Pászkány: „A sport számomra nem üzlet, hanem érzelmi ügy”

– Mondja, mi a titka? Elég, ha az embernek sok pénze van, ha a BL-be akar jutni?
– A pénz kétségtelenül szükséges a sikerhez, de önmagában kevés. Kell még sok minden. Jó menedzselés például…

– Személyesen irányítja a klub működését?
– Minden játékos szerződtetéséről személyesen döntök. Nagyon szeretem a futballt, szívesen áldozom akár az éjszakáimat is arra, hogy a csapat ügyeivel foglalkozzam.

– A CFR magyar csapat, amint ezt előszeretettel hangoztatják a bukaresti riválisok, vagy román?
– A CFR tipikusan erdélyi csapat, amely immár a határok nélküli Európa jelképe is lehet. Szurkolóink, sőt egész szurkolói csoportjaink vannak például Magyarországon, sokaknak vannak ott is erdélyi gyökereik, vagy a Felvidéken például, de a sok portugál játékosunk miatt mondjuk dél-európai drukkereink is akadnak. Ha valahol Erdélyben ellenfélként lépünk fel, a helyi szurkolók a hazaiakat buzdítják ellenünk, de a meccs végén megtapsolnak bennünket, sok sikert kívánnak, és a többi mérkőzésen nekünk drukkolnak a bukaresti klubok ellen.

– Nem gondolt még arra, hogy mindazt, amit véghezvitt, magyar csapattal is megtehette volna? Vízer László Máriusz is vásárolt itt csapatot, a Sopront, igaz, hamar elment a kedve… Ön megvehette volna mondjuk a Ferencvárost, s akkor nem brit tulajdonosa lenne.
– Szoktak tőlem ilyeneket kérdezni, de a válasz egyszerű. Először is nem véletlenül Kolozsváron fektettem be a labdarúgásba, hiszen magam is itt voltam igazolt játékos, szerepeltem a kolozsvári „U” és a CFR csapatában is. Felajánlották nekem svájci meg spanyol együttesek részvényeit is, ott még profitot is termelt volna számomra a futball, de nemet mondtam, mert, hangsúlyozom, a sport számomra nem üzlet, hanem érzelmi ügy.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.