Gyerekszoba – jegyzet

Nem tetszett neki az első nyílt vizes versenye – az indulásra edzője, Szokolai László és a szövetségi kapitány, Gellért Gábor beszélte rá, ám mert többnyire egyedül „bóklászott” a viadal során, nem jött szembe a fal, nem voltak fordulók, s úgy egyáltalán, minden idegen és szokatlan volt neki, a verseny végén azt mondta, inkább marad a medencében, ott is a 800 és 1500 gyorson.

Ám a Szokolai, Gellért duó kontrázott: „Nem úgy van az, egy próba nem próba, majd legközelebb jobban fog tetszeni, és jobban is fog menni!”

Így is lett: Rasovszky Kristóf hamarjában a juniorok nyílt vízi válogatottjában találta magát, az azóta eltelt éveket látva rossz belegondolni abba, mi van, ha a szakemberek nem bizonyulnak erősebbnek a tehetséges fiatalnál.

Szerencsére Kristóf mindig a jó fiú kategóriába tartozott. Ez nem azt jelentette, hogy nyámnyila, teszetosza volt, akinek sohasem volt önálló (és határozott!…) véleménye, sőt, ám nagyszerű családból érkezvén kellően intelligens, befogadó és kompromisszumkész – volt és maradt.

Ha úgy tetszik, bőséggel kamatozott, hogy volt „gyerekszobája”, sohasem vitatkozott forró fejjel, tapasztalatok nélkül, hanem megfogadta a mesterek tanácsát.

Ráadásul a felnőttek közé érve hamar megérezte, milyen jó helyre került: a nyílt vízi úszók világa külön kis sziget a sportágon belül – talán a teljes sporton belül.

Semmihez sem fogható az a hangulat, az az atmoszféra, amelyet az ember tapasztal, átél egy-egy nyílt vízi viadalon, s bár ezt szavakkal visszaadni, nemigen lehet, Kristóf vb-arany után adott interjújának egyik mondata talán mégiscsak felvillantja számunkra ennek a közegnek a „szagát”.

Kristóf ugyanis azután, hogy a magyar nyílt vízi úszás első világbajnoki címét szerezte meg az olimpiai számban, vagyis tíz kilométeren, így fogalmazott a párizsi olimpiáról: „Amikor a célba érkezés után Marc-Antoine-nal kérdezgettek minket az újságírók, ő azt mondta, hazai pályán győzni szeretne az olimpián – én erre azt reagáltam, ha mindketten érmesek leszünk, még azt sem bánom, ha ő nyer.”

Ne gondolja senki, hogy Kristóf nem tesz meg mindent az olimpiai aranyért Párizsban, de ez – és ezt a kitételt is gyakorta előhúzzuk – nyílt víz, itt a győzelemhez a puzzle minden darabjának a helyére kell kerülnie, és az egyes darabokat nem csak a versenyző illeszti a helyére.

Azt viszont Kristóf már jó néhányszor bizonyította, hogy a kirakós játékba sokszor beleszóló időjárási körülményeket és a társak által osztott pofonokat kiválóan képes kezelni.
Abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy ez a világbajnoki cím csak tovább szítja a benne amúgy is magas fokon égő harci tüzet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!