokot 100 pillangón a hátúszó-specialista Kós Hubert legyőzi, mint ahogy Milák Kristóf 200 pillangón elért eredménye sem volt kimagaslóan jó idő. Ez mit üzen a szakembernek? Hogy tetszett, amit ott látott?
– Nekem kifejezetten tetszett, mert én pontosan tudom, hogy mi az, amit bele tudott akkor tenni Kristóf az edzésmunkába. Ez teljesen közepes, betegségekkel tarkított felkészülés utáni szereplés volt. Az, hogy olimpiai bajnokként a Kós Huberttől kikap, aki egy ciklussal fiatalabb nála – vagyis, ha az egy ciklussal korábbi Milák Kristóffal hasonlítjuk össze, akkor teljesen más a kép –, de szerintem a 100 pillangó igazi szakmai csemege volt, az egy zseniális úszás volt mindkét fiú részéről. Kristóf elkövetett hibákat abban a száz méterben, de ilyenkor nem ezt kell nézni. Kristóf 50.67-et úszott, a tengerentúlon a kanadai olimpiai ezüstérmes Josh Liendo ugyanezt az időt úszta most, Kristóf meg több héttel ezelőtt produkálta ezt. Odaát örültek neki, itt meg kevésbé örültünk neki. Szóval én ezt cáfolnám, az a száz pillangó nagyon is rendben volt mindkét fiú részéről. Száz gyorson a váltóban is úszott egy egészen kiemelkedőt, méghozzá Németh Nándornak lábvizében hozott egy 47.8-at, ami szintén nagyon jó. Igen, a 200 pillangóhoz hiányzott az állóképesség, de ha két forduló jobban kijön, akkor egy másodperccel máris gyorsabb. De nekem ez jó vektor, előremutató jel, amiből látom, mit tett bele, és látom, hogy ez hová tud vinni.

– És akkor ez hová képes vinni őt még? Hiszen látjuk, hogy a fizikai adottságai változatlanul páratlanok, a kérdés mindig az, hogy a nagy eredményekhez szükséges edzésmunkát még hajlandó-e elvégezni. És legyünk pozitívak, hogy azt az edzésmunkát még valamikor elvégzi, és sikerül azt a tüzet még ébren tartani benne, amiről az interjú elején hallhattunk. Mi lehet még benne?
– Senkinek sem mondok azzal újat, hogy a világon egyedülálló képességekkel rendelkezik. De sajnos a mentális készenlét számára jóval nehezebb. Márpedig ezeknek együtt kell állniuk. Ha nem jutsz el a vízig, mert nincs, ami oda levigyen, úgy nagyon nehéz. Ezért kell a pihenő. Hogy megtudjuk, az a láng mikor lobban újra fel benne. És ezt csak ő fogja tudni. Persze találgathatunk, miért nem, és akkor írjunk róla megint valamit, ami még lejjebb viszi. Ő tudni fogja, ő belülről érzi majd, amikor ez elindul benne, és akkor vélhetően odaáll majd az aktuális világversenyen, és akkor kiemelkedőt fog megint alkotni.

– Ez a döntés akkor egy közösen kimunkált kommunikáció eredménye?
– Abszolút. Értünk egymást nyelvén. Nagyon sokszor mentünk el bizonyos beszélgetésekben nagyon messzire, amelyek nagyon mélyre vittek le, és nyilván valóban közelebb is hoztak minket egymáshoz. Persze, ha Kristóf csak a mimikájával vagy a gesztusaival próbál nekem válaszokat adni, én azt is értem.

– A mimikák dekódolásával kapcsolatban kijelenthetjük, hogy Kristófnak a „nem”-ek kimondásával nehézségei lehetnek?
– Egészen biztos, hogy ez nem megy neki egykönnyen, de valljuk meg: mindenkinek vannak nehézségei. Nekem az a dolgom, hogy így fogadjam el, és nyilván ő úgy gondolja, hogy az Álmos majd intézi a többit.

– És ez a fajta türelem, vagy akár az, hogy most pihen és kihagyja a világbajnokságot, lehet-e egyfajta remény arra, hogy ez az úszósportban tartja őt?
– Bízom benne, hogy igen. Szerintem a mostani döntés ezt az ügyet szolgálja. Én hiszek ebben.

– Amennyiben a mostani egy ilyen laza év, akkor szakmai értelemben is kérdezem: mindez segíthet ellátni Los Angelesig?
– Ha őszinte vagyok, akkor nem látok még el Los Angelesig, miközben abban biztos vagyok, hogy őt csak ez mozgatja. Annyi mindent elért már, és persze számolgathatjuk, hogy hány világbajnokságot hagy vagy hagyott ki, de ha nem találja meg az ahhoz szükséges motivációt, akkor pofozóbabának nem fog odaállni sehova. Mert, ahol Milák Kristóf elindul, ott a legmagasabban van a léc, azt meg kell ugrani. A közös terveinkben nem nagyon akartam számszerűsíteni a dolgokat, de valahogy úgy adta ki az egyenlet, hogy két világcsúcs még benne van Kristófban. A pillangószámokban leginkább. És ha jön az a tűz, és nagyobbat lobban, akkor ezeket ő meg is fogja tudni csinálni. Ez az ő tudása, nem az enyém, nehogy valaki nagyképűségnek gondolja ezt a részemről. Hogy Los Angeles lesz-e? Azt gondolom, hogy igen, de addig még sok víz lecsorog a Dunán...

– Ez a párizsi olimpia és paralimpia óta tartó időszak elegendő idő volt-e ahhoz, hogy az aggódókat megnyugtathassa: a két paralimpikon, Illés Fanni, aki egyben a párja és kisfiuk, Mór anyukája, valamit Pap Bia és Milák Kristóf felkészülését képes idejében összefésülni?
– Én is hallottam az aggódó hangokat, miközben bennem ez egy pillanatig sem volt kérdés. Itt nem arról van szó, hogy parasportoló vagy ép sportoló, hanem sportoló. Ha mi lemegyünk egy idősávban edzeni, akkor a három sportoló felkészítését én nagyon egyszerűen meg tudom szervezni, ez nekem semmilyen nehézséget sem okoz. A lányok aggódhattak volna jobban, hogy ha idejön a Kristóf, mennyire osztja meg az én figyelmemet, de kiderült, hogy ilyenről szó sincs. Továbbá szerencsére nagyon jó a kapcsolat a sportolók között.

– A közelmúltban volt még egy hír, ami tanítványa, Milák Kristóf nevéhez kapcsolódott, méghozzá a „Lex Milák” néven elhíresült sporttörvény-módosítás a nevelőedzők jutalmazásának körülményeit illetően. Ezt azóta el is fogadta az Országgyűlés. Az sem titok ma már, hogy Kristóf párizsi olimpia előtti felkészüléséhez volt köze önnek is. Összességében mit gondol a törvénymódosításról?
– Erről viszonylag keveset szeretnék beszélni, nem hozott engem sem pozitív, sem negatív irányba különösebben lázba a dolog, de abban biztos vagyok, hogy jogilag helyes döntés született.