Viallinak elsőként Torghelle jutott az eszébe

– Talán nem emlékszik már rá, de 1989 áprilisában az olasz válogatott színeiben játszott a magyarok ellen, és...
– ...az én fejes gólommal szereztünk vezetést – válaszolt kapásból az olaszok legendás játékosa, Gianluca Vialli. – Hogyne emlékeznék rá! Tarantóban rendezték a mérkőzést, négy nullára nyertünk. Mondanom sem kell, a magyar válogatott ellen ez óriási sikernek számított, az egy évvel későbbi, közelgő világbajnokság előtt pedig euforikus pillanat volt. Mégsem csak szép emlékeket őrzök a találkozóról.

– Lehetett volna hat is?
– Nem, nem az eredmény miatt. Kisebb húzódást szenvedtem, és az orvosok napokig bizonytalanságban tartottak, hogy képes leszek-e felgyógyulni a sérülésből a két héttel későbbi KEK-döntőre. Szerencsére felépültem, aztán sajnos a Sampdoriával a berni mérkőzésen kettő nullára kikaptunk a Barcelonától.

– Azt mondom, magyar labdarúgás. Mi jut az eszébe?
– Tudom, hogy a második világháború után hazájuk igazi futballhatalom volt. Puskás, Grosics, Hidegkuti neve nekem is fogalom. Rémlik, hogy az angolokkal játszottak egy nagy meccset, nyertek hat kettőre, ha nem tévedek.

– Hat háromra.
– Más idők jártak akkor. Azóta sok évtized eltelt, ma már, hogy úgy mondjam, kevésbé erősek.

– Fel tud sorolni aktív magyar játékosokat?
– ...

– Nehezet kérdeztem?
– Nem, csak kicsit gondolkodnom kell. Elsőre az U20-as csapatuk ötlött fel, amely két évvel ezelőtt világbajnoki bronzérmes lett. De mondok neveket is! Torghelle... Priskin... Gera a Fulhamből... Halmosi a Hull Cityből...

– Utóbbi januárban visszatért Magyarországra, a Haladáshoz.
– Erről lemaradtam. Közben viszont eszembe jutott még valaki!

HOGY KI JUTOTT MÉG AZ EGYKORI KIVÁLÓ LABDARÚGÓ ESZÉBE, ÉS HOGY KI LESZ SZERINTE AZ IDEI OLASZ BAJNOK, AZT SOK MÁS ÉRDEKES VÁLASZ TÁRSASÁGÁBAN ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN.