Tóth-Zele József: Megható közös pillanataink voltak Amancióval

You can read the article in English here!

„Megrendülve fogadtam a hírt, mert nagyon jól ismertem Amanciót, aki kiváló futballista volt már a Deportivóban is, nem véletlen, hogy a Real Madridhoz került – mondta lapunknak a spanyol fővárosban élő Tóth-Zele József, aki nemcsak kortársa volt, hanem később kollégája és jó barátja is lett a galiciai születésű labdarúgónak. – Jóval később igazolt a Realhoz, mint Puskás Ferenc, és Öcsi akkor már nagyon nagy játékosnak számított, Amancio pedig végtelenül tisztelte őt, mondhatni, a példaképének tekintette. Én akkoriban az ősi rivális Atléticónál játszottam, de magyarként szinte nekem is kijárt az Öcsi iránt érzett tiszteletből.”

Játékosként ugyan ellenfelek voltak, de Tóth-Zele szerint Amancióval mindig élmény volt találkozni a pályán. „Kevés ilyen kiváló fantáziával megáldott játékost láttam pályafutásom során. Ráadásul technikás volt, villámgyors, a védőket, ha kellett körbefutotta. De ami igazán naggyá tette a szememben, az a tisztelettudó magatartása volt, ami még a legkiélezettebb helyzetekben is jellemezte” – mondta a Nemzeti Sportnak Tóth-Zele József, aki edzői pályafutása során már átigazolt a Real Madridhoz. Itt, az ifiket gardírozva felfedezte Emilio Butraguenót – valamint Míchelt, Sanchíst, Martín Vázquezt illetve Pardezát –, és miután feljuttatta a legendás támadót és társait a királyi gárda fiókcsapatába, a Castillába, onnan Amancio emelte be őket a nagycsapatba. A kollegiális viszony később barátsággá alakult, az összekötő kapocs pedig továbbra is Puskás Ferenc volt, akinek a halála után talán még szorosabb lesz kettejük viszonya.

„Később is nagyon jól ismertem Amanciót, mert ő vezette a Real Madrid öregfiúk csapatát. De igazán azok voltak a legmeghatóbb közös pillanataink, amikor Öcsi halálának évfordulóin összejött társaság asztalához én is odaülhettem, Amancio pedig felállt, és rendre elmondta, hogy egy akkora formátumú emberről, mint Puskás, csakis felállva lehet beszélni. És amit mondtam, az Öcsi iránt érzett tisztelete a magyaroknak is kijárt, és erre mondok is történetet: a Real-öregfiúkat – akiket sokszor elvittem Magyarországra – egy idő után méregdrága mulatság volt meghívni, és ugyan Japánban vagy az arab világban meg tudták fizetni, Magyarországon bajos lett volna. Ekkor azonban Amancio közbelépett, és azt mondta: A Józsinak elintézem, mert Öcsi országába viszi a fiúkat. Így a szokásos gázsi töredékéért vihettem haza a királyi gárda legendáit” – tette hozzá Tóth-Zele József, aki azt is elmondta lapunknak, hogy természetesen ott lesz egykori harcostársa búcsúztatásán.