Les Murray (balról), Robert Belteky, Bruce Atkinson és Németh Zsolt a melbourne-i Puskás-szobornál (Fotó: Mariczky Balázs)

A parkban, a nyári melegben felállított sátorban gyülekező, jeges frissítőket kortyoló elegáns hölgyek és urak önfeledt jó kedve láttán a fülembe csengett, miként beszélt Puskás Ferencné világhírű férje sokadik, ám annál kedvesebb állomáshelyéről:

„Szinte mindenütt jól éreztük magunkat, de talán Ausztrália volt a legkülönlegesebb. Nagyszerű klíma, nyugodt, jó élet és körülöttünk sok-sok magyar. Ráadásul Öcsi a csapattal is sikeres volt, jóllehet nem támasztottak nagy elvárást vele szemben. Nem vártak tőle csodát, de ő mégis csodát tett…”

A SZOBOR FELAVATÁSA

Úgy bizony, ráadásul egy helyi görög csapat edzőjeként.

Mert nemcsak a magyarok büszkesége volt az Aranycsapat egykori olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes kapitányaként, hanem a madridistáké, majd a görögöké is, a Panathinaikosszal 1971-ben csodával határos módon elért BEK-döntő révén.

Az első nagy edzői sikere földöntúli népszerűséget hozott neki a futballőrült ausztráliai görögök körében is, s az 1991-es bajnoki (National Soccer League) „nagydöntő” hosszabbítás és tizenegyesek utáni megnyerése hozzájárult a halhatatlanság mítoszához Puskás esetében – ráadásul a régi stadion is itt állt a szobor közelében.

„Puskás-torta” is készült szombaton Melbourne-ben (Fotó: Mariczky Balázs)

„A meccs előtt idegességnek a nyomát sem láttam rajta, csak rágózott egykedvűen. Öcsi, hogy tudsz ilyen nyugodt maradni?” – kérdeztem tőle, mire ő csak annyit mondott a játékosai felé biccentve, hogy ők játszanak, nem én…

Ezt már a szoboravatási ceremónia házigazdája, a Budakesziről a családjával 1956-ban, 12 éves korában kivándorló Ürge László, azaz a legnépszerűbb ausztrál futballkommentátor, Les Murray mesélte a háromszázas létszámot is közelítő hallgatóságnak, majd így folytatta:

„A gyerekkorom Puskás és csapattársai bűvöletében telt az ötvenes évek Magyarországán, ahol a fiatalok egyetlen öröme a sikeres magyar futballválogatott volt. Később, amikor idejött dolgozni Ausztráliába, barátok lettünk, sokat találkoztunk, és egyik legjobb interjúmat készítettem vele, amikor rögzítettünk egy kétórás beszélgetést itt, Melbourne-ben.”

Les Murray mesél a hallgatóságnak (Fotó: Mariczky Balázs)

Több beszéd és a szoboravatás kapcsán születő cikk is úgy fogalmazott, hogy Puskás Ferenc volt az első világnagyság az ausztrál futballban, hogy ő „tette fel a térképre” az ausztrál labdarúgást, persze olyan személyiségekkel együtt, mint a szintén magyar Árok Ferenc, aki a szöuli olimpián volt sikeres szövetségi kapitánya a „Socceroosnak” nevezett válogatottnak, éppen Puskás 1988-as érkezése előtt.

Azóta az ausztrál labdarúgás folyamatosan fejlődik, s bár talán sohasem lesz képes kilépni az ausztrál „football” és a rögbi árnyékából, az ugyancsak egy emigráns magyar, a futballszövetség elnöke, Frank Löwy által egy évtizede életre hívott A-League igazi sikertörténet, szombat este is 35 ezred magunkkal szurkolhattunk a Melbourne Victory–Melbourne City derbin.

De vissza az akkor még letakart szobor mellett felállított ünnepi sátorba!

Mark Bosnich emlékezik (Fotó: Mariczky Balázs)

Les Murray az elsők között konferálta fel Mark Bosnichot, aki az öntudatosan fejlődő ausztráliai foci egyik sztárja, horvát szülők gyerekeként Sydney külvárosából kapusként eljutott nemcsak a válogatottig, de a legnagyobb angol klubokig, a Chelsea és a Manchester United játékosa is volt, ma pedig éppen Murray utódjának tartják, kezdi átvenni a legnépszerűbb futballkommentátor szerepét (ő maga szerényen a mesterének nevezte Murrayt, együtt emlegetve Puskással, mint olyasvalakit, akitől szintén tanulhatott az ausztrál foci).

Robert Belteky, a szoborállítás kezdeményezője (Fotó: Mariczky Balázs)

Robert Belteky köszöntőjében az egészségi állapota miatt az utazást nem vállaló Kárpáti György leveléből is idézett, a legendás vízipólós nemcsak edzősködött Melbourne-ben, hanem játszott az 1956-os véres magyar–szovjet vízilabdameccsen is, amelyet a szintén a szobor közelében, a ma már nem létező uszodában rendeztek.

Németh Zsolt és az ünnepség néhány résztvevője (Fotó: SBL)

A victoriai felsőház és az ausztrál szenátus elnöke, Bruce Atkinson a magyar küldöttség vezetője, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Németh Zsolt beszédére reagálva köszönetet mondott a magyaroknak és köszöntőjében szerényen „nem Ausztrália, nem is a Föld, hanem az Univerzum sportfővárosának” nevezte Melbourne-t (amely mellesleg sorozatban hatszor nyerte el a „világ legélhetőbb városa” címet), ahol a legjobb helye van egy ilyen világnagyság szobrának.

Az elnök a sport nevelésben betöltött szerepének méltatása mellett kitért a 2024-es budapesti olimpiai pályázat ügyére is, Victoria állam egyértelmű támogatásáról biztosítva ezáltal is hazánkat és a nagyszerű helyi magyar közösséget.

Bruce Atkinson ünnepi beszéde a szobor leleplezése után (Fotó: Mariczky Balázs)

Hiszen Domonkos Béla szobrát, a felcsúti Puskás Akadémián három éve álló alkotás mását a magyar, a helyi kormány és mások segítsége mellett elsősorban egy második generációs ausztráliai magyar üzletembernek, Robert Beltekynek köszönhetik a világ Puskás-rajongói.

Marie és Robert Belteky (Fotó: Mariczky Balázs)

Sőt, egészen pontosan három generáció üzenetét és erőfeszítéseit közvetíti: a világhálón böngészve Marc Belteky, a tinédzser melbourne-i focista fedezte fel öt évvel ezelőtt a Puskás Akadémia honlapját, a Puskás–Suzuki-kupa létezését, amelyen a diplomáciai kapcsolatot megteremtő édesapa, Robert Belteky révén hamarosan az ausztrál U17-esek is részt vehettek.

A szombaton leleplezett szoborban testet öltő Puskás iránti rajongást, Magyarország szeretetét, 1956 tiszteletét azonban mindketten az emigráns nagypapától, a három éve elhunyt Bélteky Páltól örökölték…

Az általuk Magyarországtól tizenhatezer kilométerre, a Föld – szó szerint – túlsó felén felállított szobor nemcsak az idegenbe szakadt magyarok élete újrakezdésének állít emlékművet, de ismét fényesen igazolja az avatóünnepségen is számtalanszor elhangzott kijelentést is: Puskás a globális játék zsenije volt.

A szoboravatás előtti pillanatok (Fotó: SBL)

MEHMET DURAKOVIC: „TITÓNAK HÍVOTT"

Mehmet Durakovic, a 64-szeres ausztrál válogatott egykori South Melbourne-játékos meghatottan emlékezett az ünnepségen Puskás Ferencre:

„A volt Jugoszláviából érkeztem, Podgoricában születtem, amit akkor Titogradnak hívtak, Puskás pedig, aki nekünk csak »Boss«, azaz Főnök volt, egyszerűen Titónak hívott. Az ő keze alatt nevelkedtem, akkor lett belőlem válogatott labdarúgó. Malajziában évek múlva ismét találkoztunk, ő a magyar szövetség egyik vezetőjeként érkezett, mint díszvendég a Merdeka-kupára, én a Selangor játékosaként szerepeltem a tornán. Emlékszem, volt egy sajtótájékoztató, ahol üdvözlésként megrázta a kezemet, megölelt, majd lekevert egy pofont. Mondom, nekem olyan volt, mint az apám, ismertem, tudtam, hogy milyen, folyton viccelt, de ott hirtelen megfagyott a levegő, az ázsiai kultúrában merőben szokatlan volt ez a pofon, csak néztek a jelenlévők. Akkor enyhültek meg, amikor látták, hogy mindketten nevetünk. Mindig, akárhol is jártam, felkapták a fejüket, amikor elmeséltem, hogy Puskás is az edzőim között volt.”

A szobor leleplezése (Fotó: SBL)

A TANÍTVÁNY: ANGE POSTECOGLOU

Az ausztrál média a szoboravatás kapcsán megszólaltatta Ange Postecoglou szövetségi kapitányt is, aki a válogatottal tavaly hatalmas sikerként megnyerte az Ázsia-bajnokságot. Talán mondani sem kell, ő is Öcsi bácsi tanítványa volt a South Melbourne-nél, és korábban elmondta, hogy gyakran vitte az edzésre saját kocsijával Puskást, akitől ezeken a közös autózásokon rengeteget tanult a futballról, ez lett edzői tudása alapja. Most így nyilatkozott: „Már elmúlt hatvan, amikor hozzánk került, de a bal lábával még akkor is azt csinált a labdával, amit csak akart. Nyugodt edző volt, nem idegeskedett, a higgadtsága átragadt a játékosokra, akiket azzal küldött ki a pályára, hogy menjetek, élvezzétek a játékot, játsszátok azt, amit tudtok. A taktikája nagyon egyszerű és világos volt: támadni és gólt lőni.”

A szakmai örökség fiatal ausztráliai ápolói (Fotó: SBL)