Johnny WeissmüllerJohnny Weissmüller
Magunk is meg lennénk lepve, ha nem magyar lett volna az első sztársportoló színész. De az volt, ugyanis a derék Johnny Johann Weissmüllerként született az egykori Temes megyében, 1904-ben. Öt olimpiai aranyérmét azonban már amerikai színekben úszta össze (1924, 1928), miként vízilabdában is a jenkiket erősítve lett bronzérmes. Sporttörténelmi tény, hogy ő volt az első, aki egy percen belül (58:26 mp) úszta a 100 méter gyorsot (1922-ben). A filmezés 1929-ben találta meg, de a nemzetközi sikert az 1932-ben készült, Tarzan, a majomember című alkotás hozta meg számára. A liánon lendülés és a legendássá vált üvöltés olyan jól ment neki, hogy további tizenegy alkalommal bújhatott a dzsungel urának ágyékkötőjébe. Az utolsó, 1948-as Tarzan-film után is maradt a szakmában, 13-szor játszotta el Dzsungel Jim szerepét egy hasonló, őserdős sorozatban. Utolsó filmjét 1976-ban forgatta. 1984-ben hunyt el Acapulcóban.
Carlo Pedersoli (Bud Spencer)
A hagymás bab és a sör-virsli versenyek koronázatlan (koronázott?) királya a napokban töltötte be a 82-t. Az utóbbi tíz évben már nem forgatott, azonban régebbi filmjei a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek, történelmi jelentőségű pofonjai nélkül elképzelhetetlen a karácsonyi időszak. Nyolcéves volt, amikor tagja lett a nápolyi úszóklubnak, majd Rómába költözve is maradt a medencében. Jól ment neki: 1952-ben úszóként és vízilabdázóként is vízbe ugrott a helsinki olimpián, négy évvel később már csak pólósként vett részt a melbourne-i olimpián. Első filmszerepében egy római katonát alakított a Quo vadis című történelmi filmben – nem kellett beszélnie, csak állt egy helyben. 1967-ben forgatta az Isten megbocsát, én nem című westernt, ekkor vette föl a Bud Spencer nevet. Majd jött a Különben dühbe jövünk, a Piedone sorozat és a szélesre nyitott fedelű pofonládából csak úgy záporoztak a parasztlengők. A hatalmas szakállas mackó csinált komolyabb (ezért talán kevésbé népszerű) filmeket is, mint a Bombajó bokszoló, vagy az Akit buldózernek hívtak.
OJ Simpson
Minden idők egyik legjobb running backje eseménydús élete során beírta magát az amerikai futball, a mozi és a kriminalisztika történelmébe is. 1969-ben a draft első választottjaként vitte el a Buffalo, és egy mindenki szerint rém gyenge csapatban tudott három egymást követő idényben is 600 futott yard fölé kerülni. Hatszoros Pro Bowl-győztes, 1973-ban alapszakasz MVP volt. Már 1968-ban kapott egy villanásnyi szerepet az Ironside című tévéfilmben, 1974-ben pedig már sztárstátushoz járó komolyabb szerep is megtalálta a Pokoli torony lángnyelvei között. Az igazi áttörést persze a Csupasz pisztoly széria hozta meg számára: Nordberg detektív ikonikus szereplője lett a bűnügyi filmeknek. Aztán 1994. június 12-én maga OJ lett állandó szereplője a bűnügyi híreknek: volt felesége és annak aktuális barátja meggyilkolásával vádolták, de nagyszerű ügyvédei kiváló munkájának köszönhetően szabad emberként hagyhatta el a tárgyalótermet. Ennek ellenére már nem lett ugyanaz a sikeres fickó aki volt: most éppen börtönbüntetését tölti, ami zsarolásért és önbíráskodásért mértek ki rá.
Kareem Abdul-Jabbar
A 218 centi magas fekete center talán még OJ-nál is nagyobb legenda a maga sportágában. Ő is első választott volt az 1969-es drafton, és ezt követően (előbb a Milwaukee Bucks, majd a Los Angeles Lakeres játékosaként) húsz évig játszott a legmagasabb szinten. Skyhook nevű horogdobása iskolát teremtett. Hatszoros bajnok, ugyanennyi alkalommal volt az alapszakasz legértékesebb játékosa (kétszer a nagydöntők után is megkapta) címet, 19 alkalommal hívták meg az All Star-gálára (egyszer nem lépett pályára), és mai napig tart egy halom rekordot – köztük a legtöbb dobott pontét (38 387). Nyilván megtalálta filmezés is: első emlékezetes alakítását a Halálos játszma című filmben nyújtotta: itt az utolsó nagy harcjelenetben ő küzd meg Bruce Lee-vel, akinek tanítványa volt. Legtöbben viszont nyilván az Airplane című filmből emlékezhetünk a valószínűtlenül magas fickóra.
Michael Jordan
Most komolyan: mit mondjunk róla? Lehet ragozni, csűrni, csavarni, a vége úgyis ugyanaz: nála jobb kosárlabdázót még nem hordott a hátán a föld. Háromszoros bajnokot csinált a Chicago Bullsból (mondjuk jó társai voltak hozzá), aztán visszavonult, baseballal bohóckodott, hogy visszatérjen, és nyerjen újabb három bajnoki címet a csapattal. Mind a hat megnyert döntő után ő lett az MVP – kevesen mondhatják el, hogy a döntőkből több ilyen címük van, mint az alapszakaszból (5). A chicagói United Center előtt 1994 óta áll a szobra, mostanában inkább golfozik, de azért a kosárlabdában is benne van: többségi tulajdonosa a Charlotte Bobcats csapatának. Számtalan show műsor, reklám és dokumentumfilm mellett egyetlen egész estés játékfilmben szerepelt: az 1996-os Space Jam (Zűr az űrben) című félig animációs darabban mókázott olyan játszótársakkal, mint Charles Barkley, Patrick Ewing vagy Larry Bird.
Shaquille O'Neal
A 216 centi magas és mintegy másfél mázsa súlyú óriás egyrészt minden idők egyik legrosszabb büntetőzője az NBA históriájában, másrészt mégiscsak a valaha volt egyik legeredményesebb center. A palánk alatt buldózerként viselkedő Shaq kezdettől nagy kedvence volt a médiának: nem csak extravagáns kinézete, de szókimondó nyilatkozatai miatt is. Az érdeklődés kölcsönös volt: Shaq már 1994-ben (azaz második profi évében) komoly filmben kapott komoly szerepet: egy középiskolai kosárlabdacsapat szép reményű tehetségét játszotta (akkori orlandói fegyvertársával, Penny Hardaway-jel párban), akiket lefizetett az ellenfél edzője. Játszótársaik között egyaránt voltak NBA-s (Rick Pitino, Bob Cousy, Larry Bird) és hollywoodi (Nick Nolte, J.T. Walsh) sztárok. A rendezői székben pedig a zseniális Ördögűző című mozit is jegyző William Friedkin ült. Shaq később is gyakran állt kamarák elé: a különféle zenekarok és popsztárok (P. Diddy, Aaron Carter, Owl City, 311) társaságában elvállalt szerepeket elnézzük neki, a Kazaamot viszont már nehezebb tudjuk megbocsátani. Minden azonban Shaq pajtásnak sem jött össze: szeretett volna egy kis szerepet az X-Men 2-ben, azonban a forgatókönyvírók nem találtak neki helyet a sztoriban.
Dennis Rodman
Az ember, aki ötszörös bajnok (miközben Karl Malone, Charles Barkley vagy Patrick Ewing ujjain nem ragyog bajnoki gyűrű), akit játékosként néha még saját csapatán belül is komoly utálat övezett, és aki fürdőzött ebben a gyűlöletben, mi több erőt merített magán – olyannyira, hogy ma nem sokan vannak, aki az NBA történetének legjobb lepattanózójától (198 centivel!) akár csak egyetlen gyűrűt is irigyelnének. Denni, aki nehezen tolerálható viselkedésével és modorával a Féreg megnevezést vívta ki magának (és viselte büszkén) már 25 éves volt mire nem kevés buktató után bekerült a ligába, annak is rögtön a legfélelmetesebb csapatába, a Detroit Pistonsba. Hősünk azonban nem lógott ki a „Rossz fiúk" (Isiah Tomas, Joe Dumars, Adrian Dantley, Bill Laimbeer) közül: beilleszkedett a csapatba és 1989-ben és 1990-ben is bajnokságot nyert a klubbal. Később (1996–98 között) még hármat tett hozzá Jordan és Scott Pippen hű segítőjeként). Valljuk be, az lett volna a csoda, ha Dennist nem találják meg a szereposztók. De megtalálták (és a pankrációban nyújtott mutatványok után) a vásznon is bizonyíthatott. Persze mindig kemény, a patás ördögtől sem félő akcióhőst alakított. A legismertebb (népszerűnek azért nem mernénk nevezni) filmje a Nyerő páros, amelyben a nagy Jean-Claude Van Damme-mal alkot valóban nem nyeretlen párost.
Lennox Lewis és Vladimir Klicsko
A két nehézsúlyú bokszlegenda 2003-ban találkozott egymással a ringben világbajnoki címmérkőzésen. Azonban már két évvel korábban is volt egy randevújuk a kötelek között: az Ocean's 11 című filmben ugyancsak egy vb-címmérkőzésen kellett volna egymásnak esniük, csakhogy az első puhatolózó szurkálások után – váratlanul – sötétség borult a helyszínül szolgáló az MGM Grand Hotelre. Lewis később (és korábban is) játszott több filmben: a Meghalsz Johnny címűben a később részletesen is tárgyalandó Vinnie Jones oldalán domborított, a tévésorozatok közül pedig a Törtetőket (Entourage) emelnénk, ahol egy Lennox Lewis nevű korábbi profi ökölvívó világbajnokot személyesített meg.
Katarina Witt
A szocializmus szebbik arca – így hívták a karrierje során szinte verhetetlen, és valóban bűbájos szépségű Katarina Wittet. Kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok, de összejött hat Európa-bajnoki arany is. Azon kevés NDK-s sportoló egyike, akik az egyesített Németországban is meg tudták őrizni népszerűségüket. Mai napig állandó és népszerű szereplő talk show-knak és szórakoztató műsoroknak. Feltűnik persze tévés sorozatokban is, többnyire önmagát alakítva. Igazi mozifilmet csak egyet forgatott: a Ronin című akciófilmben egy orosz műkorcsolyázónőt alakított, akinek tragikus véget ért a kűrje. A jéghercegnő című korcsolyázós-szerelmes tévéfilmben is testhez álló karaktert kapott, ami már csak azért sem volt véletlen, mert ő maga írta a forgatókönyvet. Apró érdekesség a nyomtatott média világából: Marilyn Monroe címlaplánykodása óta nem kapkodták el olyan gyorsan a Playboy aktuális számát, mint, amikor Witt kisasszony szabadult meg a textiltől a lap beltestében.
Vinnie Jones
A hírhedt wimbledoni „Crazy Gang" (ez a focicsapat neve volt a '80-as évek közepén...), a Chelsea, a Leeds és a Sheffield United egykori játékosa, aki annyira szeretett volna válogatott lenni, angol létére bekönyörögte magát a walesi nemzeti csapatba. Pályafutása során 12 alkalommal állították ki, és mai napig tartja a leggyorsabb sárga lap rekordját – 3 másodperc után kellett neki felmutatni. Valóban bűn lett volna egy ilyen karaktert parlagon hagyni – gyorsan meg is találták a filmesek, és Vinnie pillanatokon belül nemzetközi sztár lett. Eszközszegény játékával is példátlanul hitelesen tudja alakítani a kőbunkó verőlegény összetett figuráját. Honfitársa, Guy Ritchie találta meg a Nagy Chris figurájára az A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmben. A Blöffben szinte ugyanezt hozta, és ekkor már sorban álltak az ajtaja előtt a szerepekkel. Akció (Kardhal), sci-fi (X-Men), vígjáték (Micsoda srác ez a lány), vagy reklám – egyre ment, Vinnie mindenhol brillírozott. Egyik kedvencünk a Gépállat SC, ahol kis barátunknak a sitten kell ütőképes csapatot összehoznia. Naná, hogy az is sikerült neki.