Noha Barker Eb-címmel büszkélkedhet, Martínez fejéhez vágták, hogy biztos esélyesként nem vállal kockázatot. Az argentin tábora persze visszavágott, főleg a sajtót hibáztatja, hogy Barkert könnyű ellenfélnek állítja be.
A brit teamje erre úgy reagált, az Európa-bajnok egyáltalán nem érzi magát sansztalannak. Igaz, brit részről azt sem tagadták, idegesítő lépten-nyomon azzal a kérdéssel találkozni: „Ki az a Darren Barker?" Maga az érintett így vélekedett: „Kevés dolog van az életben, amiben jó vagyok, a bunyó éppen ilyen. Már tizenkét éves korom óta bokszolok." Tény, a britnek nincs vesztenivalója, ha kikap, legfeljebb azt lehet leszűrni, nem világklasszis, csupán egyike a súlycsoport legjobb európai ökölvívóinak... Barker a brit bokszolók hagyományos útját járta eddig: volt brit bajnok, nemzetközösségi bajnok, az Eb-cím birtokosa.
Persze ahogyan közeledett a mérkőzés, úgy lett egyre markánsabb a 29 esztendős Barker véleménye. Kezdte azzal, hogy ő nagyobb és erősebb, ez még önmagában nem jelent semmit, szóban viszont tényleg erős, meglátjuk, a ringben is valóban az-e? „Martínez szupercsatákról beszél, pedig nagy sokk éri szombaton. Egyszerűen azért, mert éhesebb vagyok a sikerre, amire egyébként minden képességem megvan."
Atlantic City a 36 éves Martínez kedvenc városa, Paul Williamst és Kelly Pavlikot is itt győzte le, nem bénította a hely szelleme, első meccsükön ugyanis ugyanebben a csarnokban kapott ki Williamstől.
„Nem hiszem, hogy legyőzhet engem, de komolyan veszem, úgy, mintha Williams vagy Pavlik nézne velem farkasszemet. – mondta Martínez. Az is igaz, hogy 2008 óta ez az első alkalom, hogy az argentin nem jelenlegi vagy korábbi világbajnok ellen bokszol (Kermit Cintron, Williams, Pavlik, Szerhij Dzindziruk). Martínez tökéletesen tisztában van, mi történhet, ha mentálisan „elszunnyad", mondván, nála esélytelenebb ellen lép a szorítóba: „Nem hagyom, hogy alábbhagyjon a motivációm. Jól emlékszem, micsoda becsvággyal jöttem 2007-ben először Amerikába. Ellenfelem is ezt érezheti most. Lehet, hogy eddigi huszonhárom meccse között nem volt egy sem, amelyre a világ felkapta volna a fejét, de az ambíció, ami benne dolgozik, veszélyessé teheti. Különben nem tipikusan a brit stílus képviselője, szélesebb a repertoárja – nyilatkozta Martínez, majd hozzátette. – Igazából nem Barker az ellenfelem, hanem saját magam. A lényeg, hogy éber legyek, ennek érdekében azzal hergelem magam, hogy ellenfelem mindent, amit eddig elértem, el akar venni tőlem."
Az argentin legutóbb márciusban a Bokszvilágszervezet (WBO) nagyváltósúlyú világbajnoka, az összecsapás előtt a brithez hasonlóan veretlen Dzindziruk ellen állt ki, s egyáltalán nem becsülte le Amerikában először ringbe lépő ukrán ellenfelét: Martínez a 8. menetben technikai K. O.-val győzött.
Van azért abban igazság, hogy Martínez nemcsak a Barker elleni csatát látja maga előtt. Az argentin volt a WBC világbajnoka, jelenleg Julio César Chávez ül a WBC trónján, mivel júniusban győzött a lengyel Sebastian Zbik ellen. „Vissza akarom nyerni a vébé-övet, de a hírek szerint Chávez a jelenlegi nagyváltósúlyú világbajnok, Saúl Álvarez ellen lép a ringbe jövőre – sérelmezte Martínez, aki attól sem zárkózik el, hogy a december 3-i, Antonio Margarito–Miguel Cotto mérkőzés győztesével bokszoljon. – Bár Cotto hiába kapna sok pénzt, ha ellenem küzdene, akkor sem áll ki, ha az élete függne tőle. Tart tőle, hogy a dolgok nem az ő szája íze szerint alakulnak. Egyébként nekem azért is lenne jobb Margarito győzelme, mert akkor visszavághatnék tizenegy éve elszenvedett vereségemért. De nem adtam fel, hogy becserkésszem Pacquiaót. Úgy hallottam, a váltó- és nagyváltósúly között szabadsúlyban bokszolna velem, ami nekem őrültség, de nem vetem el: azt gondolom, megfelelő orvosi stábbal a hátam mögött tudnám hozni a súlyhatárt, úgy, hogy ne menjen az erőnlétem rovására."
Csak a nagyvadak képzeletbeli becserkészése ne menjen a szombati összecsapás rovására.
Mert akkor megtudja, ki az a Barker...
