BERTA MIHÁLY
2023.06.03 00:26 Frissítve: 2023.06.03 00:34

Játszótér csak spanyoloknak – Berta Mihály publicisztikája


Tudom, tudom, Gary Lineker jókor és jól megfogalmazott első futballtörvényét már régen megette az idő. Olyannyira, hogy a „kidolgozó” a 2018-as világbajnokság alatt maga állt elő a Twitteren a saját javított kiadásával. Így lett aztán az éveken át „rongyosra idézett”, de talán éppen ezért idő előtt elkopó és közhellyé laposodó, s végül aztán rosszul is megöregedő „a foci egyszerű játék, huszonkét fickó kerget egy labdát és valahogy mindig a németek nyernek” tételből „a foci egyszerű játék, huszonkét fickó kerget egy labdát, de nem mindig a németek nyernek” formula. Sőt, a 2022-es katari torna során az eredeti Lineker-tétel – belemártva egy lavórnyi kárörömmel vegyített iróniába – kapott egy extra kiegészítést is („…ha továbbjutnak a csoportkörből”), miután szegény Nationalelf az oroszországi után a katari tornán sem került be az egyenes kieséses szakaszba.

A mostani írás azonban nem Gary Linekerről, és még csak nem is német labdarúgó-válogatott boldogságosnak aligha nevezhető pokoljárásáról kíván szólni, sokkal inkább arról, hogy a mai kor Linekerjei is megfogalmazhatnák végre a maguk futball-alapigazságát, és még csak nem is kellene nagyon vakargatniuk a fejüket – a téma, pontosabban a tézis az utcán, na jó, a sportlapok hasábjain és weboldalain hever.

Az apropót a Sevilla budapesti Európa-liga-győzelme adja. Na nem a Puskás Aréna bevétele ment szenzációszámba, bár kétségtelen, a spanyol csapat hátrányból felállva nyerte meg a trófeát, a mérkőzés ugyanakkor olyan volt, amilyen – de a nézők legalább egy virtigli kupadöntőt izgulhattak végig, tizenegyespárbajjal a végén… Ám hogy a sorozat specialistája ezúttal sem hibázott, s története során hetedszer is megnyerte az Európa-ligát (illetve ebből kétszer még a jogelőd UEFA-kupát), legalább akkora szenzáció, mint mondjuk Szilágyi Áron egymást követő három olimpiai bajnoki címe kard egyéniben. Bár a párhuzam sántít, hiszen azon túl persze, hogy a magyar vívózseni mindenki másnál hatékonyabban ért ahhoz, hogy tűélesre hegyezze magát az átlagosan 1461 naponta megrendezett világversenyre, a „maradék” időszakban is sportága csúcskategóriás klasszisát tisztelhetjük benne, aki a csapattal megnyert ötkarikás aranyérmen kívül tényleg mindent elért már, amiről kardvívó e világon álmodozhat.

Ezzel szemben a Sevilla kifejezetten nemzetközi (kupa)menő. A spanyol bajnoki címet egyszer (1946-ban), a Spanyol Kupát ötször (legutóbb 2010-ben), míg a spanyol Szuperkupát 2007-ben hódította el – és ezzel a hazai dicsőséglista végére is értünk. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején három évadon át is kénytelen volt nagyokat szippantani a ­másodosztály szűk levegőjéből, ám 2001 óta ismét stabil tagja az elitnek. Sőt a közvetlen élmezőnynek, hiszen ebben az évezredben tizenkétszer zárta az idényt az első öt hely valamelyikén, noha csak kétszer ért fel a dobogóra, mindkétszer
(2007-ben és 2009-ben) a harmadik fokára. A mostani, 2022–2023-as kiírásban ugyanakkor a kiesés réme is meglegyintette a csapatot: márciusban két pontra állt csupán az „alászállást” jelentő 18. helyezéstől, ehhez képest minimum siker, hogy az utolsó forduló előtt a 11. helyen tanyázik, s a középmezőny „pontsűrűsége” miatt előrébb is léphet a záró játéknapon. A tavaszi feltámadás javarészt a március 21-én kinevezett José Luis Mendilibar (az évadban ő a harmadik tréner a sevillai tüzes trónon) munkájának dicsérete, aki nemcsak megfésülte az egyébként jobb sorsra érdemes társaság összekócolódott szürkeállományát, de a bajnokságban tizenegy mérkőzésből csupán kettőn nem szerzett pontot irányítása mellett az andalúz csapat. Ja, és bevitte a piros-fehéreket az El döntőjébe, majd meg is szerezte a trófeát.

Csak a szokásos, írhatnám erre, mégis, a spanyolországi eredménysor láttán metamorfózisként hat a Sevilla európai porondon nyújtott teljesítménye. A kontinens második számú európai kupasorozatában a legtöbb elhódított serleg áll a klub neve mellett, a hét diadal ráadásul éppen annyi, mint a Juventus, a Liverpool és a Manchester United termése a sorozatban – összesen. Döntőt, ugye, nem engedett pocsékba menni a klub, amikor korábban bejutott (2006-ban, 2007-ben, 2014-ben, 2015-ben, 2016-ban és 2020-ban), mindig meg is nyerte a finálét, legyen az ellenfél angol, portugál, ukrán, olasz vagy – 2007-ben az Espanyol – honfitárs együttes. És a sorozat 2023-ban, a klub közelmúltjának legnagyobb válsága ellenére sem szakadt meg, ami a korábbi sikerek kapcsán kialakult küldetéstudat mellett bizonyára edzői érdem is. Amúgy érdekes, hogy a 62 éves Mendilibarnak (ilyen idős mestere nem volt még korábban Európa-liga-győztes csapatnak, az UEFA-kupát is idevéve pedig Mircea Lucescu a korrekorder, aki 2009-ben 63 évesen vitte fel a csúcsra az ukrán Sahtar Donecket) ez volt karrierje második megnyert trófeája. Hogy mi volt az első? Másodosztályú bajnoki cím a Valladoliddal 2007-ben…

A Sevilla csodálatos európai szereplése és sebezhetetlen döntőbeli teljesítménye ugyanakkor nem izolált jelenség, hanem nyugodtan kijelenthető, spanyol sajátosság, s itt jön be a képbe az újrafogalmazott linekeri tézis szükségessége. Nagy újdonságot nem írok, hiszen közismert adatról van szó, mégis hihetetlen az egész. 2001-ben fordult elő legutóbb, hogy spanyol csapat úgy hagyja el vesztesen a pályát valamelyik európai kupadöntőt követően, hogy a túloldalon nem egy másik spanyolországi rivális lejt örömtáncot boxer-, vagy (urambocsá!) fecskeszabású alsóban. Huszonkét évvel ezelőtt, amikor a Bajnokok Ligájában a Bayern München drámai tizenegyespárbaj végén gyűrte le a Valenciát, és amikor az UEFA-kupa fináléjában a Liverpool hosszabbításos thrillerben múlta felül 5–4-re (!) a Deportivo Alavést.

Azóta viszont nincs irgalom, sem kegyelem!

A BL-ben 12-szer jutott döntőbe spanyol csapat a vizsgált időszakban, és azért csak tízszer nyert, mert két évben házicsörte döntött a trófeatulajdonos kilétéről – 2014-ben és 2016-ban is az Atlético Madrid bánta a városi rivális Real Madrid „létezését”. A tíz sikerből egyébként a blancóknak hat, a Barcelonának pedig négy jutott osztályrészül. Az UEFA-kupa/Európa-liga 12 spanyol győztessel gyarapodott a mögöttünk hagyott több mint két évtized során, durva, hogy ebben a sorozatban is csak akkor láttunk spanyol klubban futballozó játékost lógó orral, ha házidöntőt rendeztek. Ilyenből is kettő akadt egyébként: a már említett 2007-es Sevilla–Espanyol és az Atlético Madrid–Athletic Bilbao parti 2012-ből. Minden más esetben a spanyol delikvens (a Sevilla ugye hétszer, az Atlético Madrid háromszor, a Valencia és a Villarreal egyszer-egyszer) jött, látott és győzött. Valamivel „hatásvadászabb” megközelítéssel: Spanyolország–Európa 18–0.

Ám még ennél is izgalmasabb adat, amit Colin Millar futballszakíró osztott meg minap a Twitter-csatornáján. E szerint 1998 óta 21 különböző spanyol klubcsapat (az élvonal amúgy 20 tagú) érte el az egyenes kieséses szakaszt valamelyik európai sorozatban. A fent megnevezett hat együttes nyert, a már szintén emlegetett Bilbao, Espanyol, Alavés és Mallorca (1999, KEK) döntőzött, a Celta Vigo, a Deportivo La Coruna és az Osasuna az elődöntőig menetelt, a Betis, a Getafe, a Granada, a Málaga és a Rayo Vallecano a negyeddöntős eredményére lehet büszke, de a Levante, Real Sociedad, Real Zaragoza hármas is bejutott legalább egyszer az egyenes kieséses szakaszba. Mindez azt mutatja, hogy a spanyol klubfutball nemcsak mérhetetlenül sikeres nemzetközi porondon, de kellőképpen mély is a merítési lehetősége. Úgyhogy amikor a Sevilla-szurkolók a budapesti mérkőzés kezdete előtt az élőképükbe az „Imperium nostrum” feliratot is beszerkesztették, egyáltalán nem nagyképűsködtek, pláne nem előre ittak a medve bőrére.

A nemzetközi kupa egy ideje már tényleg az ő birodalmuk, a saját külön bejáratú játszóterük.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

2023.10.02 00:13:08

Minden más foci nemzetisport.hu

ALAPVONAL. A minap egyszer az jutott eszembe, milyen csodálatos lenne, ha egyszer csak betoppannál a »mackós«-ra, hogy újra itt vagy, csak egy félreértés volt ez az egész. Elképzeltem, hogy odaszaladok, és újra megölellek és megölelsz. Micsoda boldogság lenne. Aztán arra gondoltam, hogy de hiszen éppen ez vár ránk egyszer.

2023.10.01 15:42:42

Minden más foci nemzetisport.hu

Csak egyetlen gólt láthattak a nézők, a hazai támadásokban nem volt elég veszély.

2023.09.30 20:10:46

Minden más foci nemzetisport.hu

Kevés volt Stefanescu bombagólja Hagiék ellen, csereként állt be a kis Rivaldo, illetve Kecskés Ákos és Varga Roland is.

2023.09.30 14:44:48

Minden más foci nemzetisport.hu

Az észak-bácskaiak csütörtökön a görög Olympiakoszt fogadják a TSC Arénában.