Németországban nem nyugszik a Bayern München, ahol rájöttek a vezetők, kell még némi erősítés, így aztán a korábbi nagy prüszkölések ellenére csak kifizetik az Athletic Bilbaónak az általuk kért 40 millió eurót a sokoldalú Javi Martínezért. Több honlap is kész tényként számol már be az üzlet létrejöttéről, Uli Hoeness Bayern-elnök szerint viszont nem eszik olyan forrón a kását, de a bajor klub felügyelőtanácsa már rábólintott a transzferre. Egyesek szerint a világbajnok Martínez még abba is belemenne, hogy a mostani fizetésénél kétmillió euróval kevesebbet keressen, ha cserébe ötéves szerződés alá kanyaríthatná oda a nevét; de ennek igazságtartalmában joggal kételkedhetünk.

Egyébiránt a Barcelonának vételi joga volt rá a nyáron, de a katalánok nem kívánták megadni a kivásárlási árat (ez ugyebár Bundesliga-rekord, az eddigi csúcstartó a 30 milliós Mario Gomez volt), ráadásul még erre jött volna hétmilliónyi adó.

„Az edző és a sportigazgató azt mondta, hogy Martínez megoldást jelent problémáinkra. A sportdöntés megszületett, de a gazdasági kérdések még nem dőltek el″ – így Hoeness, ami magyarra lefordítva csakis azt jelentheti, hogy a futballista túl sokat kér, és annyit nem adnak ugyan neki, de azért jóval többet, mint amennyit eddig kívántak fizetni.

Érdekes, hogy aznap Matthias Sammer sportigazgató még adta a tudatlant a Kickernek nyilatkozva, de nem meglepő abban ügyben már semmi sem, ahol augusztus 8-i „Agent: Javi Martínez wants Athletic″ cikket másnap az „Agent: Javi Martínez wants Bayern″ übereli.

Máshol sem volt jellemző az áldott nagy összhang, a Wolfsburg kérges mestere, Felix Magath egész nyáron bőszen árulta Simon Kjaert, aki maradni akart, kivéve, ha a Manchester City vinné; végül a hét elején egy nyájas összeborulással megoldódott az ügy.

„Kjaernek most már alkalmazkodnia kell, jó játékos, érti a dolgát. Ha rendesen dolgozik, kiderül, mennyire″ – mondá a korbácsos edző. Ha tud fogalmat alkotni a kedves olvasó arról, mint jelent a játékosai által többször is leszadistázott trénernél a sorba beállás és a munka, nem irigyeljük a dán bekket.

A Hoffenheim hollandja, Ryan Babel ügyében is akadt némi tétovaság, de bízvást állíthatjuk, hogy csak kitisztul itt is a kép. A mindig jól értesült ázsiai források szerint már a hét elején eladta a német csapat őt a Fiorentinának (ne mosolyogjuk meg az ázsiaiakat, emlékezzünk csak, ők néha a mérkőzések eredményeit is napokkal előbb tudják, és egészen biztosan nem az időeltolódás miatt), mégpedig hárommillió euróért. A támadó ügynöke, Winnie Haatrecht szerint pár aláírás még hátravan, de minden rendben – érdekes utat futott be a „lilákhoz″ kerülő Babel, aki 2007-ben még 17.25 millióért került az Ajaxtól a Liverpoolhoz, onnan tavaly hétért igazolt TSG-hez. Ha a tendencia folytatódik, a firenzeieknek kell fizetniük, hogy megszabaduljanak tőle, de a Serie A-ban ezen sem akadnánk fent.

Foglalkozzunk ma bővebben a Hamburggal! Az egykoron éppen Magath karmesterkedése alatt a kontinenst is meghódoltató HSV anyagilag nem áll éppen stabil lábakon, igazi sztárok érkezésére így nincs esély.

A nyáron eladták a középpályás Gökhan Törét és Paolo Guerrerót, elengedték a relatíve jól kereső Mladen Petric, Romeo Castelen, David Jarolím triót, erre támaszkodva tudtak erősíteni is.

A legnagyobb fogás mezőnyben a lett támadó, Artjoms Rudnevs (csak a rend kedvéért, őt majd Artem Rudnevként keressék a TV-ben), érte 3.5 milliót kapott a lengyel Lech Poznan, és ebből csorgott egy kis pénzt Zalaegerszegre is. Egymillióval kevesebbért érkezett a török karmester, a német lapok által szupertehetségként kezelt Hakan Calhanoglu a Karlsruhétól, de a 18 éves futballistát íziben vissza is adták kölcsönbe a (f)eladónak. Jó ötlet volt a rutinos középső védő, az osztrák Paul Scharner megszerezése a West Bromwichtől, még jobb a válogatott kapus, René Adler elcsábítása Leverkusenből, ráadásul mindketten ingyen érkeztek. Négymillióba került a horvát középső középpályás, Milan Badelj, aki párszor hazája válogatottjában is szerepelt már, sőt, gólt is szerzett.

Elkerült sajnos Nagy Dániel a kikötővárosból, ő a harmadosztályú VfL Osnabrückből próbál meg kiugrani idén.

A fiatal, ambiciózus edző, Thorsten Fink tehát nem rendelkezik rossz kerettel, reményeik szerint a kiesés réme nem kukkant be idén hozzájuk, sőt, a középmezőny élére evickél a csapat – amely olyan ügyesen igazolt, hogy a sportigazgatót, a dán Frank Arnesent a Manchester City és az Anzsi is csábítgatja.

Így változik a világ dicsősége: anno az egykori remek középpályás labdái értek rengeteget, ma kiváló kapcsolatai.