Sörmeccs – Vincze András jegyzete

A szűkebb ismeretségi körömben túl sok a Bayern München-szurkoló, s ugyanígy a német futballrajongó, úgyhogy „jobb a békesség” alapon nem szeretnék poénkodni a péntek esti gólzáporos győzelemmel, maradok inkább a szikár ténynél: a Bundesliga nyitányán a bajnokcsapat 8–0-ra megverte a Schalkét. Nem mondom, hogy távol áll tőlem a nagy győzelmek heroizálása, de hát ezek leginkább a magyar focihoz köthető emlékek: a törökök elpáholása, a Luxemburg elleni gólzápor, a Újpest–Fradi 8–3, illetve Fradi–Újpest 7–1 legendája, a vb-történelem máig ható rekordja, a Salvador elleni 10–1, vagy hogy visszakanyarodjak a német labdarúgáshoz, a verhetetlenség mítoszát leromboló 2014-es vb-elődöntő, Brazília–Németország 1–7...

S a sokgólos sikerek kapcsán jut eszembe, hol vagyunk már Gary Lineker örökbecsűjétől, hogy „A foci egyszerű játék: huszonkét ember kerget egy labdát, és a végén mindig a németek győznek”. Ehhez képest elég sokszor leradírozták már (elméletben persze) a német foci fejlődési ívét, jellemzően akkor, ha nem nyert Eb-t vagy vb-t a Nationalelf, illetve ha nem jutott el a Bajnokok Ligája vagy Európa-liga döntőjéig a Bayern, a Dortmund, a Mönchengladbach, a Frankfurt, esetleg – hoppá-hoppá! – a most éppen bucira vert Schalke, aztán mindig kiderül, a német futball képes újulni. Szándékosan nem írom azt, hogy megújulni, mert valahogy az az ember érzése, hogy a Bundesliga a futball újítója, hiszen hajszállal mindig a szakmai és taktikai trend előtt jár. Ha netán a manapság slágertémát jelentő futballglobalizáció kapcsán kezdődik okoskodás, hogy na, a konzervatív Bundesligának most aztán annyi, kiderül, hogy – például – a vendégmunkások tizenéves gyerekei is hatékonyak, amikor a pályán jobbal és ballal a németes precizitást és a megalkuvás nélküli hatékonyságot kell „megrajzolni”. Valami tehát baromi jól működik a játékosképzésben, s olyan nagyon azzal sem lőnek mellé a német klubguruk, ha fizetni kell a kivételes tudásért, s éppen a Bayern mostani nyolc gólja mutatja meg, milyen harmonikus is lehet a pályán a sztárgenerációk (Robert Lewandowski, Thomas Müller, illetve Serge Gnabry, Leroy Sané) produkciója.

Arra azért felkaptam a fejem, amikor valaki a „sörmeccs volt” kifejezést használta a Bayern sikere kapcsán, s tulajdonképpen ez igaz is – visszakanyarodva a nagy különbségű, emlékezetes eredményeket hozó találkozók emlékeihez –, mert a játék élvezete az, ami elvezetheti még a klasszisokat is nyolc gólig.

S ilyen nagy győzelem után a sör sem keserű...