Nem kívánom feltalálni a meleg vizet. Egyszerű, világos: a sportoló versenyez, eredményt ér el. Erről alkalomadtán nyilatkozik is. Az eredmények önmagukért beszélnek, s lényegében ez a helyzet a nyilatkozatok tartalmával is. Az már néha az élet, s benne különösképpen a sport sajátossága, hogy ez mégsem egészen így van.
Annak ellenére sincs így, hogy a teljesítmény – legfőképpen, ha mérhető – pofonegyszerűen minősíthető, s ha meg nem, akkor az ellenfélhez viszonyítható. Hasonlóan a nyilatkozatokhoz: a szavak, a vélemény közérthető, kifejező. Önmagukban mégsem tekinthetőek teljesnek.A teljesítmény ugyanis csak bizonyos értelemben abszolút. Vladimir Horowitz utolérhetetlenül zongorázott Liszt- és Schumann-műveket. És ha ugyanígy játszik egy tizenkét éves gyerek a Carnegie Hallban? … Micsoda differencia – a korkülönbség miatt. És a sportbeli teljesítmény? Ismerünk, persze, csodagyerekeket itt is, ám úgy vélem, sokkal érdekesebb – és tanulságosabb is – ha inkább a másik vége felől közelítjük meg a kérdést. Kedvünkre tehetjük bármikor, az elmúlt napok eseményei azonban kiváltképpen alkalmasak, hogy elképesztő példákkal hozakodjunk elő, s nem csak azért, hogy álmélkodjunk, meg csodálatunkat fejezzük ki a kortalanság nagyságai iránt.A teniszezőknél az amerikai Martina Navratilova és az indiai Leander Paes nyerte meg az Australian Open vegyes páros számát. "Ez a győzelem a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Éppen olyan fantasztikusan felemelő érzés, mint pályafutásom akármelyik nagy sikere” – mondta az ünnepélyes eredményhirdetés után Navratilova. Aztán még hozzátette: "A közönség támogatása felejthetetlen. Elnézést kérek, hogy olyan hosszú időn át nem jöttem, de szavatolom, nem kell újabb tizenhárom évet várni arra, hogy ismét itt legyek.” Ehhez hozzá kell tennünk még néhány "apróságot”. A küzdelem során a páros nem veszített szettet, a döntőben 6:4, 7:5-re verték a Danilidu (görög), Woodbridge (ausztrál) kettőst. Lapunk is megírta, az éveknek fittyet hányó Martina immár harmincesztendős, káprázatos karrierjének 57. Grand Slam-győzelmét szerezte, minden idők legidősebb GS-nyertese – 47. évében jár. Az indiai Paes akkor született, amikor Navratilova első nagy győzelmeit aratta, 1973-ban. Talán még csupán egyetlen mondatot Woodbridge-nek az ausztrál rádió számára adott nyilatkozatából: "Martina Wimbledonban velem játszott párost. Nem játszott olyan jól, mint itt Melbourne-ben. Beszélgettem vele még a verseny előtt, s azt mondta: ne aggódj, azóta sokat fejlődtem. Még több is van bennem.”Egy pillanatra, ha még elidőzünk itt, Ausztráliában, az évek nehezedő súlyával sikerrel küzdők ürügyén, a hamarosan 33. születésnapját ünneplő győztes amerikai Andre Agassit, vagy az időnként ellenállhatatlanul játszó dél-afrikai Wayne Ferreirát is említhetjük, bár utóbbi még "csak” harmincéves múlt. Érdemes átugrani ezek után az Egyesült Államokba, ahol a napokban játszották le az év legnagyobb televíziós érdeklődéssel várt nemzeti sporteseményét, amerikai futballban a Super Bowlt San Diegóban. A floridaiak 27 esztendővel ezelőtt alapított együttese, a Tampa Bay Buccaneers – annak idején dicstelenül kezdte históriáját, több mint egy éven keresztül nyeretlen volt – még sohasem szerezte meg az áhított trófeát, most azonban "Vasfüggönynek” becézett védelme révén 48–21-re verte meg a nagy múltú Oakland Raiderst. Számos sztorit feledve, ezúttal szorítkozzunk csak egy, a témánkhoz illő adatra: a győztes csapat irányító játékosa, a quarterback Brad Johnson nem tinédzser, sőt, ebben az állandó túlélési technikát követelő, sérülésveszélyes játékban kifejezetten veteránnak számít – 36 éves. (Jegyezzük meg, hogy Rich Gannon, a Raiders "agya” 38 esztendős lesz az idén.) Tizenkét évet húzott le eddig a pályán, tavaly éppen a Washingtonból tanácsolták el. Az idei szezonban a liga legpontosabban passzoló irányítója lett. "Most értem be – kommentálta a nagy győzelmet. – És micsoda karrier vár még rám!”Franciaországból (Racing Strasbourg) hazatelepült Paraguayba a világhírű hálóőr, a szabadrúgás- és tizenegyes specialista José Luis Chilavert. Megcsodálhattuk a világbajnokságon 1998-ban, sőt, tavaly is. A 37 éves kapuvédőt arról is faggatták, vajon jár-e a fejében a 2006-os vb-n való szereplés. "Nem vagyok jós, de persze, hogy jár – mondta. – Főleg ha az angol Peter Shiltonra, David Seamanre, Roger Millára vagy Dino Zoffra gondolok. A világbajnokságok történetében nem fordult még elő, hogy kapus gólt szerezzen. Én szerettem volna az első lenni, nem is jártam messzire tőle Japánban, de a szlovén kapus óriásit védett. Ez még hátra van – meg a selejtezők is, ne feledjük!”Csak úgy kapásból a közelmúlt eseményeiből: Michael Jordan végleg elbúcsúzott sikerei színhelyétől, Chicagótól, amikor a Washingtonnal ott játszott. Negyvenéves a "Levegő ura”. Talán ennek tiszteletére szórt éppen 40 pontot a győzelem érdekében, amikor legutóbb Indianában járt. Az NHL Gretzkyhez hasonló óriása, a Pittsburgh tulajdonosa és centere, Mario Lemieux – már minden lehető díjat megnyert, beleértve a Stanley-kupát is – kisebb kihagyás után visszatért, 38 évesen. Sir Steven Redgrave – most éppen London 2012-es olimpiarendezéséért küzd – tavaly még versenyzett. Az öt egymást követő olimpián győztes evezőslegenda – ez már önmagában legalább tizenhat esztendő – 41 éves… Kiestek kosarasaink, nem mennek az Eb-re, kikaptak az észtektől. A baltiak egyik legjobbja, Marius Metstak 42 éves elmúlt. A brazil Romariót ismét Európába csábítják – 37 évesen. Güttler Karcsink, elnyűhetetlen úszónk Eb-re készül – még csak 35. Az osztrák síelőfenomén, Hermann Maier borzalmas motorbalesete után 30 éves fejjel kezdte "második” karrierjét. Nulláról, vagyis inkább mínuszból, ha lehet ezt a kifejezést használni a súlyos fizikai hátrányra.Az orvostudomány rohamosan fejlődik. Egészségesebbek vagyunk, várható élettartamunk folyamatosan nő. Mondják, egy ember tulajdonképpen könnyen el kellene éljen akár 120 évig is. Nem tudom, de azt igen, hogy a sportban az öregség, illetve a kiöregedés szavakat – a példák alapján legalábbis – mintha indokolt lenne az eddigiektől eltérően értelmezni.