Lesz-e Anelkából a kínaiak Beckhamje?

A hét évvel ezelőtt nagy csinnadrattával útjára indított kínai Szuperliga (CSL) egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek a legnyilvánvalóbb jele, hogy az állami televízió, a CCTV tavaly levette a programjáról a bajnokság mérkőzéseit.

A játék nem kellően magas színvonalán túl oka volt ennek az a kiterjedt meccsmanipulációs botrány is, amelynek leleplezése során magas rangú futballvezetők kerültek rács mögé. Nem mellesleg a liga főszponzor nélkül maradt.

Nem kedvez a kínai labdarúgás üzleti megítélésének az sem, hogy a válogatott a 2002-es bemutatkozása óta képtelen újból kijutni a világbajnokságra. Még több mint két esztendő választ el bennünket a 2014-es brazíliai vb-től, de már az ottani indulás lehetősége is elillant, „köszönhetően" az Iraktól és Jordániától elszenvedett vereségeknek.

Mire fel mégis a sportág felvirágoztatása iránti töretlen vágy Kínában?

„A kínai futballban, ahogyan eddig is gondoltuk, óriási lehetőségek rejlenek. Egyáltalán, a sport fényes jövő előtt áll ebben az országban. Ezért is tartják fontosnak, hogy Anelka kaliberű játékosokat hozzanak ide" – fogalmazott Cameron Wilson, a wildeastfootball.net szakportál Kínában élő alapítója.

Márpedig arrafelé köztudomásúlag nem válogatnak az eszközökben, ha a célt központilag kijelölték. A Titan Sports Weekly beszámolója szerint a kínai klubok legújabban tapasztalt bőkezűsége annak következménye, hogy a központi kormányzat rendeleti úton a labdarúgás felé terelgette a hatalmas vagyonnal gazdálkodó ingatlanbefektető magáncégeket.

„Az ország vezetői a futball jelentős fejlesztéséről határoztak, és minden céget legalább kétszázmillió jüan befektetésére ösztökéltek – idéz a Titan egy meg nem nevezett ingatlanmogult (az említett összeg körülbelül 32 millió dollárnak felel meg). – Teljesen mindegy, hogy külföldi sztárjátékos vagy sztáredző érkezik, a lényeg, hogy lehetővé váljék a színvonal emelése."

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy szemben az egyesült államokbeli MLS felvirágoztatására kiszemelt David Beckhammel, Nicolas Anelka korántsem tekinthető univerzális sportikonnak.

A két sportember homlokegyenest eltérő egyéniség, így amíg Becks az átlagfogyasztó számára egyszerre jeleníti meg a nyerő típusú futballistát, a lebilincselő mosolyú családapát és a sikeres üzletembert, addig a többnyire morcos Anelkáról elsőként nem feltétlenül a tagadhatatlan gólerőssége, hanem a vándormadarakat meghazudtolóan mozgalmas karrierje és a 2010-es világbajnokság „francia botrányában" játszott nem kis szerepe, a válogatottból való „kitagadása" ugrik be.

A kínaiak a jelek szerint nem válogatósak. Fogalmazhatunk persze úgy is: egyelőre a nem minden tekintetben makulátlan, de a nézőket vélhetően így is a lelátóra vagy a televízió elé csábítani képes sztárokhoz férnek hozzá. Vagy olyanokhoz, akik éppenséggel az ő bőkezűségük nyomán emelkedtek a viszonylagos ismeretlenségből a sportág legjobban fizetett alakjai közé.

„A kínai futballbeli aranyláz a nyáron vette kezdetét, amikor a Kvangcsu Evergrande szerződtette Dario Concát" – világított rá egy fontos körülményre az AFP hírügynökségnek nyilatkozó, fent már idézett Wilson. A kevéssé ismert argentin játékos 10 millió dollárért írt alá, és – a 7.5 milliót kóstáló két brazil, Cléo, valamint Muriqui – segítségével diadalmenetben vezette bajnoki címre a két évvel korábban még a bundabotrány béklyójában senyvedő, a bajnokságból kizárt csapatot.

A befektetés busásan megtérült, sőt mi több, a nem mindennapi forgatókönyv alapján elért siker újra lázba hozta a labdarúgásból már többször kiábrándult kínai szurkolókat. Ha tehát David Beckham eljátszására válogatunk szereplőket, Kínában Conca is jól eséllyel indul. Aztán ha igazak a pletykák, hogy Anelkát hamarosan követi Didier Drogba, a sanghaji csapat kispadjára pedig a megbecsült francia tréner, Jean Tigana ül le, kezdődhet az új szereplőválogatás.

Márpedig jó az esély a légiósgárda minőségi és mennyiségi felduzzadására, a Titan említett riportja ugyanis azt jövendöli: a márciusban rajtoló új idényben a 16 élvonalbeli klub költségvetésének átlaga 20 millió dollár körül lesz. Már lehet tudni azt is, hogy a kormányzati szándék az állami televíziót sem hagyta hidegen – a következő idényben újra lesznek bajnoki közvetítések.

Jut a munícióból a válogatottaknak is: amíg ugyanis a milliárdos sanghaji vállalkozó, Csu Csün a francia fenegyerekre és az edzőnek kiszemelt Diego Maradona (talán még mindig remélt) elcsábítására csoportosítja át vagyona egy részét, addig egy másik ingatlanmogul, Van Csian-lin a központi edzésprogramokra adományozott (neki) potom 77 millió dollárt.

Arról, hogy végül eme grandiózus építkezés hova fut ki, sokan sokféleképpen vélekednek. A hatalom optimizmusának Caj Csen-hua sportminiszter-helyettes ekképp adott hangot a közelmúltban:

„A futballunk fokozatosan lépked felfelé a szamárlétrán, és teljes bizonyossággal állítom, hogy a kínai emberek büszkék lesznek az eredményre. A válogatott rendszeres résztvevője lesz az ázsiai kontinenstornáknak és a világbajnokságoknak."

A kézi vezérlésű diadalokban kevéssé hívők, mint például a francia hírügynökség által faggatott honlapszerkesztő, Cameron Wilson továbbra is aggódnak.

„A kínai futball nagy problémája az átláthatatlanság. A körülmények kedveznek a korrupciónak, gyakorlatilag kiküszöbölhetetlenné teszik. S ami még fontosabb, a meggyőződés, hogy ilyen közegben lehetséges a korrupció, ennél is nehezebben ellensúlyozható..."

Vajon Anelka mennyiben érzi magáénak ezt a pályán kívül megoldandó feladatot?