Szántó Imre: Kvótára fel!

Legalábbis ezt tervezi most, alig egy nappal az egyebek mellett súlycsoportonként négy olimpiai kvótáról is döntő pulai Európa-bajnokság rajtja előtt.
– Nem egyszerű a világ, Kertész is a legrosszabbkor dőlt ki, mások is beleestek egy megfázásos buliba, úgyhogy az egyébként kifejezetten jól alakuló felkészülésünknek bőven voltak árnyoldalai is – sóhajt nagyot a kapitány.
– Az összkép azért pozitív?
– Persze. De ettől még nem árt hangsúlyozni, hogy a csapat többsége fel sem tudja mérni, mekkora lesz Pulában a tét. Hiszen négy éve a mostaniak közül csak hárman, Balog Vili, Balzsay és Hidvégi vettek részt az olimpiai kvalifikációban. És nem árt tudni, hogy ezeken a viadalokon betyár dolgok vannak.
– A bírókra gondol?
– Rájuk feltétlenül. Amiben az a rossz, hogy erre egyszerűen nem lehet felkészülni. De egészséges önbizalommal futunk neki az Európa-bajnokságnak, a srácokban benne van a jó szerepléshez elengedhetetlen tettrekészség. Az elszántság persze önmagában kevés, bokszolni is kell, de optimistán állok hozzá az elkövetkező napokhoz.
– Ha azt vesszük, hogy az Európa-bajnokságokon rendre ott vagyunk a végelszámolásnál, nem is kell aggódnia.
– Pont mostanában számolgattam, hogy az elmúlt hét Európa-bajnokságon átlagban három egész két tized körüli érmet nyertünk. Na, ha ez a három dobogós hely összejönne, már nem mentünk hiába Pulába. Indulásnak megtenné, hiszen még minden súlycsoportban két-két kvalifikációs tornán lehet indulási jogot szerezni.
– Kikben bízik a leginkább?
– A Bedák Pál, Káté, Balzsay, Hidvégi négyes mindegyik tagja benne van a kontinens elitjében, tőlük teljesen reális a kvótaigény. De Bedák Zsolt, Balog vagy Szűcs sem esélytelen. A többségnek meg még úgyis lehet egy-két olimpiája.
– A betegségekről esett szó, a súlyhozásról nem. Azzal nem volt gond?
– Szerencsére nem, mindenki becsülettel beállította a kilóit és dekáit Pulára. A hosszú buszút után persze pihenőt kaptak a fiúk, de kedden és szerdán azért tréningezünk még, hiszen csütörtöktől már élesben kell bizonyítanunk.
– Immár több mint két éve letette a szinte védjegyévé váló cigarettát. Egy-egy ütősebb meccs után nem hiányzik?
– Tartom magam az elhatározásomhoz, abbahagytam. De azt megígérhetem, hogy ha Athénban lesz magyar döntős, az ő tiszteletére egyet biztosan elszívok. Eddig is ezért dolgoztunk, Pulában is ezért fogunk, és én nagyon bízom benne, hogy a nyár végén még egyszer jóízűen rágyújthatok…