Beszéljünk büszke baszkokról, avagy 11 érdekesség az El-döntős Athletic Bilbaóról...

1. A Bilbaóban csak baszkok játszhatnak – tartja a közhiedelem. Ez egy olyan legenda, amely időről időre feltűnik, de – sajnos vagy sem – nem igaz. Korábban számos külföldi erősítette az Athletic csapatát. (Pl. Grapham, Burns, Veitch, Cameron, Sloop, Martin). Ráadásul az első időszakban, 1911-ig jó néhány angol játszott. Csak később lett fontos, hogy baszk vagy Baszkföldön felnőtt játékosok alkossák a csapatot. Mivel baszkok nem csak Spanyolországban élnek, ezért játszhatott a francia állampolgár Lizarazu, a mexikói Iturriga vagy a baszk szülők gyermekeként született venezuelai Amorebieta.

2. Az Athletic Bilbao az egyetlen csapat az FC Barcelona és a Real Madrid mellett, amely még sohasem esett ki az élvonalból.

3. A spanyol labdarúgás történetében az Athletic ruházta meg eddig a legjobban a Barcelonát. Igaz, ez nem mostanában történt, hanem 1931-ben. Ezen a meccsen bizony katalán szempontból csúnya végeredmény született (12–1), és a 12-ből Augustín Sauto – becenevén „Bata" – egymaga hét gólt szerzett. Ez a mai napig rekord Spanyolországban, egyedül Kubala László volt képes arra, hogy ugyanennyit szerezzen, méghozzá az 1951–1952-es idényben, a Sporting Gijón ellen vállalt hetet a Barcelona kilencéből.

4. A klub legnagyobb játékosáról nevezték el a spanyol gólkirálynak járó díjat. A gólkirály szó helyett a spanyolok azt mondják: „Pichichi", amely Rafael Moreno Aranzadi beceneve volt. A 10-es, 20-as évek legnagyobb csatársztárja minden szempontból mitikus figurává vált. Egyrészt az egyik legnagyobb gólvágó volt az Athletic mezében a mindössze 29 éves koráig aktív és 30 évet élt legenda, másrészt jellegzetességévé vált, hogy fehér kendővel a fején játszott, amelynek a négy sarkára csomót kötött. 1926-ban felavatott szobra ott áll a San Mamés stadionban, és régi szokás szerint ha egy csapat először lép fel az Athletic otthonában, virágkoszorúval övezik fel Pichichi fejét, ezzel is tisztelegve a klub szellemisége előtt.

5. „A legjobb fej Churchill után" – ezzel a mondattal hódoltak a 40-es, 50-es évek legnagyobb sztárja, Telmo Zarraonandía, vagy ahogy mindenki ismerte, Zarra előtt. A gyerekkorában félősnek nevezett fiú alaposan felszívta magát, és a mai napig ő tartja a spanyol ligában a gólcsúcsot a bajnokikon szerzett 252 góllal, no meg a spanyol kupában szerzett 81-gyel. Az Athletic 2006-ban, 85 évesen elhunyt csatára hatszor volt gólkirály, és az Athletic mezében sem szerzett nála több gólt senki. 333-szor szomorította a kapusokat – nem kis teljesítmény.

6. Az 1946–1947-es szezonban a Santa Marina-i szanatóriumban a betegek szinte belebetegedtek abba, hogy a meccs végéig kell várniuk az eredményre. Rádió-, tévéközvetítés, Internet még nem volt, ezért megállapodtak, hogy az Athletic stadionjából minden gól után reptetnek egy postagalambot. Így is történt, valószínűleg felgyorsult a lábadozás folyamata is...

7. A Ferencváros háromszor is találkozott nemzetközi kupamérkőzésen a Bilbaóval, és bár sohasem könnyedén, de mindháromszor továbbjutott ellene. 1965-ben és 1968-ban a Vásárvárosok kupájában, 1982-ben az UEFA Kupában.

8. A hetvenes években rendszeresen lehetőséget adtak a hazai meccseken 20 vak embernek, hogy „nézze meg" a meccset.

9. Az 1983–1984-es szezonban a klub történetében ötödik alkalommal nyerte el a Bilbao a bajnoki címet és a kupagyőzelmet. Ebben az évben szerezte Iñigo „Roky" Lizeranzu a klub 3000. gólját a spanyol bajnokságban, ráadásul ez a találat egyben a bajnoki címet is jelentette. A kupadöntőben a Barcelonát verték meg a baszkok, és amikor hazatértek, 1984. május 7-én, állítólag egymillió ember ünnepelte Bilbao utcáin a bajnoki címet és a kupát.

10. A klub jellegzetes, piros-fehér színe állítólag csak a véletlen műve. A klubot 1898-ban alapították, és eleinte a csapat kék-fehér mezben, fekete nadrágban játszott. Ezt a színösszeállítást a Blackburn Roversről koppintották... 1909-ben aztán az akkori elnök Angliába utazott azzal a megbízással, hogy mezeket vegyen az Athleticnek. Ahogy az már a hispán félszigeten lenni szokott, a vásárlást az utolsó pillanatra hagyta, és mielőtt hajóra szállt volna Southamptonban, meglepődve tapasztalta, hogy nem lehet kapni kék-fehér mezt a városban, csak piros-fehéret, ami a helyiek színösszeállítása. Mit volt mit tenni, ezeket vette meg, és ettől kezdve játszik a csapat ebben a színösszeállításban. A fekete nadrág azért többnyire maradt.

11. A csapat beceneve: oroszlánok. Érdekesség azonban, hogy egyetlen biztos forrás sincs arról, hogy mikor és miért kapták ezt a nevet. Egyesek szerint a stadion névadója, Szent Mamasz (San Mamés) mellett feltűnő oroszlán az oka, hiszen a legenda szerint a szentet oroszlánok elé vetették, de ő megszelídítette őket, sőt az egyik mellé is szegődött kísérőként. Sajnos erről a megfeleltetésről hallgatnak a korabeli források. Mások szerint a tízes években egy sportújságíró adta ezt a nevet a csapatnak, mert az Athleticre mindig is jellemző volt az erős, szilaj, megállás nélküli küzdelem és hogy senki előtt nem hajt fejet, márpedig ez az oroszlán jellemzője.