Az évente 19-szer megvívott derbi és zsinórban 14 bajnoki cím

AZ EGYEDURALKODÓK

Az ellenfelek szurkolóinak már akkor elegük van egy csapatból, ha az négy-öt éven keresztül végez az élen. Mit szóljanak hát a lett és vanuatui futballbarátok, akik annak lehettek tanúi, hogy az épp aktuális egyeduralkodó csapat 14 (!) alkalommal hódítja el egymás után a bajnoki címet. Az egyik ráadásul jelenleg nagyon jó úton halad a tizenötödik megnyerése felé…

Az egyik világcsúcstartó a lett Skonto Riga, amely 1991-es megalakulásától kezdve 14 éven keresztül „vaskézzel uralkodott” a balti országban. Az első években még hatalmas küzdelmet kellett folytatnia az Olimpijával és a RAF Jelgavával, de miután Aleksandars Starkovs került a kispadra, a Skonto megállíthatatlan volt.

A gyakorlatilag teljes lett válogatottat (Kolinko, Stepanovs, a BVSC-ben is megforduló Zemlinskis, Pahars, Astafjevs, Laizans, Lobanovs, Rubins, no meg Verpakovskis) kinevelő Skonto két idényen keresztül nem szenvedett vereséget, és aratott bajnokin 15–2-es győzelmet is…

A sikersorozatnak akkor lett vége, mikor a letteket az Euro2004-re kivezető Aleksandars Starkovs a Szpartak Moszkvába távozott, utódai pedig 14 év után, 2005-ben elvesztették a hegemóniát – a bajnoki címet azóta sem sikerült visszaszerezniük, sőt 2007-ben még a dobogóról is lecsúsztak.

A másik világcsúcstartóig egészen messzire, Vanuatuig kell utaznunk, a hírnevesnek nem nevezhető Tafea FC csapatához. A piros-kékek 1994 óta minden bajnokságot megnyertek (értsd: a Vanuatun valaha kiírt összes bajnokságot), és az Amical, az Erakor GS, az Ifira Black Bird, a Pango Green Bird, a Tupuji Imere, a Westtan Verts és a Yatel szurkolói ennek köszönhetően a második helynél jobbról nem is álmodozhatnak…

Ráadásul a Tafea (amely egyszer az Óceániai Bajnokok Kupája döntőjébe is eljutott) 2008-ban is nagyon magabiztosan halad az aranyérem felé. Nyolc forduló után hat pont az előnye, 7–1–0 a mérlege, 27–4 a gólkülönbsége: valószínűleg ezt a bajnokságot is bezsebeli.

A fent említetteken kívül még a Rosenborg BK tudott több mint évtizedes sikerszériát felmutatni: a trondheimi fehér-feketék 1992 és 2004 között zsinórban tizenháromszor nyertek, amitől az utolsó években valószínűleg már a hóba zokogtak a riválisok drukkerei.

A Nils Arne Eggen által tökélyre fejlesztett 4–3–3-at játszó RBK ráadásul első győzelmei után bejutott a Bajnokok Ligájába is, és a befolyó hatalmas összegből okosan gazdálkodott, mindig megvéve a legjobb otthon játszó norvég labdarúgókat és legnagyobb tehetségeket.

A sikersorozatnak 2005-ben szakadt vége, amikor a befektetők már a többi nagycsapatot is kellően vonzónak találták, a Rosenborgnál pedig belső válságok sora tört ki. 2006-ban ismét visszahódították a bajnoki címet, de az utóbbi két évben lemaradtak – nem valószínű, hogy még egyszer lesz hasonló dominanciájuk.

A MAGYAR REKORDER

Tíz, egymás után nyert bajnoksággal magyar csapat is büszkélkedhet, igaz, az MTK 1915 őszi hadibajnokságban elért sikere nem hivatalos. Ha ezt beszámítjuk, tíz, ha nem, kilenc aranyérmet szereztek zsinórban a kék-fehérek, akiknek legendás mecénása, Brüll Alfréd 1905-től vezette a klubot.

Az 1914-es bajnoki cím után az angol Jimmy Hogan kovácsolta össze azt az akkor rendkívül korszerűnek számító focit játszó csapatot, amely egy évtizeden keresztül uralta a magyar mezőnyt. A Hungária körútiak Európa egyik legjobb csapatát alkották, a hírneves osztrák szakíró, Willy Meisl egy 1922-es cikkében azt állította: három igazi nagycsapat van Európában, a Barcelona, a Sparta Praha és az MTK – amely számtalan külföldi turnén öregbítette a magyar futball hírnevét.

A sikerszériát a zseniális Orth György pályafutását kettétörő sérülése, és az ezt követő válság törte meg: 1926-ban, 10 év után ismét a Ferencváros szerezte meg a bajnoki címet.

Kilences sorozatot a Celtic BEK-et is nyert „dinasztiája” (1966–74) és a Rangers (1989–97) tudott produkálni, Spanyolországban és Olaszországban öt zsinórban aratott bajnoki cím a rekord (Real Madrid, illetve Juventus), Angliában hármas sorozat fölé nem sikerült még mennie egyetlen gárdának sem, Franciaországban a Lyon jelenleg is tartó, hetes sikersorozata a leghosszabb.

A LEGEGYHANGÚBB BAJNOKSÁG

Ha sikerül ezt a Guinness rekordok könyvével is elismertetniük, a világ legkisebb fociligája hivatalosan is „rekordtörpe” lesz: a Nagy-Britanniához tartozó, de autonómiát élvező Scilly-szigeteken ugyanis összesen két csapat van…

Az 1950-es évek óta minden helyi játékos dilemmája, hogy vajon a Garrison Gunners (egykor Rangers) piros, vagy a Woolpack Wanderers (egykor Rovers) sárga-kék szerelését válassza, ugyanis a szigeteken ennyi a választék.

Ebből elképzelhető, milyen lehet a két csapat rivalizálása, főleg ha hozzávesszük évi 17 bajnoki mérkőzésüket és a két kupadöntőt – a Scilly-szigeteken nem kell sokat hajtani a fináléért… Maga a menetrend is csak annyit közöl, hogy épp bajnoki vagy kupameccs van.

A két csapat minden vasárnap megmérkőzik, közben pedig a „hősködés” helye a pub, ahol rendszeresen összetalálkoznak a csapattagok. A két gárdából néha összeáll egy „válogatott”, a Newlyn Non Athletico, mely az angol tizennegyedosztályt „boldogítja”.

Játékost így sem könnyű találni: 16 éves korában minden fiatalnak el kell hagynia a szigeteket, ha tovább akar tanulni, így az átlagéletkor a csapatokban jóval magasabb 30 évnél – a két gárda gerincét a visszaköltözők adják. Egyszer csupán néhány jókor felbukkanó nézőnek volt köszönhető, hogy elindult a liga – kaptak szerelést, és azonnal Gunners-, illetve Wanderers-játékosnak vallhatták magukat.

És hogy a játékosok ne unják meg a világ legkisebb bajnokságát, a csapatkapitányok minden szezon előtt összerakják a keretüket – a régi iskolai módszer szerint, választásos alapon.

„Imádom a bajtársiasságát ennek az egésznek. Kilencven percig győzelem vagy halál, utána meg a pubban együtt mulatunk. Nem lehet megharagudni az ellenfelekre, hiszen minden nap összetalálkozunk” – mondta egyszer a középpályás David Stone a Guardian Scillyre kilátogató riporterének egy 6–6-os, 9 néző által megtekintett derbi után.

Ilyet azért alighanem a világ egyetlen más bajnokságában sem hallhatunk…