Egy új közösségbe csöppenve az ember próbálja elsajátítani az ott érvényes szokásokat, értékrendet. A Manchester Unitedbe igazoló spanyol kapusról még nem tudjuk, hogy vett-e már Ferrarit, illetve, hogy milyen kapcsolatot ápol a helyi örömlányokkal – csak azt tudtuk, eddig, hogy szereti a fánkot.
Most azonban kiderült, hogy beilleszkedett a legangolabb kulturális vonalon is: megszerette az igazi angol gitárzenét. Az Old Traffordon a csapatok mindig a legendás (és közismerten United-rajongó) Stone Roses This is the One című slágerére vonulnak be. De Geának egyből megtetszett a dal, megtudakolta társaitól, hogy mi is az, majd letöltötte magának. Azóta betéve ismeri a banda első, még cím nélküli, és második, Second Coming című albumát is. Igazi indie arc lett belőle.
A Stone Roses 1989-ben adta ki cím nélküli albumát, ami pillanatok alatt kultikus státuszba, és az úgynevezett Madchester szcéna vezető zenekarává emelte. A gyorsan jött siker, a vele járó hatalmas népszerűség, a rengeteg pénz, és a kábítószerekhez vezető utak ilyetén felszabadulása persze szépen hazavágta a bandát. Öt évet kellett várni második, és mindeddig utolsó albumukra. A zenekar frontembere, Ian Brown szólóban is sikeres karriert tudhat már maga mögött, a basszusgitáros Mani pedig producerként és mindenféle zenekarok alkalmi sztárvendégeként karistol. Egy hónappal ezelőtt pedig óriási csinnadrattával jelentették be, hogy (nyilván nem a pénzért) újból összeáll a zenekar, lesz talán új album is (szinte biztos, hogy nem lesz), és számos koncert – úgyhogy De Gea gyűjtheti a pénzt a jegyekre.