A Roland Garros és Wimbledon után Nadal Ausztráliában is király

A világelső a korábbi világelsővel szemben. Nemcsak a teniszben, hanem úgy általában napjaink sportjában is alig akad nagyobb párharc, mint a spanyol Rafael Nadal és a svájci Roger Federer közötti. Abban már a mérkőzés előtt biztosak voltunk, hogy akármi is történik az Australian Open férfi egyesének vasárnapi fináléjában, az nem lesz szokványos.

A meccs felvezetéseként az a kérdés hangzott el legtöbbször, hogy a fáradtság avagy a félelem lesz-e erősebb tényező ezúttal. Az első természetesen a világranglista-vezető Nadalra vonatkozott, hiszen a spanyol teniszező nemcsak fantasztikus színvonalú, ám az Australian Open történetében rekordot is jelentő, 314 percen át tartó ütközetet vívott honfitársával, Fernando Verdascóval.

Ha pedig Roger Federer került szóba, akkor mi mást írhattak volna a szakírók, mint hogy mérkőzéseik kétharmadát Nadal nyerte meg, ráadásul 2008-ban veretlen maradt svájci riválisával szemben: mind a négyszer felülkerekedett, kétszer Grand Slam-fináléban, köztük – talán a Federernek legfájóbb helyszínen – Wimbledonban is.

A zsúfolt Rod Laver Arenában idegesen kezdtek a felek, az első pár gémben várakozáson felüli volt a rontások száma, majd ahogy bemelegedtek, úgy lett egyre színvonalasabb és kiélezettebb a csata.

Az aktuális világelső nyerte meg a sorsolást, és a fogadást választotta kezdéséként. Rögtön el is vette Federer adogatását, azonban a svájci visszabrékelt. Sok volt a széles ütés, a játékosok még nem igazán „találták” a pálya szélét. Federer 3:2-es vezetésnél újra brékelt, ám a folytatás Nadalnak sikerült jobban.

Az első szettben Nadal nem hibázott bréklabdát, és a játszma lélektanilag legkiélezettebb pillanatában (már amennyiben nincs tie-break) vette el harmadszor Federer szerváját, s lépett el így 6:5-re. Federer ugyan hárított szettlabdát, ám a spanyol – fáradtság ide vagy oda – remek lábmunkájával behúzta az első szettet. A svájci hiába ütött 16 nyerőt – hattal többet riválisánál –, ugyanennyi ki nem kényszerített hibája Nadal javára döntötte el a játszmát.1–0

A második felvonásban azonban egyenlített Federer; ugyan borzalmasak voltak az első szervái (37 százalék) és pocsékul használta ki a fogadólehetőségeit (7-ből 2), ám az első gémben 0–30-ról hozta a gémet, majd 4:3-nál brékelt, és ez elég volt a 6:3-hoz, vagyis az egyenlítéshez. 1–1

A harmadik játszma már a 2008-as wimbledoni – már-már klasszikus – mérkőzésük színvonalát idézte. Hihetetlen tenyeresek, remek fonákok mindkét oldalon. Összességében megállapítható, hogy Nadal támadójátéka rengeteget fejlődött az elmúlt egy évben is, és a védekezésén csak a legritkább pillanatokban lehetett érezni a Verdasco elleni maratoni utóhatásait.

Fej fej mellett haladt a duó, és közben olyan káprázatos ütésváltásokkal nyűgözték le a nagyérdelműt, amelyeket hiába is próbálnánk leírni. 4:3-nál Nadal három bréklabdát is hárított (az utolsónál inkább Federer hibázott hatalmasat), és nehezen egyenlített. A játszma végén mindketten kínkeservesen hozták adogatásaikat, majd a szett 6:6 után rövidítésbe „torkollott”. Nadal jobban koncentrált, Federeren mintha „kijött volna a félelme”, és kettős hibával bukta el a tie-breaket 7–3-ra. 2–1

Következett a negyedik játszma, és Federer újra egyenlített. De milyen küzdelem után! Brék és visszabrék után 2:2-nél Federer nem kevesebb mint öt olyan támadását vert vissza, amikor Nadalnak volt labdája a 3:2-höz. A 27 éves bázeli születésű klasszis azonban állta a sarat, és hozta a játékot. Ez lendületet adhatott a 14. GS-győzelmére készülő svájcinak – aki önmagát is hangosan biztatta, a hivatalos honlap élő közvetítésének egyik bejegyzése szerint egyik örömkiáltására Lleyton Hewitt is büszke lenne… –, és a játszma további részében irányítása alatt tartotta a játékot, így megint egalizált, újra 6:3-mal. 2–2

A döntő szett elején azonban megtört Federer kiegyensúlyozottsága, mintha leblokkolt volna… Nadal 1:1 után elhúzott 4:1-re, ami – a mérkőzés alakulását figyelembe véve – tetemes előnynek számított.

Nadal semmire nyerte az adogatását, így Federer a meccsben maradásért adogatott. Azonban sokat hibázott, a spanyol két bajnoki labdához jutott. Federer ezeket hárította, ám jött még egy, ekkor viszont hosszút ütött! Rafael Nadal az Australian Open férfi egyesének 2009-es bajnoka!