Hová lett Jaap Stam?

 

Előhang

Ó, micsoda fennkölt arccal dominálta egykoron Európa futballpályáit a Húsvét-szigeteki ábrázatú, micsoda acélbelépőkkel szikrázott fényt az éjszakába, hogy vítt ezrekkel, hogy vítt egymaga; hogy recsegtek a csontok, hogy szakadtak az inak!

A serdülő korában még dús szőkésbarna hajú Jakob Jaapus Stam szülővárosának, Kampennek kicsiny csapatában (DOS) kezdte pályafutását, középpályásként. Húszéves korában kötötte élete első profi szerződését, a Zwollével, és hamarosan bemutatkozott a másodosztályban. A középhátvédre innen az első ligás Cambuur Leuwaardenbe került, amelyben alapember lett, bár a kiesés után ezzel a klubbal is eltöltött egy idényt a II. osztályban. 1994-ben az élvonalbeli Willem II igazolta le (pontosabban követte ide is edzőjét, az őt még Kampenben kiszúró Theo de Jongot), innen 1996 áprilisában a válogatottba is bekerült, amellyel szerepelt az angliai kontinensbajnokságon – a sérült Frank de Boer helyére került be a keretbe, pótnevezéssel. Még a télen megvette a PSV, 1.5 millió mai euróért (korábban 150, illetve 600 ezerért cserébe váltott), és Stam a következő idényt bajnokként, kupagyőztesként, valamint az év játékosaként zárta.

Wilfred Bouma, Ernest Faber, Arthur Numan, André Ooijer és Stan Valckx oldalán klasszissá vált Eindhovenben, ezért is adott érte 1998-ban a Manchester United 17 millió mai eurót, ami akkoriban védőért kiadott világrekordnak számított.

A Gary Pallister-utód hollandus Angliában valóságos ikonná vált, impozáns védő lett belőle, ellenei hamar megtanulták, hol lakozik az Úristen és a területileg illetékes sebészdoktor (bár ha nem provokálták, a lehetőségek szerint tisztán játszott, és meglepően pontosan passzolt). Feljutott pályafutása csúcsaira: részt vehetett az 1998-as világbajnokságon, majd egy év múlva Bajnokok Ligája-győztes lett. Egy FA-kupa mellett három bajnoki címet is zsebre tehetett, kétszer pedig a BL legjobb védőjévé választották; később beszavazták az évtized aranycsapatába a Premier League-ben. Ám a sors, szokása szerint, amit egyik kezével adott, azt a másikkal elvette. Hősünk előbb egy makacs Achilles-sérülés miatt fél évet kihagyott, a hazai Európa-bajnokságon balszerencse kísérte válogatottját, majd önéletrajzi könyvében negatívumokat írt edzőjéről, a mindenható Sir Alex Fergusonról, aki első mérgében 2001 nyarán eladta őt az olasz Laziónak – 25.75 millió mai euróért.

A talján fővárosban Stam nem kezdett éppen csúcsformában, lassan, körülményesen és bizonytalanul mozgott – de legalább szinkronban volt a portugál csigakirállyal, Fernando Coutóval, mondták a rossz nyelvek. Másban is szinkronban vala, hiszen májusban az ő doppingvizsgálata is pozitív eredményt hozott (nandrolon), így pár hónapra eltiltották. Jót tett neki a kényszerpihenő, mert 2003-ban és 2004-ben is beválasztották az olasz bajnokság álomcsapatába.

A remek Lazio (Angelo Peruzzi, Szinisa Mihajlovics, Alessandro Nesta, Massimo Oddo, Luciano Zauri, Dino Baggio, Iván De la Pena, Stefano Fiore, Demetrio Albertini, Gaizka Mendieta, Karel Poborsky, Diego Simeone, Dejan Sztankovics, Hernán Crespo, Simone Inzaghi, Claudio López, Enrico Chiesa, Bernardo Corradi) azonban szép lassan szétesett, maga Stam is perelte a klubot elmaradt járandóságai miatt, az MU pedig az átigazolási díj egy részének inthetett búcsút.

Bár a hátvédet a Real Madrid, a Juventus és az Inter is hívta, 2004 májusában a Milan ajánlatát fogadta el, amely 10.5 millió eurót fizetett érte, annak ellenére, hogy már 32 is elmúlt. Stam a 2004-es, harmadik Eb-jén újabb bronzérmet szerzett az oranjével, majd visszavonult a válogatottól. Bemelegítésnek Milánóban megnyerte az olasz Szuperkupát, ám a Laziónál már megcsodált Nesta, Stam védőduó a vártnál jóval kevesebbszer állt össze a tagok változatos sérülései miatt. A kőszoborprofilú játékos évi 3.5 millió eurót keresett, de mégis hazatért, egy évvel szerződése lejárta előtt. Ügynöke, Henk van Ginkel egy interjúban elmondta, hogy védence azért döntött így, hogy több időt tölthessen családjával.

Az Ajax hárommillió eurót fizetett a veterán védőért, de az amszterdami kaland már csak egyfajta rekedtes hattyúdala volt Stamnak, mert 2007 őszén „elporladt a szikla, avagy nem lesz több játszd újra, Stam!": sorozatos sérülései miatt befejezte aktív pályafutását.

„A szezont megelőzően az Ajax vezetősége még meggyőzött, hogy folytassam, de a sérülések miatt úgy döntöttem, vége – indokolta döntését. – Amikor pályán vagyok, jobban figyelek magamra, mint a csapatra, és ez senkinek sem jó, mert így többször hibázom. Tudom, hogy nem vagyok képes száz százalékot nyújtani, így viszont nem kívánom folytatni a játékot. Emellett önmagamban is csalódtam, mert rádöbbentem, képtelen vagyok motiválni magamat."

2008 nyaráig volt érvényes szerződése az Ajaxszal, és később sem szakadt el a klubtól, hiszen jelenleg is ott dolgozik: a védőkkel foglalkozik, személyre szabottan. Nem unatkozik emellett sem, hiszen ez csak harmadállása a 67-szeres válogatott játékosnak, aki 2008-ban felcsapott az MU játékos-megfigyelőjének, 2009-ben pedig a másodosztályú Zwolle másodedzője lett. Alighanem látjuk mi még magasabb tisztségben is a „Kampeni kősziklát", a „Holland pusztítót", a „Szörnyeteget", vagy ha úgy tetszik, a „Kopasz mészárost"!