Kátéék tavasza nyugodt lesz

Ha Balzsay Károly szeme nem szakad fel, ha Balog Vilmos meccsét géppel pontozzák, ha Hidvégi György helyes felfogásban bokszol, ha Szűcs István bátrabb… Bizonyára sok minden másképpen is alakulhatott volna, mert pulai válogatottunkban sokkal több volt.
Más kérdés, hogy igazából az egy szem Szántó Imrét (igaz, a kapitánynál ez ügyben van-e fontosabb?) leszámítva senki sem elégedetlen azzal, hogy végül csak a 48 kilós Bedák Pálnak és a 60 kilós Káté Gyulának jött össze az Eb-dobogó. Még akkor sem, ha 1989 óta először nincs a kontinensviadalon döntőse a csapatnak.
– Csak azt nem értem, hogy az orosz Kazakov elleni elődöntőben miért vitték el így az első menetet – mondja összehúzott szemmel a kislégsúly rendkívül eltökélt bronzérmese, Bedák Pál. – Akkor is, és a folytatásban is partiban voltam, csak az utolsó két percben kellett kapkodnom, mert nagy volt a hátrány.
– Azért nem akkora szégyen, hogy tizennyolc évesen már a felnőttmezőnyben is érmet vehet át.
– Nem, persze, ezért roppant boldog vagyok, csak tudom, hogy alakulhatott volna szebben is ez a verseny.
– Legalább az olimpiai kvóta zsebben van.
– Ez volt a minimum. Nem volt
könnyű ágam, de a legjobb négyig szépen eljutottam, és azzal a teljesítménynyel elégedett is lehetek.
– El is dőlt, hogy nyugodt tavasza lesz, mindent Athénnak rendelhet alá.
– Ezzel a céllal jöttem Pulába, most már tényleg semmi mással nem kell foglalkoznom, mint életem első Európa-bajnoksága után életem első olimpiájával. Ez a torna is meggyőzött arról, hogy nincsen verhetetlen bunyós, én meg úgy gondolom, ennél még sokkal jobb is lehetek.
Bedákból a próféta szóljon, mint ahogyan Káté Gyulától is elvitathatatlan, hogy remek sorsolásával kiválóan élt, mi több, az Európa-bajnoki aranyérem sem tűnt tőle irreálisnak.
– Ha csak egy kicsit is szerencsésebben alakul az elődöntőm, most a fináléra készülődnék, ráadásul a török Selcuk ellen, akin néhányszor már átgyalogoltam.
– Így viszont marad a bronzérem, akárcsak a tavalyi világbajnokságon.
– Sztilianov ellen nem bokszoltam csúcsformában, de mivel az elején így is jelentős pontelőnyre tettem szert, nem éreztem úgy, hogy jobb lett volna, mint én.
– Talán ha végig ugyanolyan pontosan tud ütni, mint az első két percben…
– Talán. De nagyon nagy koncentrációt igényelt ez a meccs, nem volt kicsi a tétje sem, és most nem én jöttem ki belőle jobban.
– Majd Athénban.
– Most már jól ismerem a könnyűsúlyú mezőnyt, Európából senkitől sem kell tartanom, a kubai Kindelan pedig külön kategóriát képvisel. De a következő fél évben majd rá is szépen felkészülök. Legalább a további kvótaszerző viadalokkal nem kell bajlódnom.
Nem úgy a többieknek. A szombati, a hasonló versenyeken megszokott csapatértékelésen némi anekdotázás közepette arról is szó esett, hogy 57, 64 és 81 kilóban elképzelhető, a sorban következő plovdivi és varsói kvalifikációs tornán nem Ladányi, Pintye és Szűcs, hanem valamelyik otthoni rivális, Kertész, egy közelebbről meg nem nevezett 64 kilós és Szellő képviselheti Magyarországot. A többi, Pulában elcsúszó bunyós a hátralévő két viadalon is megkapja az esélyt.
Hacsak egy kicsit is fordul a szerencse, ha begyógyul a szem, ha nem romlik el a pontozógép – és a többi és a többi… Szóval, ha minden összejön, gond nélkül meglehet a szövetség által reklámozott négy-hat athéni kvóta.
Akárhogyan is van, legalább a pulai érmeseket nem kell már a riválisok között keresgélni. Ez sem kevés. Még ha önmagában nem is elég semmire.
Vasárnap 11 súlycsoport döntőire kerül sor az Európa-bajnokságon.

35. Európa-bajnokság, Pula
A döntők párosítása. 48 kg: Pinto (olasz)–Kazakov (orosz). 51 kg: Izorija (grúz)– Balaksin (orosz). 54 kg: Hallab (francia)–Kovaljev (orosz). 57 kg: Tajbert (német)–Djelkhir (francia). 60 kg: Sztilianov (bolgár)–Selcuk (török). 64 kg: Maletyin (orosz)–Pascsuk (ukrán). 69 kg: Noel (francia)–Szaitov (orosz). 75 kg: Gajdarbekov (orosz)–Wilaschek (német). 81 kg: Makarenko (orosz)–Sivolija (horvát). 91 kg: Zujev (fehérorosz)–Alekszejev (orosz). +91 kg: Povetkin (orosz)–Cammarelle (olasz)