Egy király lesz középsúlyban

Bár az Egyesült Államokban vagyunk, és odaát azért hajlamosak a szuperlatívuszokra (sőt…), de talán ebben a reklámszlogenben nincs jelentős túlzás. Aki megnyeri a Bernard Hopkins (44-2-1, 31 K. O.-T. K. O.)-Oscar De La Hoya (37-3, 29) amerikai házi rangadót, mind a négy nagy szervezet - IBF (Nemzetközi Bokszszövetség), WBA (Bokszvilág-szövetség), WBC (Bokszvilágtanács), WBO (Bokszvilágszervezet) - középsúlyú világbajnoki övét a derekára csatolhatja. Ilyenre pedig még nem volt példa. Nem csupán középsúlyban, egyik kategóriában sem. Legalább lép egyet a sportág a régi szép idők felé, amikor csak "a" világbajnok létezett, nem pedig vagy 15-en birtokolták egyszerre a titulust.
De hogy ki vonul be a történelembe?
A fogadóirodák és a józan ész szerint inkább Hopkins. Ô az évek során nem hízott - változatlan testmagasság mellett - több mint tíz kilót, nem őrölte fel az erejét ringen kívüli tevékenységekkel (énekesi karrier, menedzseriroda működtetése…), csak a bokszra összpontosított, és saját bevallása szerint már három éve erről a meccsről álmodozik. "Ha választhatok egy gazdag és egy sikerre éhes bokszoló közül, akkor én az utóbbira szavazok, függetlenül a képességeitől - mondta Hopkins. - Ha csak annyira tehetséges, mint én, halott ember. Trinidad esetében ugyanezt mondtam. Tudtam, hogy nem adja meg magát, mert igazi harcos. Oscar előtt is megemelem a kalapomat, mert láttam, amikor Mosley megfogta testen, kis híján a padlóra küldte, de ő folytatta. Én is így harcolok, szeretem ezt a mentalitást. Körbetáncolhat, ott is maradhat velem szemben, mindenre felkészültem. Kaméleon vagyok, aki mindenre képes."

Hopkins pályája egyébként egészen hihetetlen ívű, hiszen hajszál híja volt, hogy ne skatulyázzák be töltelékembernek, feltörekvő bunyósok pofozógépének. Bármilyen furcsa, napjaink legjobb középsúlyú ökölvívója vereséggel kezdte profikarrierjét, többségi döntéssel kikapott egy bizonyos Clinton Mitchelltől. Hogy ki ő? Egy három győzelem, valamint egy-egy döntetlen és vereség után eltűnő bokszoló.
És hogy ki Hopkins? Jelenleg az IBF, a WBA és a WBC középsúlyú világbajnoka. A Mitchelltől kapott pofon szó szerint felébresztette, attól kezdve két kivételtől eltekintve - a fénykorában lévő, akkor éppen középsúlyú Roy Jones Juniortól kikapott (üldözi is azóta folyamatosan), míg Segundo Mercadóval döntetlenre végzett - minden mérkőzését hozta. Vb-címmeccsen a súlycsoport leggyorsabb kiütéses sikerét aratta - 24 másodperc alatt végzett Steve Frankkel -, többek között Félix Trinidadot és Glencoffe Johnsont is megverte, nagyon már nincs mit és nincs kinek bizonyítania.
Ebben a tekintetben De La Hoya sem áll rosszul, hiszen a számára aranyéremmel záruló 1992-es barcelonai olimpiát követően profinak állt, egyedülálló módon hat súlycsoportban (kiskönnyű-, könnyű-, kisváltó-, váltó-, nagyváltó- és középsúlyban) vezette a kategóriáktól és szervezetektől független ranglistát, mindent megnyert, amit bokszoló megnyerhetett.
Csak éppen a hozsannázás közepette ne feledkezzünk meg a legutóbbi meccséről, amellyel megszerezte a sporttörténelmet jelentő hatodik vb-övét. Felix Sturm, a WBO középsúlyú ura ugyanis a többség szerint jobb volt nála, csak éppen a ring mellett három érzelgős amerikai pontozó ült. A Golden Boy nem kaphatott ki a "semmiből jött" némettől, ráadásul akkor már ott integetett a Hopkins elleni szupermeccs lehetősége is.
Nyert, és most a mennybe mehet.
Csak éppen oda - milyen furcsa fintor - a Hóhéron át vezet az út.

Tv: a Sport1 és a Sport2 szombatról vasárnapra virradóra, 2.45-től élőben közvetíti a Las Vegas-i gálát