A párhuzamok jegyében

- Nem zavaró, hogy meg kellett válni egy meglévő övtől, és más irányba kellett elindulni?
Nagy József: Számomra egy övnek nincs túl nagy jelentősége. Ez olyan, mintha egy jó minőségű autót cserélnék le egy másik jó minőségűre.
Kovács Attila: Ha az ember nagy célokat tűz maga elé, mindegy, milyen akadályok jönnek útközben. De ez nem is akadály, hanem állomás lesz, a cél, a világbajnoki öv felé felé vezető úton.

- Mennyiben zavarja akár a bokszban, akár a magánéletben, hogy a járt utat járatlanért kell elhagynia?
N. J.: Járatlan utat kétségtelenül nehezebb járhatóvá tenni, de azon is végigment már valaki elsőként. Ha egyes területeken nem lehetek első, mert már megelőztek, legalább a legjobb szeretnék lenni.
K. A.: Mindegy, milyen szervezetnél, mindegy, ki ellen, mindenkit meg kell verni ahhoz, hogy eredményes legyek. Vannak olyan helyzetek, amikor vállalni kell a kockázatot.

- Az IBF vagy a WBA öve az értékesebb?
N. J.: Szerintem egy gyerek nem a neve, hanem a tulajdonságai miatt lesz érdekes. Egy öv sem a neve miatt lesz rangosabb, hanem azért, mert két kiváló bokszoló küzd érte.
K. A.: Talán a WBA erősebb szervezet, de én sem tennék különbséget a két öv között. A nemzetközi bajnoki öv szép siker lenne, azért megyek, felkészültem, győzni akarok.

- Minek tulajdonítható, hogy eddig nagyon hasonló ívű pályát futottak be a profik között?
N. J.: Mert menedzserünk, Rácz Félix jó alapanyagból dolgozik. Kicsit komolyabban: azt hiszem, jókor voltunk jó helyen, és amikor kellett, hoztuk magunkat.
K. A.: Az eleje azért számomra nehezebben indult, nem titok, nekem nem Rácz Félix volt az első menedzserem, emiatt döcögősebb volt a kezdés. Akkor két év alatt volt hat meccsem, most meg egy évbe is belefér ennyi. Most már szinkronba kerültünk…

- Meddig tarthatnak a párhuzamok?
N. J.: Remélem, minél tovább. Attilát jó bunyósnak tartom, és mint klubtársnak, természetesen szurkolok is neki.
K. A.: Én is bízom a további hasonlóságokban. Józsival már az amatőröknél is együtt voltunk válogatottak, váltósúlyban bokszoltunk is egymással. Jóban vagyunk, remélem, együtt leszünk majd sikeresek.

- Mindketten a harmadik iksz környékén járnak, nem érzik úgy, hogy sürgeti önöket az idő? Mikor jön az újabb váltás, a rangosabb öv?
N. J.: Sürget? Á… Megfelelőnek tartom az iramot, a hetedik meccsemen lettem magyar bajnok, a nyolcadikon nemzetközi bajnok, a kilencediken pedig túljutottam az első címvédésemen. Úgy gondolom, butaság és nagyképűség lenne egy lapon említeni magam Bernard Hopkinsszal vagy a többi nagyágyúval. Addig még nagyon hosszú utat kell bejárnom. De kérdezze meg majd ugyanezt hat-nyolc mérkőzés múlva. Senkitől sem tartok, bárkivel, bárhol hajlandó vagyok megmérkőzni, ha erre a menedzserem is alkalmasnak talál.
K. A.: Szó sincs semmiféle sürgetésről. Még öt-hat évet tudok és akarok áldozni a bokszra, abba még sok minden beleférhet. Jól érzem magam, harmincéves múltam, de ez csak egy szám, a testem nem érzi, hogy annyi lennék. Lesz még időm a nagy dobásra.