Federer: az első vacsora

Hiszen akkoriban közel s távol nem volt más a horizonton, akiért úgy rajongtak volna az emberek, mint az amerikai "párosért”, ráadásul nem is lehetett megnevezni akár csak egy olyan játékost is, aki Sampras vagy Agassi nyomdokaiba érhetne.
Aztán feltűnt Marat Szafin, az orosz őserő, megspékelve valami egészen különleges kvalitással: 2000-ben az egész mezőnyt a padlóra küldte az US Openen, a fináléban éppen Samprast kiütve.
Majd jött Lleyton Hewitt, a csupa szív ausztrál, sohasem látott lábmunkával és kitartással: 2001-ben minden labdát visszaadott az US Openen, a fináléban éppen Sampras kárára bebizonyítva az adogatásfogadás mesterfokon című tételt, tavaly meg nyert Wimbledonban, ismét ellenállhatatlan tenisszel. Ô tehetséges, bár inkább gladiátor, különösen füvön és kemény pályán. Szafin is tehetséges, ereje szinte fölülmúlhatatlan, salakon és kemény pályán is életveszélyes.
Most megérkezett Roger Federer, az előbb említett két ifjú "ötvözete”, a svájciak tökéletes teniszezője is, aki mindent, de tényleg mindent tud a játékról. Csak eddig kevesen figyeltek fel rá. Illetve nem elegen. Holott az eredménysora már a wimbledoni győzelme előtt is tekintélyt parancsolt, hiszen huszonegy évesen az összes borításon szerzett legalább egy tornagyőzelmet; a legnagyobb eredménye 2001-ből származik, és többet ér egy aprócska tornagyőzelemnél: a wimbledoni nyolcaddöntőben 19 évesen leiskolázta a füves pályák szentélyében 1997 óta verhetetlen Pete Samprast.
Két évvel később, éppen tíz esztendővel az akkor ugyancsak 21 esztendős, mellékesen szintén augusztusi születésű Sampras első wimbledoni diadala után pedig felért a csúcsra.
"Nem is értem, miért nem tudott még nyerni Wimbledonban. Éppen itt volt az ideje – mondta Martina Navratilova, majd így folytatta: – Aki itt győzni tud, az elhiszi, hogy máshol is tud. Roger esetében sincs ez másként, az ő fenomenális játéka bármelyik borításon érvényesül.”
Boris Becker, a németek háromszoros wimbledoni bajnoka, a füves pályás tenisz egyik professzora is érzi, új időszámítás kezdődött vasárnap. "Néhányszor átéli még ezt a pillanatot, ebben biztos vagyok. Ô a jövő embere” – véli Becker, míg egy másik hatalmasság, John McEnroe szerint "az elmúlt tíz év legtehetségesebb teniszezőjét tisztelhetjük Federer személyében”.
És hogy mit gondol erről a harcmezőn pókerarcú, azon kívül mindig mosolygó, szerény svájci fickó? "Sampras wimbledoni csúcsa utolérhetetlennek tűnik, abból a kollekcióból nekem még csupán egyetlen darab van meg. Ô hétszer csinálta meg ugyanezt. Hétszer. Nagyon sok – érzékeltette, milyen hosszú utat tett meg Pistol Pete a halhatatlanság felé. – Egyébként meg nem gondolok a csúcsdöntésekre, legalábbis egyelőre, most annak örülök, hogy végre részt vehetek a hivatalos wimbledoni vacsorán, mert amikor öt éve megnyertem a juniorversenyt, nem mentem el. Csodálatos edzőmmel, az egy éve autóbalesetben elhunyt Peter Carterrel ugyanis megegyeztem, inkább a gstaadi tornára készülök. Elhihetik, mennyire bánt azóta is, hogy kihagytam a fogadást.”
Azóta megvolt az első vacsora. De nem az utolsó.

Svájci sajtóvisszhang

Blick: "Könnyek az örökkévalóságnak I. Roger királytól. Federer halhatatlanná vált a világ legtekintélyesebb Grand Slam-tornájának megnyerésével.”
Tages-Anzeiger: "Federer történelmet írt. Szerény fellépése és a döntő utáni könnyei megmutatták, hogy emberileg mit sem változott. Sikeresen is lehet normálisnak maradni.”
Basler Zeitung: "Egy zseni átalakítja a teniszvilágot. A szakértők is egyetértenek abban, hogy jelenleg ő a legsokoldalúbb játékos a mezőnyben.”
Neue Zürcher Zeitung: "Könnyek, trófea és egy megvalósult gyerekkori álom. Az új wimbledoni bajnok a győzni akarásán túl azt is megmutatta, hogy a rá nehezedő nyomás alatt is tud zseniálisat nyújtani.”
Tribune de Genéve: "Egyedülálló bajnok született.”