Détári Lajos varázsolt Luzernben

Miután Mezey György a január 5-i Népsportban kihirdette a magyar labdarúgó-válogatott keretét, hozzátette: „Az eddig elért siker csak akkor jelent tartalmas változást a magyar labdarúgásban, ha jó vb-szerepléssel párosul.” Ennek érdekében legjobbjaink 1985 decemberében mexikói túrán vettek részt, megmérkőztek három vb-résztvevővel (Dél-Korea és Algéria ellen 1–0-s, illetve 3–1-es győzelem, Mexikótól 2–0-s vereség), továbbá tapasztalatokat szereztek a klímát illetően.

Az 1986. januári programban luzerni teremtorna és benidormi edzőtáborozás szerepelt. A beosztásból jól kivehető a szövetségi kapitány stratégiája: a válogatott keretet kivéve a honi közegből, az összetartásban és a jó pályákon felkészülésben látta a sikeres szereplés zálogát. Mezey – Szepesi György MLSZ-elnökkel együtt – ismertette a januári programot. A keret egyik fele a spanyolországi Benidormba utazott Tajti József edzővel, a másik Mezeyvel készült a teremtornára. Az is kiderült, hogy a portugálok elleni mérkőzés kútba esett, ugyanakkor körvonalazódott az Európába öt mérkőzésre átrepülő brazilok ellen egy találkozó, amelyet március közepére a Népstadionba terveztek. A dél-amerikaiak a teljes ellátás mellé ötezer dollárt kértek, és brazíliai visszavágót is ígértek. Az is biztossá vált, hogy a magyar válogatott január 29-én és február elsején Katarban megmérkőzik Ázsia válogatottjával. Volt miből kifizetni a brazilok meccsdíját: a mieink 50 ezer dollárt kaptak a két találkozóért. Mezey hangsúlyozta, célszerűnek tartaná, ha Nyilasi Tibor és Esterházy Márton pályára lépne, erről értesítették klubjukat az Austria Wient, illetve az AEK Athént, de válasz még nem érkezett. A szövetségi kapitány egyébként nem tekintette véglegesnek a vb-keretet, példának a tatabányai Vincze Istvánt hozta fel példának, mondván, korábban Détári Lajos is egy teremtorna előtt került a legjobbak közé, s azóta ki sem lehet robbantani a nemzeti tizenegyből.

A január 9-én kezdődő luzerni teremtornán Magyarország és a házigazda mellett a Sion, a Neuchatel Xamax, a Hamburger SV, a Santos vett részt, a mieink a Hamburggal és a Sionnal kerültek egy csoportba. Mezey hangsúlyozta, a teremtornák eddig is beváltak a felkészülés alatt, a két stuttgarti és grazi részvétel után harcol Luzernben az első helyezettnek járó 20 ezer svájci frankért. Hogy mennyire igaza volt a szövetségi kapitánynak, mi sem igazolja jobban, mint hogy a honi felkészülésen részt vevő együttesek a képek tanúsága szerint havas, csúszós pályákon edzettek…

Legjobbjainkat a svájci városban nem más, mint Paul Wolfisberg gardírozta. A szakember jól ismerte a mieinket – elsősorban Mezey Györgyöt –, hiszen az 1982-es vb-selejtezőben szövetségi kapitányként Svájc kispadján ült ellenünk. Thomas Nurb, a szervezőbizottság elnöke pedig azzal biztatta a magyarokat, hogy a december 27. óta három teremtornát megnyerő, egyen harmadik helyezést elérő Hamburg futballistái nem lesznek éhesek, mert 200 ezer márkát hoztak a konyhára. Arról is szóltak a hírek, hogy a német klub 45 ezer frankért lép a parkettre, míg a Pelére hivatkozással bemutatott Santos és a magyar válogatott 20-20 ezret kap a részvételért. A tornát palánkokkal körülvett 42x32 méteres pályán rendezték 5x2 méteres kapukkal 2x15 perces félidőkkel. Némileg meglepő módon a Santos uruguay-i válogatott kapusa, Rodolfo Rodríguez hallott már kollégáiról, Disztl Péterről és Andrusch Józsefről, mi több, Kovács Kálmán nevét is ismerte.

A mienk két vereséggel kezdtek, a Steinnel, Kaltzcal, Jakobsszal, Magathtal, Rolff-fal felálló Hamburg 4–2-re nyert a válogatott ellen, az eredményen az sem változtatott, hogy Mezey dohogott: „Bár a szabályok világosan kimondják, hogy a kapus nem indíthat a félvonalon túlra, ezt Stein kétszer is megtehette. Emiatt két gólt is kaptunk.” Az is tény, amit az NS írt, hogy a nyugatnémetek „legalább két emberelőnyüket ajándékba kapták a svájci bírótól”. A másik csoportmérkőzésen: Sion–Magyarország 7–4.

A két zakó után Kovács Kálmán úgy vélte: „Jó orvosság, ha kétszer nyerünk.” Hozzátette, a vállalkozókészség hiányzott a mieinkből, akkor sem cseleztek, ha az lett volna a kézen fekvő megoldás. Hajszán Gyula, az ördöngös cselek nagymestere jó példa erre, mert a Sion ellen lőtt négy magyar gólból kettőt is szerzett. Kovács Kálmánnak pedig igaza lett, Détáriék két győzelmet arattak, előbb a Luzernt verték meg 9–3-ra, majd a Stielikével felálló Neuchatelt 4–2-re, az előbbi találkozón Róth Antal úgy szerezte a hetedik gólt, hogy a gólvonalig cselezte magát. A két sikerrel a mieink az elődöntőbe jutottak. Az is említésre méltó, hogy az elődöntő előtt Péter Zoltán hét góllal vezette a góllövőlistát a hatgólos Détári előtt. Hogy a zalaegerszegi védőnek jól ment a góllövés, az is bizonyítja, hogy a Sion ellen 7–3-ra megnyert elődöntőben – a mieink visszavágtak a csoportban elszenvedett vereségért – három gólt vágott, míg Döme találat nélkül maradt. A másik elődöntőben a Hamburg 2–1-re nyert a Neuchatel ellen. Így a döntőben a csoportmérkőzés után újra a Hamburg következett – ám visszavágni nem sikerült, 3–2 lett oda. Viszont 10 góljával Péter végzett a góllövőlista élen (ezért 1500 svájci frankot kapott) Détári (8) előtt, aki viszont kiérdemelte a torna legjobb játékosának járó díjat. Mezey így értékelt: „Amit akartunk, elértük. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, összességében jól sikerült tornán vettünk részt. A döntőig vezető úton kezdetben nagy nehézségeink voltak, a játékosok kicsit elfáradtak, ezért vesztettünk. S nem közömbös, hogy a szereplésért tekintélyes összeget kaptunk, amelynek felhasználása is segítheti a további zökkenőmentes világbajnoki felkészülésünket.” 

Ezt követően Benidormba utazott a csapat, ahol Egervári Sándor edző szerint „jó hangulat, kitűnő körülmények” várják a csatlakozókat. A jó hangulat azonban romlott, mert a szombathelyi Nagy Józsefnek ínhüvelygyulladás, a pécsi Mészáros Ferencnek lábközépcsonttörés miatt haza kellett utaznia. Mezey nem hívott meg senkit helyettük, ám kijelentette, ha a katari mérkőzések hivatalosak, „ragaszkodom Nyilasi és Esterházy klubjával szemben a szerződésben foglaltak érvényesítéséhez”. A keret egyébként 6–1-re legyőzte a harmadik ligás Benidormot. A szövetségi kapitány egy nap pihenőt adott, az azt követő taktikai edzés zárt kapuk mellett folyt, mert olasz és francia vendégek érkeztek, és Mezey szerint „elképzelhető, hogy újságíróknak álcázott szakemberek is lesznek a nézők között, s ugyebár, senki sem kívánja kiteregetni a kártyáit”. A csapat körében beszédtémát jelentett, hogy az As hatoldalas (!) összeállítást készített a mienkről a vb-résztvevőkről készítette sorozatában. A cikk ódákat zeng Nyilasi képességeiről, Détárit Bozsik József utódának tartja, leszögezve: „A Honvéd ugyan ma már nem ez, ami ez ötvenes években volt, de így is az ország legjobb csapata.” Közben Las Palmasban Spanyolország 2–0-ra legyőzte a Szovjetuniót, a találkozót Mezey is látta, s a következőket mondta: „A szovjet válogatott még kétségtelenül nem érte el a szükséges erőnlétét.” Valószínűleg a mieink sem, mert a válogatott az Elche másodosztályú csapatától 2–1-re kikapott. Mindeközben az is kiderült, Róth Antal derékfájdalmai miatt nem utazhatott Katarba, s a kerethez csupán Esterházy csatlakozhat egy meccs erejéig, Nyilasit az Austria Wien nem engedte el.

A háromhetes benidormi edzőtábort követően Páncsics Miklós főtitkár így összegzett: „Meggyőződésem, hogy játékosaink kivétel nélkül nagy odaadással, kifogástalanul elvégezték az előírt edzésmunkát az itt eltöltött hetek alatt. Nagyon tetszett a fiúk hozzáállása, sportszerű magatartása. Megítélésem szerint a spanyolországi edzőtáborozás teljes mértékben megfelelt a célnak.”

Zárszónak is jó.