Federer lenyűgöző wimbledoni produkciója

Egy hatalmas függöny azért hiányzott a wimbledoni színházból, hogy a sportág első számú színpadán visszatapsolják néhányszor Roger Federert. Kijárna neki, elvégre a pályatársak többségével ellentétben nem csinálja, hanem műveli a sportágat, csodálatos, korábban senkitől sem látott előadásaival pedig lassacskán a kultúra részévé válik, nem beszélve egyre tekintélyesebb eredménylistájáról.

Azzal talán nem is mondunk újat, hogy megnyerte a wimbledoni bajnokságot, számára ez majdhogynem rutinmunka, a minden más borításnál gyorsabb füves pályán ugyanis még szembetűnőbb, mennyivel a mezőny előtt jár, játékfelfogásban, kivitelezésben, taktikában, mindenben.

Vasárnap délután a verseny második kiemeltje, Andy Roddick várt rá a wimbledoni fináléban, akárcsak tavaly. Ô jelenleg negyedik a világranglistán, 2003 óta 32 mérkőzést játszott füvön, csupán háromszor tudták legyőzni, természetesen mind a három alkalommal Federer volt az elkövető, aki viszont már 36 meccset nyert meg sorozatban a zöld gyepen, az általa lejátszott 101 szettből 93 (!) az övé lett. Senki sem érhet a nyomába. Pláne, ha úgy teniszezik, mint a 2005-ös wimbledoni döntőben.

Az első szett maga volt az álom, vagy talán annál is szebb. Ép ésszel felfoghatatlan megoldások, hiba nélküli tenisz, totális erődemonstráció, persze úgy, hogy Federer játékában az erőlködés legapróbb jelét sem lehetett felfedezni. Ebben a periódusban mindössze egy labdamenetet veszített el a saját adogatójátékaiban, míg Roddickéiban - az első kettőt leszámítva - állandó veszélyt jelentett, fonákkal, tenyeressel, mindenhogyan, különösen 2:2 és 6:2, 1:0 között.
Valószínűleg puszta jelenlétével is "megfogja" a vele szemben állót. Sugárzik róla az önbizalom, a higgadtság, a profi szemlélet, és akkor nem szóltunk rettegett ütéseiről, arról a nagyjából 8-10 félelmetes fegyverről, amelyeket bármikor, bármilyen helyzetben elő tud rántani. Ilyenkor a beletörődés, a kétségbeesés, a tehetetlenség marad az ellenfél számára - Roddick arcáról pontosan ezt lehetett leolvasni.

Hogy semmit sem tudott hozzátenni a mérkőzéshez a baseballsapkás amerikai, az enyhe túlzás, így hát maradjunk annyiban, mákszemnyi esélye sem volt; a második szettben - kihasználva Federer átmeneti nemtörődömségét - elnyerte a címvédő adogatójátékát, pumpálta is magát utána rendesen, hátha eltántoríthatja, de nem: az isteni Roger rögvest "visszabrékelt", hogy aztán a rövidítésben 7:2-re diadalmaskodva (Roddick egy pontot sem nyert az adogatásaiból…) végképp eldöntse azt, amire már az első labdamenet előtt nagy tételben fogadhattunk volna.
"Biztosan nem leszek Andy kedvence, de hát ez van, én is meg akartam nyerni a döntőt. Azt hiszem, a legjobbamat nyújtottam" - közölte az immár háromszoros wimbledoni bajnok Roger Federer.

Az egészben egyébként az a legszebb, hogy az esetek többségében arra a bizonyos legjobbra nincs is szüksége ahhoz, hogy kéthetes versenyeket nyerjen meg. Ennyiben mindenképpen megelőzi saját korát.

Három wimbledoni tornagyőzelem, méghozzá egymást követő években, összesen öt Grand Slam-trófea - így áll most a 23 esztendős Roger Federer. Ugyanúgy, mint elődje, a sokak által utolérhetetlennek hitt Pete Sampras, aki ebben a korban éppen Wimbledonban szerezte meg az ötödiket - mégis van különbség, nem is kicsi: első nagy győzelmét követően (1990, US Open) Samprasnak a 13. Grand Slam-tornáján született meg az ötödik, míg Federernek a nyolcadikon.
Ezt csak azért érdemes hangsúlyozni, mert évek óta megy a találgatás, hogy vajon utolérheti-e Pistol Pete-et, aki a maga 13-as "Grand Slam-csomagjával" káprázatos rekordot állított fel.
Federer még "csak" ötnél tart, de abból kiindulva, hogy 28-30 esztendős koráig megélhet a teniszpályán (pláne ilyen könnyedséggel), néhány éven belül legalábbis megközelítheti a hétszeres wimbledoni győztes legendát.
Úgy általában, mint Wimbledonban.

A legnagyobbak sem mutathatnak fel ilyen szédületes döntős rekordot; Tony Trabertnek mondjuk összejött, csakhogy más korban (az ötvenes évek derekán), egészen más körülmények között.
"Fantasztikus volt, életem egyik legjobb mérkőzése, olyasfajta produkció, amelyet Hewitt ellen nyújtottam a tavalyi US Open döntőjében. Szerencsére mindig remek teniszezőkkel találkozom a Grand Slam-finálékban, és igazán büszke lehetek arra, hogy a legjobbakat legyőzve szerzem meg a bajnoki címet. Wimbledoni trófeából már három van, de remélem, nem ez volt az utolsó" - fogalmazott kissé visszafogottan a vitathatatlan No. 1., aki idei nyolcadik (!), összességében pedig a 30. tornagyőzelmét aratta.

Nem feltétlenül ennek kapcsán, de John McEnroe azt mondta: "Roger csodálatos teniszező, született tehetség, olyan, amilyet soha az életben nem láttam még."
Meglehet, soha többé nem is fog. ---- Roger Federer (svájci, 1.)-Andy Roddick (amerikai, 2.) 6:2, 7:6, 6:4 ---- "Nem tartottam magam esélyesnek, egyszerűen szerettem volna jól játszani, és amint haladtunk előre, azt éreztem, meg is nyerhetem a bajnokságot. Győztes típus vagyok, tudtam, hogy egyszer ismét rám süt majd a nap - csak nem gondoltam volna, hogy már itt, Wimbledonban. A finálé pedig fantasztikus volt, szerintem az döntött, hogy a végére nekem maradt egy picivel több energiám" - magyarázta a harmadik wimbledoni tornagyőzelmét arató Venus Williams. Hetven év után ő az első, aki meccslabdát hárítva nyerte meg a női egyes döntőjét.

"Évek óta nem teniszeztem ilyen jól, eredményes vagyok, úgyhogy nincs miért szégyenkeznem, Venus megérdemelte a bajnoki címet. Jövőre mindenesetre újra megpróbálom - legalábbis remélem, hogy itt lehetek majd" - így a vesztes fél, a világelső Lindsay Davenport, aki a 2000-es Australian Open-diadala óta négy Grand Slam-döntőt játszott - mind a négyet elveszítette.
"Életem egyik, ha nem a legszebb hete volt ez, elvégre elődöntőbe jutottam a világ legnagyobb tenisztornáján. Valószínűleg nem játszom olyan hatékonyan, mint amikor nyertem Melbourne-ben, de hogy a lehető legtöbbet hozom ki magamból, az biztos. Élvezem, amit csinálok, ez a legfontosabb" - jelentette ki Thomas Johansson.

"Sampras volt a példaképem, emlékszem, mennyi képet gyűjtöttem róla gyerekkoromban. Tulajdonképpen neki is ajánlom ezt a sikert, mert az ő wimbledoni uralma inspirált arra, hogy mindenáron megszerezzem itt a bajnoki címet" - hangoztatta a francia Jeremy Chardy, az újdonsült juniorbajnok. ---- Ha Szávay Ágnesnek jobb napja lett volna az egyes elődöntőben a későbbi győztes lengyel Agnieszka Radwanska ellen, valószínűleg most kétszeres wimbledoni bajnokként ünnepelhetnénk őt - no, de ne legyünk telhetetlenek, elvégre így is lenyűgöző, amit az idén produkál a magyar junior: egymás után a második Grand Slam-tornáján szerzett bajnoki trófeát, ezúttal egyet, párosban.
Ági és társa, a fehérorosz Viktorija Azarenka "adós volt" az elődöntővel, így jó esetben ismét két mérkőzés várt az első helyen kiemelt duóra vasárnap. A legjobb négy között egyáltalán nem jelentett gondot az Olga Govorcova, Alisza Klejbanova pár (öt vesztett gém), hanem a döntőben a másodikként jegyzett Marina Erakovic, Monica Niculescu új-zélandi, román egység borsot tört Ágiék orra alá - de kizárólag az első játszmában. Azt ugyan megnyerték Erakovicék (vagy inkább Szávayék veszítették el…), a folytatásban viszont beindult a magyar, fehérorosz henger, Ágiék nagyszerű teljesítményt nyújtva mindössze két gémet engedélyeztek ellenfelüknek, és megszületett az újabb Grand Slam-győzelem.

Szávaynak már a harmadik ebben az évben: a Roland Garroson megnyerte a junior egyest és - szintén Azarenkával - a párost, utóbbi műfajban Wimbledonban is megdicsőült, míg az év elején megrendezett Australian Openről két második hellyel térhetett haza a 16 esztendős magyar leány.
Ezután pedig jöjjön, aminek jönnie kell: irány a felnőttek mezőnye! ---- Angol nemzetközi bajnokság, Wimbledon (18 154 000 dollár, fű)

Férfi egyes
Döntő: Federer (svájci, 1. kiemelt)-Roddick (amerikai, 2.) 6:2, 7:6, 6:4

Női páros
Döntő: C. Black, L. Huber (zimbabwei, dél-afrikai, 2.)-Kuznyecova, Mauresmo (orosz, francia) 6:2, 6:1

Vegyes páros
Elődöntő: Pierce, Bhupathi (francia, indiai)-Raymond, Björkman (amerikai, svéd, 3.) 7:5, 6:1; Perebijnisz, Hanley (ukrán, ausztrál)-L. Huber, Ullyett (dél-afrikai, zimbabwei, 4.) 6:3, 6:4. Döntő: Pierce, Bhupathi-Perebijnisz, Hanley 6:4, 6:2

Juniorok

Fiú páros
Elődöntő: Groth, Kennaugh (ausztrál, brit)-De Bakker, Van der Duim (holland, 6.) 6:3, 3:6, 15:13. Döntő: Levine, Shabaz (amerikai)-Groth, Kennaugh 6:4, 6:1

Lány páros
Elődöntő: Azarenka, Szávay Ágnes (fehérorosz, magyar, 1.)-Govorcova, Klejbanova (fehérorosz, orosz) 6:2, 6:3. Döntő: Azarenka, Szávay Ágnes-Erakovic, Niculescu (új-zélandi, román, 2.) 6:7, 6:2, 6:0