Bár a félnehézsúly összes jelentős világbajnoki öve európai bokszoló birtokában van - tudvalévő, hogy Erdei Zsolt a WBO (Bokszvilágszervezet) bajnoka, míg az IBF-nél (Nemzetközi Bokszszövetség) a brit Clinton Woods, a WBA-nál (Bokszvilágszövetség) a francia Fabrice Tiozzo, a WBC-nél (Bokszvilágtanács) pedig a lengyel Tomasz Adamek az úr -, a kategória csúcsmeccsét az Egyesült Államokban rendezik, ráadásul a fent nevezett kvartettből senki sincs érintve.
Johnson az elsô meccsüket vitatható pontozással nyerte meg
Johnson az elsô meccsüket vitatható pontozással nyerte meg
A szervezetektől független világranglista első két helyezettje (Madárt a különböző fórumok a harmadik-negyedik helyre teszik), a jamaicai Glencoffe Johnson (42-9-2, 28 K. O.-T. K. O.) és az amerikai Antonio Tarver (22-3, 18) Memphisben csap össze, hogy eldöntsék, kit illet az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) pillanatnyilag Johnsonnál lévő koronája. Legalábbis papíron ez a tét, a valóságban sokak szerint az, hogy ki vallhatja magát a félnehézsúly vitathatatlan bajnokának.
Ôk ketten hét hónapja találkoztak legutóbb (azóta egyikük sem lépett ringbe), akkor Los Angelesben Johnson vitatható módon, megosztott pontozással diadalmaskodott, és Tarvert azóta fűti a visszavágás vágya. Revánsok terén az amerikai nem áll rosszul, korábban kétszer kapott ki pontozással, de a második mérkőzésen rendre gyorsan végzett legyőzőivel: Eric Hardinggal az ötödik, Roy Jones Juniorral pedig a második menetben tudatta, elérkezett a számlarendezés ideje.
Roy Jones Juniort éppenséggel Johnson is megverte (ő a kilencedik menetben ütötte ki), azt a meccset pedig minden körülmények között respektálni kell, amelyen a király két legyőzője párbajozik. Sőt, még az sem elképzelhetetlen, hogy legalább egyikük utoljára húz kesztyűt, elvégre Johnson 1969-es, Tarver pedig 1968-as születésű. A negyven felett is világbajnok Bernard Hopkinshoz hasonlókból pedig meglehetősen kevés ténykedik a szorítókban…
Búcsúszimfóniának mindezektől függetlenül még nem mondanánk a találkozót, pláne, hogy az egyik fél, esetünkben Tarver, mindenáron vissza akar vágni legyőzőjnek. "Decemberben történt, ami történt, elmúlt, megértettem, felfogtam - mondta a volt világbajnok. - Minden előnyt megadtam Glen Johnsonnak. Fogyasztanom kellett, olyan ideges voltam, mint egy egyetemi záróvizsga előtt. Nem voltam a legjobb szellemi és fizikai állapotban, de így is azt gondolom, hogy akkor én nyertem. Most viszont szeretném tiszta körülmények között is megmutatni, jobb vagyok Johnsonnál. Be akarom bizonyítani, hogy én vagyok a világ legjobb félnehézsúlyú bokszolója."
"Nem vagyok valami nagy beszélgető. Nem is beszélgetni jöttem, hanem bokszolni" - hangzott Johnson felelete. 2003 áprilisa óta mindenki tudja, hogy helyes a felfogása. Azóta a Clinton Woods elleni döntetlen mellett csak győzelmek (Daniel Judah, Eric Harding, Clinton Woods, Roy Jones Junior, Antonio Tarver) jelezték a haladási irányát.
"A stílusa kicsit hasonlít Hugo Hernán Garayéhoz. Megy előre, rettenetes iramot diktál és sokat üt. Hogy ezekből mennyi az igazi, kemény ütés, nem tudom. Láttam a Julio César González elleni mérkőzését, azt a mexikói nyerte meg, vitatható módon. Bárkinek, aki Johnson ellen bokszol, fel kell kötnie a nadrágját, erőnlétileg nem lehetnek gondjai, és bírnia kell a folyamatos nyomásgyakorlással járó idegi feszültséget is." - Erdei Zsolt Johnsonról
"Kevesebbet láttam bokszolni, mint Johnsont, kicsit nehezebb is róla véleményt mondani. Balkezes, picit magasabb riválisánál, meg kellene próbálnia kihasználni az alapállásából adódó előnyét. A jobbkezesek kevesebbet találkoznak balkezesekkel, míg az utóbbiaknak már-már megszokott, ha normál alapállásúakkal hozza őket össze a sors. Általában ilyenkor a balosoknak megy jobban. Ráadásul Tarvernek hosszabb is a karja." - Erdei Zsolt Tarverről
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik