Almák a fákról – letehetetlen futballkönyv apákról és fiúkról
Hiszen Karcsi (volt Nemzeti Sport-os kollégaként hadd legyen az!) immár ötödik évtizede tartó újságírói pályafutását végigkísérte az edzőfejedelem édesapa emléke – ha létezne, aki nem tudja: a játékosként is az NB I csúcsáig és válogatottságig jutó id. Lakat Károlynak két olimpiai aranyérmet köszönhet a magyar futball, bajnoki címeket, VVK-döntőt, KK-győzelmeket a Fradi és a Tatabánya.
Tamás (sok egyéb mellett egykori főszerkesztőnk) pedig kis hazánk első számú futballtörténészeként mindig élvezettel merül el a magyar és a nemzetközi labdarúgás múltjában, így a családok történetében való kutakodást is nyugodtan tekintsük tőle ujjgyakorlatnak.
A letehetetlen könyv minden lapján visszaköszön az örök kérdés: előny vagy hátrány, ha valakinek az édesapja híres játékos volt? Agyonnyomja-e a teher a milliók szeme láttára felnövő ifjút, vagy az így rá eső figyelem minden darabkájával élni tud, és túlnő a papán is? Egyáltalán: egy „családi” futballkarrierben mennyi a gének és mennyi a közeg szerepe?
A hazai és külföldi példák leghíresebbjeit mindenki fújja, természetes, hogy Karcsinál és Tamásnál is kitüntetett helyet kap a két Albert Flórián, Mészöly Kálmán és Géza, a népes Dárdai família, Sallóiék és Sallaiék, a szombathelyi dinasztiák, Halmosiék és Királyék, vagy éppen a pálya helyett inkább a kispadon és a tv-stúdiókban villogó Várhidi- és Bozsik-utódok.
| Történelmi lecke labdával – gondolatok Gyarmati Dezső életrajzi könyvéről |
| A világot jelentő deszka – művészi fotóalbum a női snowboardosokról |
Viszont a fiú ritkán ér fel az apáig. Példa van rá, de nem sok. És nemcsak itthon, hiszen Jordi Cruyfftól Stephan Beckenbauerig, a Zidane-utódoktól Pelé gyerekeiig hosszan sorolható azok neve, akiknek béklyót kötött a lábára a származásuk (friss hír, hogy Cristiano Ronaldo Jr. 11 évesen aláírt a Manchester Unitedhez, és kötelezően meg is kapta a 7-es mezt – a Dénes, Lakat duó a második, bővített kiadásban már neki is szentelhet egy fejezetet...), meg sem közelítették világklasszis felmenőjük sikereit. Mások pedig futballcsaládból jöttek, ám édesapjuk nevére elsősorban azért emlékszik a világ, mert a fiú tündöklése visszamenőleg rájuk irányította a figyelmet. Hogy ne menjünk messzebb: Puskás Öcsi is ilyen.
Nagy kivételből nincs is sok, Schmeichelék, Maldiniék, Mazinhóék, Chiesáék, Gudjohnsenék, esetleg Blindék mondhatják el magukról, hogy minden korosztály egyformán magas nívót képvisel.
És persze a könyvet el is kell adni: a borítóról az idősebb Albert és Mészöly, Maldiniék és a „kis” Sallai mellett főalakként Szoboszlai Dominik virít. Akinek édesapja, Zsolt valóban játszott tizenegy meccset a Lombard FC Tatabányában, de ebbe a kötetbe kizárólag csúcsokat ostromló fia révén fért be. Amivel már csak azért sincs baj, mert az eltökélt apa nélkül ma a fiú sem a Bundesliga egyik élcsapatában törne egyre feljebb és feljebb. Mindenről azért nem a gének tehetnek.
(Dénes Tamás–Lakat T. Károly: Almafák – futballmesék apákról és fiúkról, Inverz Media, 2021)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 19-i lapszámában jelent meg.)
