Emlékezzenek a nevemre!

Az idei Roland Garroson ugyanis volt egy mérkőzése, amelyen meccslabdához jutott, a sokszor megcsodált tenyerese azonban cserbenhagyta, a háló teteje leszedte a sarok felé süvítő labdát. Végül 8:6-ra elveszítette a harmadik szettet, legyőzője, Anasztaszija Miszkina pedig meg sem állt a bajnoki címig. A wimbledoni "érvágás" (első forduló, végállomás) után senki sem csodálkozott volna azon, ha apátiába esik, kihagy néhány tornát, és többet edz - de nem tette, inkább versenyről versenyre járt, számára ez volt a lehető legjobb tréning.
"Aki nem hisz abban, hogy meg tudja nyerni a legnagyobb tornákat, jobb, ha nem is kezd el teniszezni. Néhányan csak azért játszanak, hogy pénzt keressenek, néhányan azért, mert a szülők megkövetelik tőlük, néhányan meg azért, hogy kezdjenek valamit az életben. Én viszont sikert, sikereket akarok, azt, hogy az emberek évek múltán is emlékezzenek a nevemre!" - hangoztatta az oroszok 19 esztendős csillaga.


Makacs ember, de neki van igaza, hiszen a szülei annak idején kerékpározónak "szánták", ami egyébként nem csoda: édesapja, Alekszandr olimpiai és világbajnok bringásokat edzett, édesanyja, Galina Carjova hatszoros világbajnok kerékpározó, bátyja, Nyikolaj meg ezüstérmes lett az atlantai olimpián, értelemszerűen két keréken. "Családi hagyomány ide vagy oda, mást akartam csinálni. A tenisz jobban tetszett" - így Kuznyecova.
Mint az oroszok általában, ő is remekül szerepelt a juniorok között, 2001-ben például US Open-bajnok lett párosban, sőt egyesben világbajnoki címet szerzett. Ebben az évben megmutatta magát néhány WTA-tornán is, először Madridban, ahol a világranglista 524. helyezettjeként "felkvalizta" magát a főtáblára, és az első fordulóban legyőzte a spanyol Virginia Ruano-Pascualt - 11 meccslabdát hárítva.
Aztán megkapta az első igazán nagy elismerést: a visszatérő Martina Navratilova őt kérte fel, hogy játsszon vele párosban. Együttműködésük sikeres volt, öt tornát nyertek meg együtt, a tavalyi US Openen csak a döntőben szenvedtek vereséget. Navratilova az idén már nem vele járja a világot, adott esetben tehát úgy tűnhet: tanította, majd elengedte.
Az utolsó lökést alighanem a honfitársak sikerei adták Kuznyecovának, hiszen az idén végig kellett néznie, ahogy Anasztaszija Miszkina, majd Marija Sarapova elhódítja élete első Grand Slam-trófeáját - márpedig orosz lévén ezt nem hagyhatta szó nélkül. "Különleges verseny zajlik közöttünk, mindegyikünk meg akarja mutatni a többieknek, hogy ő a legjobb. Azt hiszik, élveztem, amikor Miszkina megnyerte a Roland Garrost, miután a nyolcaddöntőben meccspontom volt ellene? Ugyan. Ott is én akartam győzni. Aztán jött Marija Wimbledonban. Nem én, hanem ők, értik? A minap egyébként felhívott Vera (Zvonarjova - a szerk.), panaszkodott, hogy bár az első tízben van a világranglistán, odahaza csak hatodik a rangsorban. Megértem szegényt. Neki is, nekem is, sőt az összes orosznak az a célja, hogy első legyen a hazájában. Ez a legnagyobb dicsőség." ---- S ---- A