1993. november 17. az európai futball egyik legérdekesebb napja volt – ha eljön az évforduló ideje, biz' isten el is meséljük. Most legyen elég annyi, hogy ezen a napon dőlt el, hogy 1938 óta először nem lesz brit csapat a vb-n. Az angolok 8,3 másodperc után kaptak gólt San Marinóban, Észak-Írország háborús körülmények között fogadta Belfastban Írországot, Spanyolország 80 percet emberhátrányban játszva (Zubizarreta véletlenül barcelonai csapattársát, Michael Laudrupot hozta játékba, majd rántotta le pirosat érően), és, amikor a portugálok Paulo Sousával, Paulo Futrével és Rui Costával együtt maradtak le a vb-ről.
Ja, és a franciák is lemaradtak egy olyan csapattal, ami nem sokban különbözött a négy évvel később hazai pályán vb-t nyerő gárdától. A galloknak az utolsó két meccsen két opciójuk is volt: vagy megverik otthon a csoport végén szerénykedő Izraelt, vagy, ha ez nem sikerülne, az utolsó meccsen – ugyancsak otthon – még mindig jók lehetnek egy döntetlennel Bulgária ellen.
Az első feladattal jól álltak egészen a 82. percig, amikor még 2–1-re vezettek (a második gólt Ginola lőtte). Az utolsó percekben azonban érkezett előbb Ejal Berkovics, majd Reuven Atar, hogy Ronnie Rosenthal passzait gólra váltva lenyomják a hazai pályán 25 éve selejtezőt nem veszítő franciákat (akik korábban 4–0-ra nyertek Tel-Avivban...). Pedig a Le Sport már kinyomta a „Kijutottunk!" címlapos számot – lehetett bezúzni...
Az utolsó meccsen így nem maradt más opció: legalább egy pont kellett Bulgária ellen. A 32. percben Eric Cantona szerzett vezetést, amit öt perccel később Emil Kosztadinov egalizált. A második félidőt körömrágással és az óra figyelésével töltötték a nézők. Egésze a 89:42-ig, amikor David Ginola a jobb oldali bolgár szögletzászlónál gondolt egy merészet és keresztbe a kapu elé ívelt. Csakhogy ott nem volt francia, az ellentámadásból pedig a kapuig futottak a bolgárok, hogy Kosztadinov újra bevegye Bernard Lama kapuját, a pokol legmélyebb bugyrába taszítva a kékeket.
A meccs után persze mindenki Ginolát hibáztatta és átkozta teli szájjal, és az indulatok nem csitultak évtizedekkel később sem. Houllier mester tavaly írt visszatekintésébe nemes egyszerűséggel „baromnak" titulálta Ginolát, aki ezért beperelte a trénert. A bíróság azonban nem találta megfelelőnek a beadványt, így elutasította azt. Van egy olyan sejtésünk, hogy az még korántsem jutott nyugvópontra...
A bolgárok viszont hálásak lehetnek Ginolának: a válogatott történelmi sikert elérve a 4. helyen zárt az 1994-es amerikai vb-n, a csapat sztárja, Hriszto Sztojcskov pedig, nem utolsó sorban a tornán rúgott hat góljának köszönhetően az esztendő végén megkapta az Aranylabdát.